Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
II. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS FEJLŐDÉSÉNEK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI FELTÉTELEI - 4. Az ágazatok fejlődésének vízgazdálkodási kapcsolatai
ben változatlan, vagy csak kis mértékben növekvő acéltermelés mellett — az ezredfordulóig szükség lesz. A hazai acélipar mennyiségi fejlesztését a hazai szükségletek lényegtelen változása nem indokolja. A kohászati ágazat legfontosabb közeli és távlati célja a termelés gazdaságosságának elérése és a feldolgozás vertikalitásának fokozása. A jelenleg látható legfontosabb lépés a felhasznált ércek minőségének javítása. A feladat megoldására több alternatívát dolgoztak ki, amelyek széles skálája a Szovjetunióban, vagy itthon létesítendő ércdúsítóműtől a teljes ércmennyiség tőkés importjáig terjed. Az ércellátás mellett a tőkés és a szocialista kokszimport feltételeinek romlása szükségessé teszik a kokszgyártás rekonstrukcióját és fejlesztését. A szükséges hazai termelésű kokszolható szén a mecseki bányanyitással és rekonstrukcióval biztosítható. A nyersvasgyártásban a nagyolvasztók kapacitása meghaladja a várható nyersvas-igényeket, így fejlesztésre nem lesz szükség. Viszont az elegyjavító beruházásokkal együtt az energiafelhasználás csökkentésére irányuló folyamatos technológiai fejlesztések és javítások indokoltak. Az ércek vastalanításának és a zsugorít- mány minőségének javulása alapján kialakuló jobb kapacitáskihasználás lehetővé teszi a jövőben egy-két kohó leállítását. Az acélgyártó kapacitás lényeges mennyiségű fejlesztésére nincs szükség. A Lenin Kohászati Művék és a Dunai Vasmű konverter üzemének korszerűsítésével a martin acéltermelés részaránya csökkenthető 1990 után, és lehetőség nyílik a Salgótarjáni Kohászati Üzemek fokozatos leállítására. Az acélminőség javítása elkerülhetetlenné teszi az üstmetallurgiai módszerek elterjesztését. Lényeges fejlesztést igényel a kovácsolásra gyártott anyagok minőségének javítása és az anyag kristályosítását szabályozó technológiák meghonosítása. Emellett a meleg alakító technológiák területén — a termékek verseny- képességének növelése érdekében — a kiegészítő technológiák fejlesztése ma a legfontosabb feladat. A távolabbi jövőben sor kerülhet a korszerűtlen hengersorok leállítására és újak építésére. A vaskohászati másodtermékek gyártása területén (pl. csőgyártás) viszont a kapacitások bővítése a növekvő igények miatt szükséges, és egyidejűleg a felületbevonási technológiák nagyobb arányú fejlesztését kell előirányozni (horganyzott, ónozott finomlemez stb.). A fejlesztés a számítások szerint a jelenlegi telephelyeken történik, aminek lényeges infrastrukturális vonzata nincs ; a kohászat ma ismert 20—25 éves elgondolásai szerint a vaskohászatban, illetve a nyersvasgyártásban a jelenleginél nagyobb vízszükséglet nem várható. A gyártástechnológiai változtatások és egyes üzemek korlátozottabb termelő kapacitásából adódóan az ipari vízgazdálkodás meglevő létesítményeinek kapacitáskihasználtsága egyes térségekben csökkenni fog. A felszabaduló kapacitások átmeneti jellegű vagy végleges felhasználásának más célra történő átcsoportosítása adott esetben mind vízgazdálkodási, mind népgazdasági szempontból kívánatossá válhat. A szennyvíztisztítás és elhelyezés tekintetében a kohászatnak továbbra is fokozottan törekednie keli a jelenlegi és a technológiai változásból adódó távlati problémák megoldására. A saját kokszolókapacitás növelése következtében a szennyvíz (aromás szénhidrogének) menyiségének lényeges emelkedésével számolhatunk, ezért a szennyvíztisztítás megfelelő megoldása szükséges. Részben a kohászathoz kapcsolódóan a jövőben fokozott figyelmet kell fordítani a szén felhasználásával együttjáró, növekvő jelentőségű szénmosási eljárás vízgazdálkodási következményére. A vízminőségre nem igényes technológia számára a megfelelően tisztított szennyvíz hasznosítása is szóba kerülhet. A szénmosók szennyvizében és iszapjában megjelenő fenolszármazékok veszélyeztetik a vízkészleteket. Alumíniumipar (alumíniumkohászat) A bauxitbányászat és a timföldgyártás technológiája, a termékek műszaki színvonala, a kiépített kapacitások nagysága optimálisnak mondható. Ezen a területen a termelés intenzifikálá- sának befejezésével további lényeges fejlesztésre nem lesz szükség. A timföld alumíniummá történő feldolgozása — elsősorban a szovjet—magyar timföld—alumínium egyezmény keretében — a Szovjetunióban történik; az alumínium tömbök félkész- és késztermékké történő feldolgozása a hazai ipar feladata. A jövőben szükségessé válik a rosszabb minőségű bauxit feldolgozása is, ami vízgazdálkodási szempontból kedvezőtlenebb, mert a technológia során a hulladékanyagok fajlagos meny- nyisége nő. Ebben az esetben a szennyvíztisztítás és -elhelyezés fokozott figyelmet igényel, különösen a közép-dunántúli karsztvízkészdet minőségének védelme érdekében. Az alumíniumipari vertikum további, gyártás- fázisainak vízgazdálkodás-fejlesztési adottságai biztosítottak. Színesfém kohászat A legnagyobb jelentőségű fejlesztési lehetőség a recski réz- és egyéb érceket tartalmazó kőzetek kitermelése és komplex hasznosítása. A beruházás megvalósulásakor a víztakarékos és vízkímélő technológia kialakítására kell törekedni. Gépipar A gépipari termelés 45%-át reprezentáló ágazatokra készültek részkoncepció jellegű anyagok. A vizsgált szakágazatod, illetve termékcsoportok hosszú távú részkoncepcióinak kidolgozása még sok kérdés tisztázását igényli. A gépipar 10—12 évre kiterjedő prognózisai megteremtették a lehetőségeket a megalapozottabb részkoncepciók kidolgozására. 207
