Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
II. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS FEJLŐDÉSÉNEK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI FELTÉTELEI - 4. Az ágazatok fejlődésének vízgazdálkodási kapcsolatai
Az állattartás fajlagos vízfelhasználása és használtvíz kibocsátása II.-45. táblázat Állatfaj Technológia Vízfelhasz- L/sz. á/nap Használtvíz kibocsátás L/sz. á/nap Szarvasmarha-tenyésztés és -tartás: Hagyományos istállózott tartás 60-70 40 Kötött tartásű tehenészeti telep 180-150 80-120 Kötetlen, pihenőállású tehenészeti telep 180 150 Kötetlen mélyalmos hízómarha telep: legeltetéssel 25-30 20-24 legeltetés nélkül 50-60 40—45 Lótenyésztés: (Hagyományos, istállótartás) 70-80 20-30 Juhtenyésztés: Hagyományos hodályos tartás 70-80 — Szakosított telep, fejéssel 80-100 50 Sertéstenyésztés és -tartás: Hagyományos (háztáji) tartás 75-100 35-50 Szakosított telep: mechanikus ki trágyázásnál 200 130 vízöblítéses hígtrágyázásnál 250 160 úsztatásos trágyaeltávolításnál 320 240 Baromfitenyésztés és -tartás: Tyúkfélék: hagyományos tartás 70 szakosított telep 90 — Pecsenye liba 100 25 Pecsenye kacsa 160 30 Nyúl tény ész tés : Hagyományos 60-90 20 Szakosított telep (mért adat) 1085 650 Megjegyzés:- sz. á. = számos állat, az állatok 500 kg élősúlyra vetített tömege- vízfelhasználás tartalmazza az ivó, technológiai és mosóvizeket- használtvíz tartalmazza a hűgylét, a használt technológiai és mosóvizeket Külön kell megemlíteni a víziszárnyas- (elsősorban a pecsenye kacsa) tenyésztést, ahol az előnevelt kacsákat nyáron 16—18 napos, tavasszal és ősszel 20—22 napos korukban helyezik ki a tavakra, hektáronként 200—500 db-ot. Intenzív kacsahizlalásnál — állandó és bő vízcsere mellett — 2—2,5 db kacsa/m2-es állománysűrűség is megengedhető. A trágyakezelés és -elhelyezés vízgazdálkodási hatásai a következők szerint összegezhetők : — A hagyományos és száraz technológiákkal üzemelő háztáji és kisegítőgazdasági, valamint nagyüzemi telepek trágyaeltávolítása vízgazdálkodási szempontból nem okoz problémát. A háztáji és kisegítő gazdaságokban a vezetékes víz használatának terjedésével a településen belül az állattenyésztésből származó kezeletlen szennyvíz mennyisége mindenképpen nő. — A szakosított telepeken keletkező hígtrágya ártalommentes elhelyezésére két megoldás alkalmazható: a szennyvíztisztításban használt műtárgyakkal és módszerekkel végzett tisztítás, illetve a hígtrágya (trágyáié) visszajuttatása a termőföldre. Az első megoldás nagy eszközigénye, költséges üzeme, és eddigi nem túl jó hatásfoka miatt csak kivételes esetekben, esetleg a településekkel közösen lehet indokolt. Külön kezelt hígtrágyánál a kezdeti 20 000—30 000 mg/1 KOI értéket eddig legfeljebb 500 mg 1-re sikerült lecsökkenteni, az élővízbe vezetéshez szükséges 70 mg/1 helyett. A nitrogén- és foszfortartalom csökkentése további jó hatásfokú harmadfokú tisztítást kívánna meg. A keletkező iszap főleg trágyaként, kis részben takarmányként lenne hasznosítható. A második megoldás alapelve feltétlenül helyes, mert az. értékes és nagymennyiségű növényi tápanyagot — a keletkezés helyére — a növénytermesztési térbe juttatja vissza. A kijuttatásra jelenleg három megoldás használatos : — tartálykocsis kihordás és terítés; — csővezetékes szállítás, elöntözés; — halastavi szétosztás. A jelenleg évente keletkező kereken 50 millió m3 hígtrágyából, melynek növényi tápanyag értéke hozzávetőlegesen 100 ezer t N-ra, 37 ezer t P205-re és 50 ezer t K20-ra becsülhető, néhány 100 ezer m3-t tisztítanak az előbb említett hatásfokkal, 3,2 millió m:i-t tartálykocsival, vagy öntözéssel juttatnak ki 12 664 ha szántóra és rétre, továbbá 656 ha ültetvényre, melynek nagy része nyárfás. A halastavi hasznosításról megbízható adatok nem állnak rendelkezésre. A hígtrágya döntő többsége tehát tározónak nevezett trágyamocsárrá alakult terepmélyedésekben gyűlik össze, s onnan elszivárogva, túlfolyva, súlyosan szennyezi vizeinket. A tartálykocsis kiszórást a növényállomány és az időjárás gyakran s igen erősen korlátozza; ilyen esetben a tartálykocsik ürítése (komposzttelep, szennyvízcsatorna hiányában) súlyos környezetszennyezést okozhat. Az öntözés rendszerint csak meglevő öntöző- berendezéshez kapcsolódva jelent elfogadható költségű megoldást (általában 1 :6—1 : 10 arányú hígítás szükséges). Gyakori hiba a nyárfások túlterhelése. A fejlesztés várható irányait a mezőgazdaság általános fejlődése szabja meg. A mezőgazdasági termelés és ezen belül az állattenyésztés mennyiségi és minőségi növelését valamennyi létező távlati terv a népgazdaság fejlődésének alapvető tényezőjeként tartja számon. 191
