Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)

III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 2. Vízkészletgazdálkodás és szabályozás

2.2. Vízminőség-védelem

A vízminőség-védelem azoknak a műszaki, közgazdasági és igazgatási jellegű intézkedéseknek és szabályozásoknak az összessége, amelyeknek célja a víz minőségének feltárása, megóvása, javítása, a társadalom vízminőségi igényeinek kielégítése, és a vízszennyezés okozta károk elhárítása.

A természetes vízminőség romlásának első jelei Magyarországon a század első felében jelentkeztek. Ugrásszerű változás azonban csak a fel- szabadulás után mutatkozott: az urbanizáció, a fokozódó ipari és mezőgazdasági termelés ugyanis növelte a szennyezés mértékét, továbbá az abból következő kedvezőtlen és káros társadalmigazdasági hatásokat.

A vizek minőségének romlása következtében jelentkező legfontosabb hatások

— a természeti környezet romlása (kedvezőtlen ökológiai változások);

— az ivóvízforrások, a felszíni és talajvizek elszennyeződése és — részben vagy egészben — felhasználásra való alkalmatlanná válása;

— a vízkészletek ipari alkalmazásának korlátozása;

— az öntözésre való felhasználás korlátozása;

— a folyók és tavak vízisportra, üdülésre, fürdésre való felhasználásának korlátozása;

— a folyóvizek természetes öntisztulásának csökkenése, tavak eutrofizálódása.

A vizek minőségének romlása miatt a víz újrafelhasználásához beruházásigényes és nagy üzemköltségű létesítményeket, technológiai berendezéseket kell építeni. A szennyezésnek a vízből vagy talajból való eltávolítása mindig sokkal költségesebb, mint a szennyezés megelőzése. Ugyanakkor egyes ipari gyártási folyamatokban keletkező szennyező anyagok a recirkuláció során kinyerhetők és így csökkentik a nyersanyagfogyasztást. Egyes szennyeződések (pl. talajfertőzések) évtizedekig is fennmaradhatnak, és megszüntetésük úgyszólván lehetetlen.

Magyarország felszíni vizeinek minőségét részben a külföldi, másrészt a hazai vízgyűjtőn történő beavatkozások befolyásolják.

A vízminőség-védelmi feladatok az előzőekben vázolt hatások tükrében az alábbi fő témakörökbe sorolhatók :

— a vízminőségi viszonyok feltárása és elemzése;

— a vízminőségi igények számbavétele;

— az igényeknek megfelelő vízminőségszabályozás;

— a vízminőségi károk elhárítása.

2.21. A vízminőség alakulása és 1980. évi helyzete

A felszabadulás után sorra alakultak a vízvizsgáló laboratóriumok. Először vízhigiénés ellenőrzést az OKI; majd a szerves és toxikus

szennyezések ellenőrzését a Haltenyésztési Kutató Intézet (mint vízügyi hatósági labor) végezte. A VITUKI Vízminőségi Osztálya 1953-ban az egységes vízügyi érdekek érvényre juttatása érdekében kezdte meg a felszíni vízkincs szisz- tematikus felmérését. A felszíni vizekkel még a MÉLYÉPTERV laboratóriuma, míg a felszín alatti vizek minőségével az OKI és a MÁV Egészségügyi Laboratóriuma foglalkozott. (A vizsgálati analitika módszertana a külföldi irodalomra támaszkodott és nem volt egységes.)

Az első időszakban rendszeres adatgyűjtésről nem beszélhetünk, csak egy-egy kutatási téma keretében mérték fel az ország néhány jelentősebb vízfolyását vagy vízgyűjtő területét. A vízügy elsősorban a vízkémiai vizsgálatok területén hozott újat, a vízminőség megismerésében.

A kezdeti időszakra jellemző, hogy egységes értékelési metodika nem volt, az egyes laboratóriumok irodalom alapján maguk alakítottak ki értékelő rendszereket.

Vizeink a 40-es években elsősorban rothadóképes szerves anyagokkal szennyeződtek (pl. háztartási, cukorgyári, kenderáztató, szesz- és élesztőgyártási szennyvizek), ami a befogadókban vízhigiénés gondokat okozott. Az 50-es évektől az energia- és a vegyipar jellegzetes szennyező anyagai — a fenol és a fenolhomológok — szabták meg a vízminőség romlásának jellegét.

Az 1960-as évekig:

— a Dunán és mellékvizein a szerves anyagok, valamint a fenol okoztak lokális szennyeződéseket, amelyekkel azonban a Duna nagy vízhozama és természetes tisztulóképessége meg tudott birkózni;

— a Tisza teljesen tiszta, ivóvíz minőségűnek volt mondható, annak ellenére, hogy a Sa- jó-völgy és a Zagyva felső szakasza egyre fokozódó ipari tevékenység szennyezéseinek vált befogadójává;

— a Balaton vize teljesen tiszta volt. Az egészséges tavi jelleget minden vonatkozásban regisztrálni lehetett annak ellenére, hogy a Kis-Balaton múltszázadbeli megszüntetése eredményeképpen a Zala folyó és Keszthely város hatása a Keszthelyi-öbölben már a tó többi részétől eltérő vízminőséget hozott létre ;

— a felszín alatti vizek vonatkozásában megállapítható, hogy a felszín közeli vizek még tiszták voltak; hasonlóképpen a karsztvizek és természetesen a mélységi vizek is. Az első vízadó réteg minőségének felmérését ásványi víztípusok (8 fő-ion) szerint végezték, ami elsősorban az öntözés igényét szolgálta.

A vízügyi igazgatóságok regionális feladatokat ellátó laboratóriumai 1956-tól az egységes vízminőség-védelmi szervezet keretében működtek, ami már egységes mintavételi, analitikai, adatgyűjtési és vízminőségi értékelési metodikát biztosított. A laboratóriumok az első időben a mezőgazdasági vízhasználat igényeit elégítették

261