Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
II. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS FEJLŐDÉSÉNEK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI FELTÉTELEI - 4. Az ágazatok fejlődésének vízgazdálkodási kapcsolatai
A mérsékelt fajlagos vízigényű gépipari üzemek fejlesztése vízgazdálkodási szempontból általában nem okoz problémát. Vegyipar A hosszú távú tervezőmunka során eddig a vegyipar egészére prognózis, egyes részterületeire pedig részkoncepciók készültek. A részkoncepciók termelési érték alapján, az ágazat fejlesztési irányára mintegy 60%-ban adnak információt. A vegyipar távlati fejlesztésében két döntő jelentőségű területet lehet kiemelni; ezek — a petrolkémiai ipar, valamint — a gyógyszer-, a növényvédőszer és az intermedier ipar. A petrolkémiai ipar távlati fejlesztését behatárolja — a nyersanyagbázis (hazai kőolaj-feldolgozás, a rendelkezésre álló vegyipari benzin-, földgáz- és egyéb szénhidrogénforrás, ill. import) ; — az 1990-ig meghosszabbított szovjet—magyar olefin egyezmény ; — az anyagáramokból rendelkezésre álló alapanyagok továbbfeldolgozásának technológiai módszere, a kialakítható üzemek gazdaságos (optimális) mérete. A felsorolt szempontok alapján a petrolkémiai szakágazatban a következő fejlődés várható: Az olefin termelésiben 2000-ig új kapacitás létesítésével nem számolnak. A meglevő olefinmű intenzifikálása, majd rekonstrukciója többtermelést eredményez és lehetővé teheti új alapanyagok feldolgozását (pl. földgázkoncentrátum, magasabb kőolajfrakció). A kőolajfeldolgozó iparban minőségi változást jelent a katalitikus krakküzem létesítése, amely az 1990-es években hidroknakk üzemmel bővül. Ezek anyagáramából olyan anyagok remélhetők, melyekből jelentősebb mennyiségű propilén keletkezik. A hazai földgázok etántartalmának leválasztásával kb. 100 ezer tonna etilén állítható elő. Ebből a fejlesztésből következik, hogy a jelenlegi kétoldalú olefinvezetéken kívül új vezeték építésével nem kell számolni. A távlati elgondolások szerint további elsődleges célkitűzés marad a pliolefinek előállítása, valamint az olefinek feldolgozása más típusú vegyi termékké. Alapvető célkitűzés az aromás bázis kialakítása az olefinmű nyersanyagáramainak hasznosítása útján és az intermedier termelés céljaira. Az aromások feldolgozásánál figyelembe kell venni a szénlepárlásnál és a kőolaj-feldolgozásnál keletkezett aromásokat. Az eddigi variációk számításba vették egy földgázbázison dolgozó metanol üzem létesítését, amelynek kapacitására még nem alakult ki egységes álláspont. A vegyiszál-iparban a cellulózbázisú (viszkózszál) gyártás megszüntetésével számolni kell. A szintetikus szál gyártás egyik alternatívájának tekinthető a reális nemzetközi együttműködéssel kialakított szálcserén alapuló gyártás, amelyet a jelenleg gyártott (PA. PAN és PP) szálak gazdaságossága határol be. Külön alternatívaként szerepel az olyan szál- fejlesztés, amelynek alapanyagát a kőolajfinomítás anyagáramaiból lehetne biztosítani. A műanyagfeldoigozás széles skálájú szükségleteket elégít ki (csomagoló-, gépipari, építőipari anyagok, lakossági szükséglet). Az ezredfordulóra 800—1400 ezer tonna hazai műanyagtermelés prognosztizálható. A meglevő petrolkémiai alapanyagainkból minél magasabb feldolgozottsági fokú és értékesebb termékeket célszerű előállítani. A világ vegyiparához hasonlóan a hazai szénkémia gyorsabb előretörésére is számítani lehet. A gyógyszer-, a növényvédőszer- és az intermedier ipar 1990-ig összehangolt fejlesztésére Központi Fejlesztési Program készült, amelyet a kormány jóváhagyott. Az ezredfordulóig a gyógyszeriparban szelektív fejlesztéssel számolnak, és sor kerül a meglevő gyárakban új üzemegységek építéséire. A növényvédőszer iparban a szelektív fejlesztést a rendelkezésre álló intermedierek behatárolják. Ezért a hatástani szempontok szerint szelektálni kell és a meglevő üzemek rekonstrukciójával kell a célokat elérni. Az intermedier ipari kutatást és fejlesztést koncentrálni kell a szelektív célkitűzésekre. Az intermedier ipar műszakigazdasági koncepcióban körvonalazott fejlesztése a meglevő vegyi üzemekben megvalósítható, esetleg kiegészíthető új üzemrészek létesítésével. A vegyipar többi, kevésbé jelentős al- és szakágazatai közül kiemelt helyet foglalhat el a távlati fejlesztésben a hazai műtrágyaipar, a biológiai vegyipar, a gumiipar és a preparatív vegyipar. A hazai műtrágyaipar fejlesztésének alapja a mezőgazdaságunk műtrágyaigénye, ezt a meglevő üzemek rekonstrukciós bővítésével és a nemzetközi együttműködéssel biztosítani lehet. A fehérjetermelés fokozása, a hasznosítás növelése, illetve a veszteségek csökkentése bioló- giai-ipari-vegyipari úton lehetséges. Az ÁTB határozata szerint vizsgálni kell egy metanolbázisú ipari fehérjeüzem és egy lizingyár távlati létesítésének lehetőségét. A hazai gumigyártás exportorientált fejlesztése a műszaki gumiáruk és a radiál teherautóabroncsok területén jelentkezik. A jelentősebb vegyipari fejlesztések a meglevő vegyipari centrumokhoz kapcsolódóan várhatók. Ezekben az üzemekben általában a térség vízgazdálkodási körülményeihez illeszkedő, korszerű vízgazdálkodási rendszerek alakultak ki (Kazincbarcika, Leninváros, Százhalombatta), melyek kellő hátteret biztosítanak a növekvő igények kielégítésére. A vegyipari fejlesztéseknek (petrolkémia, műanyagipar) elsődlegesen hűtő- vízigény-növekedés a következménye. A meglevő rendszerekhez való kapcsolódás, ill. azok bővítése lehetővé teszi, hogy a termelés felfutá208
