Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
II. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS FEJLŐDÉSÉNEK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI FELTÉTELEI - 4. Az ágazatok fejlődésének vízgazdálkodási kapcsolatai
ménye átlagosan kétszerese a nyugat-európai átlagnak, az autóbuszközlekedés fajlagos teljesítményei csaknem azonosak. A személygépkocsi utazási teljesítmények — a lényegesen magasabb gépkocsiellátottság és az ennek megfelelően kiépített, a hazainál 3—4-szer sűrűbb úthálózat, valamint a gépkocsi-üzembentartás lényegesen alacsonyabb reálköltsége miatt — ezekben az országokban többszöröse a magyar értékeknek. A magas vasúti utazási teljesítmények kialakulásának egyik alapvető oka a munka- és lakhelyek területi elhelyezkedésének feszültsége, s az ebből következő nagy hivatásforgalom (inga-vándorforgalom). A közlekedés fejlődésének másik fontos jellemzője a járműközpontú fejlesztési stratégia. A járműberuházások a kapacitáshiány okozta feszültségeket enyhítették, a szűkös források ellenére gyors és látványos eredményeket hoztak, ugyanakkor a műszaki infrastruktúra (közlekedési hálózatok, üzemeltetési háttér stb.) elhanyagolásához vezettek. Az e területen szükséges beruházások és fenntartási ráfordítások elmaradása a járműállomány teljes kihasználását, ill. a működőképesség szintentartását is akadályozta. Az ebből fakadó újratermelődő szállítási feszültségeket a közlekedés járműhiányként érzékelte, s a jármű-beruházási keretek bővítésével kísérelte meg feloldani, míg a hálózati beruházásokra fordítható hányad egyre csökkent. A közlekedésben kialakult — de a gazdaság egészére is jellemző — késleltetett, extenzív infrastruktúra-fejlesztés a legutóbbi időkig jellemzőnek tekinthető. A hatvanas évek végén meginduló gazdaságirányítási reform-folyamat csak részleges eredményeket hozott. Az 1968- ban kidolgozott közlekedéspolitikai koncepció végrehajtása a közúti közlekedés gyors előretörését eredményezte, párhuzamosan a vasút racionalizálásával; ugyanakkor a közlekedés számára rendelkezésre álló anyagi erőforrások mellett a kapacitások gyors növelése továbbra is csak a járműpark jelentős bővítésével, a közlekedési hálózatok és az üzemeltetési háttér fejlesztése és korszerűsítése rovására volt megoldható. Lényeges koncepcionális változást a közlekedés-fejlesztésben a legutóbbi évek hoztak. Az infrastrukturális fejlesztés a gazdaságpolitikai célkitűzések integráns részévé vált. Az 1983. évi hosszú távú közlekedési koncepció a további fejlődés elengedhetetlen követelményként jelöli meg a közlekedés, ezen belül különösen a hálózatok fejlesztését és rekonstrukcióját, összhangban az infrastruktúra arányos fejlesztésének hosszú távra meghatározott követelményeivel. A fejlesztés alapvető célja az egységes, összehangoltan működő közlekedési rendszer kialakítása, melynek elvi alapja az, hogy az egyes szállítási feladatokat annak a közlekedési ágazatnak kell ellátnia, mely az igények által megszabott követelményeket a leghatékonyabban képes kielégíteni. A hoszú távú prognózis szerint a közlekedési teljesítmények növekedése a következő húsz évben — a szükségletek várható alakulásának megfelelően — kisebb mértékű lesz, mint az 1960 és 1980 közötti időszakban volt. A személyszállítási szükségletek az ezredfordulóig 20—30%-kal nőnek. A személyszállítási teljesítmények ezt kielégítő növekedésén belül továbbra is jellemző a vasúti teljesítmények enyhe visszaesése; az egyéni és közületi közúti közlekedés teljesítményeinek a tömegközlekedéssel szembeni nagyobb arányú növekedése, ezen belül is a személygépkocsi-közlekedés hegemóniája, melynek 2000-re prognosztizált teljesítménye meghaladja a tömegközlekedés 2000-ben várható összteljesítményét (II.—55. táblázat). A lényegében kiránduló forgalmat ellátó víziközlekedés teljesítményeinek nagysága a feltételezés szerint nem változik. A prognózis szerint az áruszállítási teljesítmény 30—50%-kal növekszik a következő húsz évben (II.—56. táblázat). Ezen belül az átlagosnál továbbra is nagyobb — bár a korábbinál mérsékeltebb ütemű — a közúti áruszállítás fejlődése. A vasút teljesítményei enyhén növekednek, részaránya az összteljesítményben csökken. II.-55. táblázat A személyszállítás fejlesztése Személyszállítási teljesítmények (1980 = 1) Részesedés az összteljesítményből (%) 1980 2000 1980 2000 Személyszállítási teljesítmények 1 1,2-1,3 100 100 — tömegközlekedés 1 1,1-1,2 46 41 — egyéni és közületi közlekedés 1 13-1,5 54 59 ebből személygépkocsi 1 1,5-1,6 41 51 Helyközi tömegközlekedés 1 1,1 100 100 — vasúti közlekedés 1 0,9 48 41 — autóbusz közlekedés 1 1,1 48 49 — vízi közlekedés 1 1,0 0,3 0,3 — légi közlekedés 1 2,6-3,1 3,7 9,7 212
