Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
II. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS FEJLŐDÉSÉNEK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI FELTÉTELEI - 4. Az ágazatok fejlődésének vízgazdálkodási kapcsolatai
hetőségek kihasználása számos ponton vízügyi természeti kincseink ésszerű hasznosításával függ össze. A hazai lakosság turisztikai, üdülési érdeklődése a hatvanas években, az utazási könnyítések és a szervezett valutaellátás bevezetése után jelentős mértékben a közeli baráti államokba és a nyugati országok felé fordult; a hazai tájak közül a Balaton megtartotta ebben az időben még szinte kizárólagos vonzerejét. Az életszínvonal gyors emelkedése, a magángépkocsik számának ugrásszerű növekedése, a szervezett üdülés kiterjesztése a mezőgazdaságban dolgozókra és egyéb tényezők a hatvanas évektől kezdve egyre szélesebb rétegek igényét keltette fel a hazai üdülés iránt. Mivel a külföldi turizmusnak határai voltak és vannak, felértékelődtek az addig figyelemre sem méltatott olyan helyek, amelyek valamilyen víz mellett biztosítottak üdülési lehetőséget. Ezek számát növelték a más célokból készült nagyszabású vízügyi létesítmények, mint víztározók, csatornák. Kialakult e kisebb-nagyobb, üdülést szolgáló helyeknek az ismerős közönsége, és megindult ezek minimális fejlesztése, a legszűkösebb egészségügyi, tisztasági feltételek biztosítása. Az általános hazai és nemzetközi gazdasági helyzet romlása nem csökkentette a hazai turisták igényét, de korlátozta a kielégítés módját, vagyis növelte a hazai lehetőségek kihasználására irányuló törekvést. A tradicionális, ismert, továbbá az utóbbi időben kialakult üdülőhelyek és a további lehetőségek fejlesztésének összehangolása érdekében 1982-ben elkészült az Országos Üdülőterületi Tervkoncepció. Eszerint a jelenlegi és javasolt üdülőterületek (10. melléklet) felölelik az ország értékes, üdülésre alkalmas tájait. A vízfelületek üdülésre való bevonására az ország területén a meglevőkön kívül még sok helyen van mód; a Duna—Tisza köze kivételével, egyébként szinte egyenletesen oszlanak el az ország területén; ezek hasznosítása jelentős mértékben tehermentesíthetné a Balatont. Fontosabb üdülőterületeink közül egyedül a Velencei-tó fejlesztése történt tervszerűen, mivel ott az infrastruktúra kiépítése megelőzte a tényleges üdülési objektumok kiépítését. Ennek előnyei különösen most jelentkeznek, amikor a távolsági szállítási díjak kétszeresére történt megemelése és a benzin rendszeres drágulása miatt megnőtt a Velencei- tó-hoz látogatók száma. A Ráckevei-Duna-ág és a Duna-kanyar térségében elsősorban az infrastruktúra fejlesztése elengedhetetlen. Az új fejlesztési lehetőségek a Körösök mentén, a Tisza felső szakaszán, a Duna alsó szakaszán, a Mecsek, a Mátraalja tározói mentén lehetségesek. Jelentős üdülési lehetőséget biztosítanak a nagytérségi rendszerek, így mindenekelőtt a Kiskörei Vízlépcső tározóterének vízfelülete. Célszerű lenne ezt a lehetőséget minél előbb erőteljesen kihasználná, már csak azért is, mert ilyen igény van és mert az egész rendszer elsődleges funkciója az öntözés, jelenleg messze nincs kihasználva. A termálvizekre alapozott üdülés fejlesztése egyidejűleg szolgálhatja a hazai turizmus és az idegenforgalom érdekeit, és alkalmas arra, hogy az üdülést egész évre elnyújtsa s egyben gyógyászati célokat is szolgáljon. Az üdüléshez és a lehetőségek megteremtéséhez kapcsolódó vízgazdálkodási feladatok következetes megvalósításának alapvető fontossága mellett hangsúlyozni kell azonban, hogy az üdülőterületek kiválasztása, célszerű hasznosítása, a beépítési és infrastruktúra tervek készítése komplex feladat, amely közös munkát igényel, és ennek meg kell előznie a spontán fejlődést. A továbbiakban a kiemelt üdülőterületek néhány kiemelt vízgazdálkodási (és ezzel kapcsolatos környezetvédelmi) problémáját foglaljuk össze. A Balaton vonzása következtében az üdülőlétszám a tervezettnél lényegesen gyorsabb ütemben növekedett; csúcsidőszakban eléri a 800 ezer főt, ami 30%-kal meghaladja az előirányzatot. A Balaton üdülőkörzetében elsőrendű feladat a vízminőség romlásának megakadályozása, illetve a vízminőség javítása. Visegrád—Szentendre—Üröm között a Duna jobb partján és Nagymaros—Vác—Dunakeszi között a Duna bal partján, valamint a Szentendrei-szigeten a további üdülésfejlesztés a vízművek fokozatos bővítését is szükségessé teszi. (A csatornázás többnyire csak az egyes települések belterületére terjed ki, a szennyvíztisztítás pedig többnyire megoldatlan.) A Duna-kanyar üdülési adottságaiban új feltételt teremt a Nagymarosi Vízlépcső megvalósítása, amelynek kialakításánál az üdülési igényeket figyelembe kell venni. A Ráokevei-Duna térségében a kultúrált üdülés és fejlesztés alapfeltétele a víziközművesítés. Az üdülés fejlesztésénél figyelembe kell venni, hogy a Csepel-sziget parti szűrésű vízkészlete a Budapest vízellátásának második alapvető fontosságú forrása. A Mátra—Bükk térségében a meglevő regionális vízműkapacitás csak erősen korlátozott fejlesztést tesz lehetővé és ennek növelése a vízbeszerzési nehézségek miatt igen költséges. A Közép-Tisza vidéken, a Kiskörei tározó környékén az üdülőterület kialakítására a víziközművesítés — a tervek szerint — célszerűen regionálisan oldható meg. A kiemelt üdülőterületek zsúfoltsága, a nagy távolságok idő- és utazásiköltség-igénye, a hétvégi kettős pihenőnap jelentősen megnöveli a keresletet a közeli, olcsó kirándulások, a hétvégi üdülés iránt. Hazánk nagy részén található 20—30 km-en belül olyan vízpart, vagy vízfeltárási lehetőség, ahol az igényeknek megfelelően vízparti üdülő- terület kialakítható. 159
