Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
II. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS FEJLŐDÉSÉNEK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI FELTÉTELEI - 4. Az ágazatok fejlődésének vízgazdálkodási kapcsolatai
Az áruszállítás fejlesztése II. -56. táblázat Áruszállítási teljesítmények (1980 = 1) Részesedés az összteljesítményből (%) 1980 2000 1980 2000 Áruszállítási teljesítmények 1 1,3-1,5 100 100 — vasúti szállítás 1 1,2-1,3 51 46- közúti szállítás 1 1,5-1,7 24 28 — belvízi hajózás 1 1,5-1,7 4,6 5,1 — tengerhajózás 1 1,3-1,6 11,8 12 — légi közlekedés 1 3,0-3,5 0,0 0,2- csővezetékes szállítás 1 1,2-1,4 9,0 8,8 A vízi közlekedés fejlődését a prognózis széles sávban jelzi előre (érezhetően kevéssé megbízható alapokon). A fajlagos szállításigényesség a fejlesztés eredményeképpen csökken, és az ezredforduló körül a fejlett tőkés országok jelenlegi szintjére áll be. Ennek természetesen feltétele az igen költséges szállítással való takarékosság, a szállítási-elosztási folyamatok magas fokú szervezettsége, a tudatos ipar- és raktártelepítés. A közlekedés és a vízgazdálkodás kapcsolatai A közlekedési és vízgazdálkodási hálózatok területi kapcsolata paszív, alkalmazkodás jellegű. A nagy többségében természetes vízhálózat, a mesterséges közlekedési hálózatok — közúti, vasúti pályák, szállító csővezetékek — számára vagy akadályként jelentkezik, melynek legyőzésében a vízgazdálkodási funkció zavartalan érvényesülése az elsődleges követelmény, vagy kisebb térségre vonatkozóan a lefolyási viszonyokat teljesen megváltoztatja. A keresztező műtárgyak (hidak, átereszek) méreteinek alkalmazkodniuk kell a vízügyi előírásokhoz, melyek az árvizek, a hordalék és jég levonulását, hajózó út esetén a hajózási űrszelvényt biztosítják. Ez a közlekedési pályák fajlagos beruházási költségeiben költségnövelő tényezőként jelentkezik. Lényegesen ritkábban fordul elő olyan keresztezés, ahol mesterséges vízgazdálkodási létesítmény (csatorna, zárt vezeték) keresztez meglevő közlekedési pályát. Ez esetben az alkalmazkodás kényszere fordított, s a keresztezéssel kapcsolatos költségek a vízügyi ágazatot terhelik. Különösen költségesek a nagy folyók keresztezései. Jelentős megtakarítást jelent, ha a ke- reszitezési funkciót többcélú vízgazdálkodási nagylétesítmény (vízlépcső, duzzasztómű) biztosítja. Különleges esete a hálózatok kapcsolatának a települések közút- és közműhálózatának találkozása, mivel a vízellátó- és szennyvízelvezető vezetékek kevés kivételtől eltekintve a települési úthálózat alatt húzódnak. Az új városrészek építése esetén a közmű- és úthálózat együtt, szerves egységben kerül megtervezésre és építésre, a várható forgalomra is megfelelően méretezve. Egyre nagyobb terhet jelentenek viszont nagyobb városaink (és különösen a főváros) régi, elavult közműhálózatának (elsősorban a vízvezetékek) törései, melyek már nem képesek elviselni az útpálya eredetileg tervezett terhelését lényegesen meghaladó közúti forgalmat. A közlekedési ágazat vízszükségletei a mintegy 300 ezer főt kitevő állományi létszám ivó- és szociális vízszükségletéből és a közlekedési al- ágazatok üzemi telephelyeinek — túlnyomó részben mosási — vízszükségleteiből állnak. Meny- nyiségük a népgazdaság teljes vízszükségletén belül elhanyagolható, önálló víztermeléssel a vasút rendelkezett a gőzüzemű vontatás ellátására. Ezek jelentősége a dízel és az elektromos vontatás dominálóvá válásával megszűnt. A közlekedés vízszükségleteit — kevés kivételtől eltekintve — a közüzemi vízellátás fedezi. Az ágazat szennyvízkibocsátása mennyiségileg szintén nem számottevő, viszont az üzemi telephelyek kibocsátott használtvize — elsősorban a jármű- és alkatrészmosásból származó olaj- és benzinszennyezések miatt — csak megfelelő tisztítás után engedhető a közcsatornába, ill. a befogadóba. Növekvő veszélyessége miatt a jelenleginél nagyobb figyelmet érdemelnek a közlekedési hálózatok jorgalmávál és fenntartásával kapcsolatos területi jellegű vízszennyezések. Potenciális szennyező forrást jelent a gépkocsik olaj- és benzinhulladékainak bemosódá- sa a közúthálózat burkolatáról és környezetéből; az út- és vasúthálózat padkáinak, árkainak és rézsűinek vegyszeres gyomirtása ; az utak téli f agy- talanítására alkalmazott sókeverékek bemosó- dása a környező talajvízbe, vagy vízfolyásba. A viszonylag kis, alkalmankénti mennyiségek mellett a veszély jelentőségére az országos közút- és tanácsi (kiépített) úthálózat 500 millió m2-t meghaladó burkolatfelülete és az utóbbi évtizedben ugrásszerűen megnőtt közúti forgalom hívja fel a figyelmet. A vasút területén a szennyezési veszély növekedése a vontatás-technológiai váltásból (dízelesítési program) származik. A veszély elhárítását nehezíti, hogy nincs mód az ilyen jelleggel szennyezett vizek összegyűjtésére és tisztítására. A vízminőségvédelmi eljárásoknak és eszközöknek ezekben az esetekben el213
