Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
II. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS FEJLŐDÉSÉNEK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI FELTÉTELEI - 4. Az ágazatok fejlődésének vízgazdálkodási kapcsolatai
nek — alapegységén kell végrehajtani, a levezető- vagy vízpótló rendszer magasabb egységeivel összhangban. A vízháztartás-szabályozási tevékenység akkor lehet eredményes, ha a táblán történő művi beavatkozások összhangban vannak a rendszer egyéb elemeinek működésével. Ez az összehangolás a vízpótlás (NB. az öntözés) esetében viszonylag egyszerű, mert annak szükségességét, a termeléstechnológiával való összhangját — ha a vízkészletek rendelkezésre állnak — maga a termelő döntheti el. Nehezebb feladat ez a vízrendezés esetében, amelynek keretében a fölös vizek elvezetéséről, a helyben hasznosítható vizek megtartásáról és az időbeli egyenlőtlenségek kiküszöböléséről egy rendszer működése keretében kell gondoskodni úgy, hogy a termelési tér, a tábla viszonyai legyenek optimálisak, és a főművek ezzel összhangban működhessenek. A vízhiányok csökkentésének — az agrotechnikai eszközök mellett — egyik eszköze az öntözés. Alkalmazása általában akkor indokolt, ha más módszerek (pl. a talaj tározóképességének növelése) az adott termelést színvonalon és termőhelyi adottságok mellett nem hoznak kellő eredményt. Az öntözés bevezetését alapvetően a gazdasági tényezők határozzák meg. Bár az ország mezőgazdaságilag művelt területének csaknem felén szükséges volna — a bemutatott vizsgálatok szerint — az öntözés, ennek infrastrukturális és üzemi feltételei csak a legjobban rászoruló területeken biztosítottak. Az öntözésfejlesztésben elsősorban a meglevő kapacitások kihasználására kell törekedni, olyan termelési körülmények között, ahol a gazdaság a vízhiányból eredő nagyobb kockázatot már nem viseli el és elsősorban azoknál a kultúráknál, ahol az öntözési technológia megoldott. Ilyen a rét és legelő, az alacsony növésű szántóföldi növények, a szőlő és gyümölcs, és a rizs. Ma ezek közül elsősorban azok vonhatók öntözésbe, melyek úgy növelik a terméshozamokat, hogy a többlettermelés révén más növények számára szabadítható fel szántóföldi terület, vagy amelynek (kisebb vetésterületük révén) termelési kockázata érezhetően mérsékelhető. A víztöbblet vagy felszíni vízként, vagy a talaj túlzott telítettsége révén — csapadékból vagy magas talajvízből — teremt káros vízháztartási helyzetet, melynek megelőzése a vízállapot szabályozásával — területi vízgazdálkodási beavatkozással — valósítható meg. Az alföldeken, valamint a dombvidékek völgyfenéki területein mintegy 3 millió ha kiterjedésben szükséges a vízrendezés fejlesztése. A vízrendezés műszaki beavatkozásai — területi jellegük miatt — elsősorban a mezőgazda- sági, szorosan véve a növénytermesztési tevékenységgel, annak színvonalával és fejlődésével függenek össze. Utalunk azonban arra, hogy ezeknek egyben a települések, a termelő és infrastrukturális létesítmények védelmét is szolgálniuk kell. A vízrendezést, a többletvizek elvezetését a táblától a befogadóig egységesen működő vízrendszerek oldják meg. E művi szabályozás feltételeit üzemi oldalról a termelés színvonalával összefüggő gazdasági mérlegeléseknek és nem a károk elhárítása szemléletének kell meghatároznia. A vízrendszerek üzemrendjének ehhez a feltételhez kell alkalmazkodnia; azaz a szabályozás műszaki eszközeit (a műtárgyakat és berendezéseket) a termelés kívánalmainak és a termőhelyen kialakult vízháztartási helyzet igényeinek megfelelően kell működtetni. A lefolyásnak, a drénvizek elvezetésének, a talajvíz táplálásának, vagy a vízpótlásnak (öntözésnek) és az ideiglenes tározásnak a változó vízháztartási helyzetek szerint kell szabályozhatnak lenniök. A vízháztartás-szabályozási tevékenységre való felkészülésnek lényeges feltétele a megbízható hosszú- és rövid idejű előrejelzés. A kistérségi hidrológiai folyamatok részletes elemzése azt mutatta, hogy a talaj foltosságának, a csapadék térbeli változékonyságának kistérségben (tábla) sóikkal nagyobb a szerepe, mint azt eddig a nagytérségi feladatok megoldása kapcsán megszoktuk. A termelés színvonalának emelkedésével megnő a táblaszintű differenciált kezelés jelentősége, ami a nagytérségi vízvezető hálózatok üzemeltetésének eddigi rendjében is fejlesztést igényel. ALRENDSZEREK Elöntés helye El öntési idő III. IV. szántó tűrés max. U nap II.—26. ábra. A belvízöblözetek vízelvezető és tározó elemeinek rendszere felső vezérlésnél 180
