Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)

III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 2. Vízkészletgazdálkodás és szabályozás

Mértékadó felszíni vízelhasználási mérleg (1980) III.-12. táblázat Duna Tisza Ország összesen vízgyűjtő' m3/s millió m3/év m3/s millió m3/év m3/s millió m3 /év Hasznosítható vízkészlet 967,3 10 790 214,5 3046 1181,8 13 836 Vízelhasználás 80,2 1 509 116,8 1371 197,0 2 880 Szabad készlet 887,1 9 281 97,7 1675 984,8 10 956 Készlet kihasználtsága % 8 14 54 45 17 21 — A mérlegek nem használhatók műszaki tervezési célra. Ez a mérlegrendszer tulaj­donképpen csak egy országos érzékelőrend­szer annak kimutatására, mely területré­szeken, milyen vízfajták tekintetében szük­séges külön beavatkozás, intézkedés. En­nek milyenségét (vízkorlátozás, vízforga­tás bevezetése, tározóépítés, talajvízdúsí­tás, vízátvezetés stb.) kapacitását más, sok­kal részletesebb (egyedi gazdasági feltéte­leket is figyelembe vevő) módszerekkel kell megvizsgálni, méretezni. — A központi és a területi vezetésnek rend­szeres vízkészlet-gazdálkodási informá­ciók kellenek. A jelenlegi vízgazdálkodási mérleg ennek része; valamilyen formában erre a jövőben is szükség van. (Az infor­máció azonban nem lehet bonyolult, drága és időigényes, ezért egyszerűnek kell len­nie). — A mérlegeket kellő térbeli sűrűséggel kell készíteni, mert egy globális mérleg (pél­dául a Tisza—Maros-torkolat alatti szel­vényére) elfedi a kisebb részterületeken akár a vízkészlethiány (például valame­lyik mátrai patakon), akár csatomakapaci- tás-hiány (például a Keleti-főcsatorna va­lamelyik másod-, harmadrendű mellékcsa- toronáján) miatt fellépő helyi vízhiányt. Az ország többszáz pontján évente csak egyszerű módon szabad vízgazdálkodási mérleget előállítani. A jelszíni vízkészletek lekötöttségét az 1980. évi mértékadó feltételeknek megfelelően a III.—9. ábra mutatja be; a két fő vízrendszer a Duna és a Tisza vízgyűjtőjére vonatkozó szám­szerű adatokat pedig a III.—12. táblázat tartal­mazza. A felszín alatti vízkészletek kihasználtságára vonatkozó adatokat (az előzőkhöz hasonlóan a mértékadó feltételeknek megfelelően) a III.—13. táblázat tartalmazza. Az ország két főivízgyűjtője (Duna ill. Tisza) a kihasználás tekintetében jelentősen eltér egy­mástól, ugyanis míg a Duna vízgyűjtő természe­tes vízkészletének több mint 90%-át biztosító III. -13. táblázat Mértékadó felszín alatti vízelhasználási mérleg (1980) (millió m3/év) Duna Tisza Ország vízgyűjtő összesen Hasznosítható vízkészlet 3686 1831 5517 Vízelhasználás 1251 710 1961 Szabad készlet 2435 1121 3556 Készlet kihasználtsága %-ban 34 39 36 Duna és Dráva alacsony részesedésű a területi igények kielégítésében, addig a Tisza vízgyűjtő természetes készletének 55%-át képező Tisza a vízelosztó beavatkozások révén a területi igé­nyek közel 80%-át elégíti ki. Az előzőek figyelembevételével a Duna víz­gyűjtőjén a felszíni vízkészlet átlagos kihasz­náltsága 8%-os, a tisza-völgyi területeken pedig 54%-os. A szükséges biztonsággal ki nem elé­gíthető vízelhasználás a Duna vízgyűjtőn 3,8 m3/s, ill. a Tisza vízgyűjtőn 2,5 m3/s; e mennyi­ségek a jelzett vízgyűjtők összes vízelhasználásá­nak 5, ill. 2%-át érintik. A vízkészlet és a vízigény közötti egyensúlyra jellemző, hogy ez ideig vízhiány — városokban, vízben különösen szegény területeken — csak átmenetileg, aszályos időszakban és akkor is ál­talában nem annyira a vízkészlet, mint inkább kapacitás hiánya miatt következett be. A dinamikusan fejlődő ipari és mezőgazdasági körzetekben a vízkészletek kihasználtsága — a lefolyásszabályozás jelenlegi szintjén — a teljes kihasználáshoz közelít. A Duna vízgyűjtő terüle­tén a vízkészlet kihasználtságának 80% feletti értékei miatt a Zala, a Concó, az Általér, a Váli- víz, a Séd—Nádor, a Sió, az Ipoly, a Kapós és a Feketevíz kritikus terület. A Tisza vízgyűjtőjén a Zagyva, a Tárná, a Hennád, a Sajó, a Körösök vízigyűjtői szintén nagymértékben kihasználtak. 258

Next

/
Thumbnails
Contents