Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)

III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 2. Vízkészletgazdálkodás és szabályozás

Az egységes vízminőség-védelmi szolgálat Vízminőségi Felügyeletek megalakulásával 1968- ban öltött egységes szervezett formát.

A szennyvíztisztításra és víiminőség-szabályo- zási beavatkozásokra vonatkozó adatok alapján (a Vízminőségi Felügyeletek munkájának eredményeként) elkészült az országos szennyvízkataszter. Ez az éves szennyvízellenőrzések adataival bővült és 1970—1975-től naprakészen adott információkat a szennyvízkibocsátók belső technológiájáról, a szennyvízkezelés és kibocsátás módjáról, valamint az éves bírságokról. A szennyvízbírság-határozatok számítására és vele együtt a szennyvízkataszter nyilvántartására

1970-től számítógépi eljárásokat alkalmaznak.

A felszín alatti vizek területén az első vízadó réteg, valamint a parti szűrésű kutak fokozódó szennyeződése miatt a hetvenes évek közepén indult meg. a (VITUKI-ban) a felszín alatti vizek szennyeződésének feltárása.

A vízügyi szolgálat 1976-os átszervezése során mind a központi, mind a területi vízminőségi felügyeletek megszűntek, és az OVH, illetve a vízügyi igazgatóságok környezet- és vízvédelmi egységeiben, valamint a VITUKI Vízminőségvédelmi Intézetében folytatták munkájukat. Az átszervezés eredményeként a vízminőségvédelmi tevékenység új elemiekkel bővült.

Ezek:

— a kiemelt vízminőség-védelmi területek rendszerének bevezetése mind a szennyvízbírság jogszabályában és annak alkalmazásában, mind a beruházási politikában ;

— a vízminőség-védelmi beruházások rendsze- rériék figyelemmel kísérése és értékelése, valamint az ágazati politikába való visszacsatolása;

— új, egységes vízminőség-vizsgálati és vízminőség-értékelési rendszer igényének felismerése, továbbá a rendszer ágazati és ágazatközi kidolgozásának megindítása;

— a vízminőség-védelmet szolgáló szakágazati szabványok és műszaki irányelvek kidolgozása;

— a potenciális felszín alatti vízbázisok vízminőségi perspektívájának felmérése és ezzel kapcsolatban kiemelt felszín alatti vízminőség-védelmi területek rögzítése.

Napjainkban vízminőség-szabályozás fogalomkörébe már nem csak a szennyvíztisztítás, hanem a szennyezés kiküszöbölésének egész sor technológiai módszere tartozik. Ezeket metodi- kailag az alábbi csoportosításban célszerű tárgyalni:

— szennyvíztisztítás;

— szennyvíztározás;

— szennyvíz-átvezetés más vízgyűjtőbe (Balaton) ;

— időszakos, ill. folyamatos szennyvíz-hasznosítás, elhelyezés (szennyvízöntözés, halastavi elhelyezés, hígtrágyák és ipari szennyvizek hasznosítása);

— ipari (üzemi) vízgazdálkodás korszerűsítése

(vízvisszaforgatás, .anyagvisszaforgatás, szenyezőanyag-kinyerés és -hasznosítás, egyéb technológia, vagy profilmódosítás);

— hígítás (tározóiból átvezetett vízzel);

— felszíni víz levegőztetése.

A szennyvíztisztítás, ha nem is az egyetlen, de még ma is a legfontosabb műszaki megoldási mód a vízminőség-szabályozásban. Hazánkban 1980-ban 2,8 millió m3 szenny víz keletkezett naponta, ebből azonban csak 1,3 millió m3/d-t tisztítottak szennyvíztisztító telepen — elsősorban főleg mechanikusan.

Nagyvárosaink közül nincs megoldva a szennyvíztisztítás Budapesten, Miskolcon, Debrecenben, Szegeden, Győrött. Meglevő városi szennyvíztisztítóink többsége mechanikai és biológiai tisztítási lépcsővel rendelkezik, nagy részük azonban túlterhelt (pl. Tatabánya, Székesfehérvár, Pécs, Kaposvár, Nyíregyháza); a telepeket ugyan az elmúlt húsz évben többször bővítették, de a városfejlesztés és csatornázás ütemével sohasem tudtak lépést tartani.

Az ipari szennyvíztisztító telepek — éppen a szennyvízbírság ösztönző hatására — általában jól működnek. Mintaszerűen teljesíti feladatát pl. a Nitrokémia, az Alkaloida, a BVK, a TVK és más nehézvegyipari üzemek szennyvíztisztítója.

A szennyvíztározás módszerét általában élelmiszeripari üzemeknél (cukorgyárak, szesz- és keményítőgyárak, konzervgyárak stb.), állattartó telepeknél, bányáknál és ércfeldolgozóknál (pl. Gyöngyösoröszi Ércbánya, Almásfüzitői Timföldgyár) alkalmazzák szokásos megoldásként. Ezekben a tározókban a víz tisztul. Ezzel szemben a vegyipari üzemek szennyvíztározóinak leeresztéséhez (pl. Pétfürdő, Fűzfő) hígítóvizet kell biztosítani, ill. leeresztési menetrendet kidolgozni.

Különleges védelemben részesítendő vízgyűjtők (Balaton) esetében a bevezetett vizek ásványi tápanyagtartalmának teljes távoltartása érdekében a tisztított szennyvizeket és a kezeletlen csapadékvizeket is átvezetik más részvízgyűjtőre (Balatonalmádi — Veszprémi Séd, Boglárlelle — Kiskoppány, Balatonakarattya — Sió).

A szenyvízhasznosítás legfontosabb formája a szennyvízöntözés, ill. a szennyvízöntözéses elhelyezés, amelyet az Alföldön több helyen is alkalmaznak (pl. Gyulán, továbbá Kecskeméten, valamint Debrecenben kísérleti jelleggel).

Az elhelyezés más módjára, a Balaton mellett több halastavi példát (Fonyód, Balatonföldvár stb.) is találunk.

A hígtrágya megkívánt elhelyezési módja az öntözés lenne, amely azonban kielégítő módon csak néhány helyen valósul meg (Bács megyei példák stb.). Néhány élelmiszeripari üzem is végez szennyvízöntözést, így pl. a Bocsi Sörgyár, a Szerencsi Cukorgyár.

Az ipari vízgazdálkodásban is többféle lehetőség van a szennyvizek csökkentésére:

— vízvisszaforgatásra példa: az Ózdi Kohászati Üzemek, a Dunai Vasmű, általában kohóüzemek, timföldgyárak, erőművek;

271