Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 2. Vízkészletgazdálkodás és szabályozás
a Bodrog, a Szamos, a Berettyó, a Körösök és a Maros legyezőszerűen szinte az egész területet lefedik, és a vízikészletet már a természetes hálózat meglehetősen szétosztja. A domborzati viszonyokat vizsgálva, a Duna magyarországi vízgyűjtőjén gravitációs átvezetésről gyakorlatilag nem lehet beszélni, így a mederben koncentrálódó vízkészlet szétosztása csak jelentős beruházási és energiaráfordítással lenne megvalósítható. A Tisza völgyében — az északi hegyvidék kivételével — a készletek szinte tetszőleges szétosztása lehetséges. A vízkészlet-gazdálkodási gyakorlat az országos, mértékadó felszíni vízkészlet meghatározásakor a három nagy folyó (Duna, Dráva, Tisza) kilépő határszelvényeinek természetes (emberi beavatkozástól mentes), hosszú időszakra vonatkozó adataiból származtatott augusztusi 80%-os tartósságú vízhozamaiból indul ki, ebből vezeti le az ün. hasznosítható vízkészletet. Az ország számára felhasználhatónak tekinthető a természetes készletnek az a csökkentett értéke, amely- a mederben hagyandó élővíz és a külföldi vízhasználatokra lekötött vízkészlet levonása után megmarad. Élővízként a vizsgált vízfolyás augusztusi legkisebb vízhozamának 75%-át, a Duna esetében — a hajózáshoz szükséges vízhozamra tekintettel — a teljes legkisebb augusztusi vízhozamot tervezzük a mederben hagyni. A hasznosítható készlet 1980. évi tényszá- mait és a 2000 évre előrebecsült értékeit a következő III.—5. táblázat tartalmazza. A külföldi vízgyűjtők hatása a felszíni vízkészletek alakulására Magyarország vízgazdálkodási fejlesztésének jövőbeli lehetőségeit az adott földrajzi és hidrológiai viszonyok miatt — eltekintve saját területünk aránylag nem jelentős vízkészleteitől — nagymértékben a Duna- és a Tisza-vízgyűj- tőin felettiünk levő államok beavatkozásai befolyásolják. A Duna- és a Tisza-völgy fejlesztése együttjár a vízfogyasztás növelésével és egyúttal a vízszennyezés növekedésének a veszélyével; így mint a vízgyűjtőn lejjebb elterülő országnak a hasznosítható vízkészletben minőségi változást okoznak. Az alábbiakban áttekintjük — a rendelkezésre álló ismeretek alapján — a várható változásokat, tendenciákat a Duna és a Tisza területén. A Duna vízkészletének számottevő csökkenése elsősorban az öntözés, másodsorban az ipari vízhasználatok révén következhet be. Az NSZK- ban és Ausztriában a kedvező csapadékviszonyok következtében számottevő öntözési fejlődés nem várható. A csehszlovák távlati elgondolásokban maximum 3—4 milliárd m3/év — véleményünk szerint túlzott — öntözési vízkivétellel számolnak. (A Duna nyári, jóval magasabb vízhozamai miatt ez egyébként sem mértékadó). Az ipari vízhasználatban az eddigi mérsékelt felhasználási növekedéssel lehet számolni, amit nagymértékben ellensúlyoznak az egyre jobban terjedő víztakarékos technológiák. Az elmondottak alapján a kisvízi készletek legfeljebb 5— 8%-os csökkenése várható 2000-re. A más vízgyűjtőbe történő átvezetésekből reálisan csak a Rajna—Majna—Duna-csatorna üzembe helyezése után a 90-es években lehet a Majna völgyébe történő kisebb mértékű (kisvíz- készlet 1,8%-a) átvezetéssel számolni. A duna-völgyi hegyvidéki tározók össztérfo- gata jelenleg 2,5 milliárd m3, a további max. 1,5 milliárd m3-es fejlesztésnek főleg gazdasági és környezetvédelmi szempontok szabnak határt. (Ha meg is valósulnak, úgy inkább növelik, mint sem csökkentik a kisvízi készletet, így részünkre kedvező hatásúak.) Lényegesebb a víz minőségének az alakulása. Ezen a területen kedvezőek az NSZK és Ausztria eddigi beavatkozásai, ahol a vízlépcsők építésével együtt megépítették a szennyvíztisztító berendezéseket is. A nagyobb települések (Linz, III.—5. táblázat Magyarország hasznosítható felszíni vízkészletének értékei (1980-ra és 2000-re) m3/s Vízkészlet-elem 1980 2000 összesen Duna ♦ Dráva Tisza összesen Duna ♦ Dráva Tisza 1. Aug.-i 80%-os tart. term, vízkészlet a területen 241,4 124,1 117,3 241,4 124,1 117,3 2. Külföldi elvonás a területről 67,4 11,7 55,7 80,6 14,1 66,5 3. Élővíz a területen 76,7 44,5 31,2 75,7 44,5 31,2 4. Redukált természetes vízkészlet hasznosítható része 4 - 1—2—3 90,3 67,9 30,4 85,1 65,5 19,6 5. Duna—Dráva—Tisza közvetlen vízkészlete 937,0 842,1 94,9 919,3 826,4 92,9 6. Tározott többlet 89,8 8,4 81,4 136,4 16,0 120,4 7. Felszín alatti vízből származó bevezetések 56,7 48,9 7,8 79,5 62,8 16,7 8. Hasznosítható vízkészlet 8=4 + 5 + 6 + 7 1181,8 967,2 214,6 1220,3 970,6 248,7 253
