Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 2. Vízkészletgazdálkodás és szabályozás
A vízkészletek viszonylag alacsony kihasznált- sági átlagértékei mellett jelenleg is vannak — és a jövőben is lesznek — vízhiányos területek. A szabad vízkészletekből azonban a megfelelő létesítményekkel és intézkedésekkel (tározás, átvezetés), valamint szervezési, technológiai és szabályozási intézkedésekkel az igények belátható ideig kielégíthetők. A vízmérleg távlati egyensúlyban tartása mellett a készletek hasznosításának további bővítésére is lehetőséget teremt, így — a Duna többcélú hasznosítása, — a Duna és a Tisza vízrendszerének összekapcsolása, — a Dráva többcélú hasznosítása, — a Balaton vízkészletének szabályozása és — a tározási lehetőségek kihasználása révén. A Duna többcélú hasznosításának fejlesztése keretében előirányzott Gabcikovói, Nagymarosi, Adonyi és Fajszi vízlépcsők a felszíni vízkivételek számára állandó vízkivételi szintet biztosítanak. Lehetővé válik a hajózás fenntartása érdekében jelenleg mederben hagyandó 1100 m3/s vízhozam egy részének más célú hasznosítása, így hosszú távon is biztosítható a Duna mentén települő öntözések, hőerőművek, ipari létesítmények vízigénye, és további lehetőség nyílik a Tisza-völgybe vízátvezetésre. A Dráva többcélú hasznosításának teljes lehetőségét is a folyó, csatornázása teremti meg. A Tisza-völgy vízgazdálkodás fejlesztése magába foglalja egyrészt a meder- és síkvidéki tározást, a domb- és hegyvidéki tározást, valamint a dunai vízátvezetést, és ezek kombinációiból alakítható ki a racionális vízkészletgazdálkodást szolgáló létesítményrendszer. A vízmérleg fejlesztése A népgazdaság irányításának és fejlesztésének rendszerében a vízgazdálkodási ágazat feladata a víz iránti igények és a vízkészletek összhangjának biztosítása.. Az össztársadalmi érdek szempontjából az összhang akkor tekinthető biztosítottnak, ha: a) a víz iránti igények kielégítetlensége nem korlátozza, illetve az ezek kielégítéséhez szükséges eszközök lehetővé teszik a gazdaságpolitikai célok megvalósítását; b) az ország vízkészletei és a vízügyi szolgáltatások a különféle használati célok és igények között az össztársadalmi érdeknek megfelelő arányok szerint oszlanak meg; c) a gazdaságpolitikai célok és a fejlesztési előirányzatok összhangban vannak az ország vízkincséhez fűződő távlati fejlődési lehetőségek megóvásának és optimális hasznosításának szempontjaival. Az összhang biztosításában az utóbbi évek folyamán egyre fontosabb szerep jut a víz- használatok és vízigények össztársadalmi érdek szerinti szabályozásának, amihez az igények és a készletek együttes értékelése szolgál kiindulásul. Módszertani fejlesztés szempontjából az igények és készletek együttes vizsgálatát a vízhasználati folyamatokhoz célszerű kapcsolni, és bár ezek rendkívül sokfélék, főbb sajátosságaik szerint három, jól elkülöníthető szerkezeti egységet lehet kijelölni, a jelenlegi kettővel szemben (III.—10. ábra). — az „a” vízkészlet alrendszert, amely az adott terület hidrológiai folyamatainak az adott vízhasználata célhoz kapcsolódó mennyiségi és minőségi tényezőit foglalja magáiban; — a „b” vízszolgáltató alrendszert, amelynek az a feladata, hogy a készletből a használati cél által kívánt mennyiségű és minőségű vizet, illetve más vízügyi szolgáltatást állítson elő és juttasson el a használati alrendszerbe ; — a „c” vízhasználati alrendszert, amelyen a víz hasznosulása többnyire számos más természeti és technológiai tényezővel ösz- szekapcsolódva valósul meg. Az alrendszereket kétféle folyamat kapcsolja össze: — egyrészről: víz, illetve vízügyi szolgáltatások haladnak át (a készlettől a használatig, illetve viszont) ; — másrészről: társadalmi-gazdasági értékek és ráfordítások keletkeznek, illetve használódnak fel. A kétféle folyamatrendszernek megfelelően az igények és a készletek együttes vizsgálatának két egymással szorosan összefonódó összetevője, illetve irányzata van; a hidrológiai és a gazdasági. A vízhasznosulási folyamat hidrológiai-műszaki tényezőire vonatkozó mérlegeléseknek a mennyiségi jellemzők vonatkozásában különösen a vízelhasználás értékelésére; a vízszolgáltatási és a vízhasználati alrendszerek vízszállítási kapacitásának kihasználtságára és a készletek lekötöttségére kell irányulnia, figyelembe véve a vízhasználók által vállalható (természetes, műszaki és gazdasági jellegű) kockázatot A minőségi jellemzők vonatkozásában mérlegelni kell a vízhasználóknak kiszolgáltatott víz és a használatból kilépő víz minőségi jellemzőinek alakulását: a vízhasználóknak kiszolgáltatott víz és a vízkészletből kivett víz minőségi jellemzőinek viszonyát; és különösen a vízkészletből kivett víz és a visszavezetett víz minőségi jellemzőinek arányosságát. A vízhasznosulási folyamat társadalmi-gazdasági eredményességét és hatékonyságát a hasz- nosulási értéknek a három alrendszerben jelentkező ráfordításokhoz viszonyított nagysága jellemzi. A vízhasználati tevékenység társadalmi-gazdasági hatékonyságának értékelése keretében ki kell dolgozni a hasznosulási érték és a ráfordítások pénzértékben kifejezett mérlegeit. Vizsgálni kell a ráfordítási értékeknek a megfelelő vízforgalmi és vízminőségi mutatók szerinti alakulását. 17* 259
