Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
II. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS FEJLŐDÉSÉNEK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI FELTÉTELEI - 4. Az ágazatok fejlődésének vízgazdálkodási kapcsolatai
Számos helyen többnyire spontán kialakultak különböző célú (fürdés, csónakázás, horgászás, szörfözés stb.) telephelyek, ill. üdülőterületek. Ezek többségének színvonala igen alacsony. Mintegy 60-ra tehető a már meglevő üdülőterületek száma, és legalább ugyanennyi a kedvező adottságokkal rendelkező vízpart, ahol üdülőterületek kialakíthatók. 4.2. A mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás vízgazdálkodási kapcsolatai A víz a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás tevékenységének sokoldalú szerepet játszó tényezője. Szoros kapcsolata nemcsak abból következik, hogy a növényi és állati életnek, az azzal kapcsolatos mesterséges, művi tevékenységnek vízhasználatként, szennyvíz-kibocsátóként és szennyvízfelvevőként nélkülözhetetlen tényezője, hanem abból is, hogy a víz természetes hidrológiai körfolyamatának a növényzet szerves része. Ez a szemléletmód megkívánja, hogy a hagyományos rendszerezést az objektív természetitermelési folyamatoknak megfelelően csoportosítsuk és e két ágazat vízgazdálkodási összefüggéseit e szempontoknak alárendelten tárgyaljuk. Rendező elvnek a földhasználattal való kapcsolatot, illetőleg az ezzel a kapcsolattal nem rendelkező összefüggéseket tekintettük. Ennek megfelelően e fejezet foglalkozik — a termőföld-hasznosítással (4.21.) ezen belül a termőföldet közvetlenül igénybe vevő növénytermesztés (4.21.) és erdőgazdálkodás (4.212.) összefüggéseivel; •— az állattenyésztéssel (4.23.), mely magába foglalja — a földhasználattal járó — haltenyésztést (4.22.) és az állattenyésztés egyéb formáinak kapcsolatait, (4.23.) valamint — a mezőgazdasági termelés egyéb (4.23.) a vízgazdálkodással összefüggő tevékenységeivel. 4.21. Termőföldhasznosítás Az utóbbi évtizedekben a mezőgazdaság, az élelmiszerellátás szerepe — gazdasági, társadalmi és nemzetközi politikai vonatkozásban egyaránt — világszerte felértékelődött. Növekszik az erdő jelentősége; egyrészt a fa fontos anyag, másrészt az erdő az emberi környezet alakításának egyre fontosabb tényezőjévé válik. Ezért a termőföld, az ország biológiai potenciálja legfontosabb természeti erőforrásunk. Magyarország területének 89%-a termőterület, ebből 71% a mezőgazdasági művelésbe vont rész, míg 17,5% az erdő. Éghajlati adottságaink általánosan kedvezőek. Mezőgazdasági termelésünk az utóbbi két évtizedben rendkívüli ütemben fejlődött; a mai teljesítmények több vonatkozásban megközelítik a nemzetközi színvonalat. A mezőgazdaság részesedése a népgazdaság bruttó termeléséből az 1970—1980 közötti években 17% körül, a bruttó állóeszköz-állományból és az összes beruházásból 12—12% körül ingadozott, az exportban viszont 22% a mezőgazdasági termékek aránya. 1980-tól nagymértékben tovább emelkedett a mezőgazdaság részesedése a kivitelből. Az erdőgazdálkodás számszerű értékei lényegesen kisebbek ugyan, az ágazat jelentősége azonban, mind a külkereskedelmi mérleg és belső felhasználás, mind pedig a már említett környezeti szempontok miatt igen fontos. A mezőgazdasági termelés és ezen belül a növénytermesztés fejlődése alapvető nemzetgazdasági érdekünk, a magyar gazdaság egyik legfontosabb bázisa. Ennek megfelelően kiemelt figyelmet érdemelnek azok a vizsgálatok, amelyek a termelés növekedésének, a termelési biztonság fokozásának feltételeit tárják fel, és kijelölik a mezőgazdasági termelés fejlesztését szolgáló feladatokat. 4.211. Növénytermesztés A mezőgazdasági művelés alatt álló terület nagysága (II.—23. táblázat) az elmúlt 30 év folyamán 749 ezer hektárral (10%-kal) csökkent. A mezőgazdasági terület csökkenése elsősorban a szántót érintette, amelynek területe az 1950. évi 5,5 millió hektárról 1980-ra 4,7 millió hektárra fogyott (14%- os csökkenés). Viszonylag változatlan a legelők kiterjedése, viszont feltűnő a rétterület csaknem 50%-os csökkenése. Ugyancsak kevesebb lett — 62 ezer hektárral — a szőlőültetvény. Ezzel szemben jelentősen, mintegy 500 ezer ha-ral nőtt az erdőterület, majdnem 200 ezer hektárral bővült a kert- és 62 ezer hektárral a gyümölcsös művelési ágba tartozó területek nagysága. A területi csökkenést a települések, az ipar és a közlekedés fejlődéséből következő nagyobb területigények magyarázzák. A belső szerkezeti változás pedig abból következik, hogy a mezőgazdaság technikai fejlődése, termelési szerkezete, érdek- és szervezeti viszonyai a termelés szerkezetére is kihatottak. így a termésátlagok növekedése, az ipari növények iránt fokozódó igény és a tömegtakarmány-termelés szántóföldre történő áthelyeződése módosította az ország vetésszerkezetét (II.—24. táblázat). A gabonafélék vetésterületi aránya 1950 és 1980 között 68%-ról 64%-ra csökkent, miközben a termésátlagok növekedése az előállított termékmennyiség megkétszerezését tette lehetővé. Ezen belül a kalászosok vetésterületi aránya csökkent 7%-kai, a kukoricáé viszont növekedett 5%-kal, és az új intenzív búzafajták elterjedésével drasztikusan visszaszorult a rozs termesztése. A gazdasági fejlődés jelentősen fokozta az ipari növények iránti keresletet, melyek vetésszerkezeti aránya a második világháborút megelőző időszak 2— 2,5%-ával szemben 1976—1980-ban 9,8u/o volt. A burgonya vetésterülete az elmúlt 30 évben kevesebb mint felére csökkent. A rétek területének csökkenése miatt 20—'21%-ra növekedett a takarmánytermeléssel lekötött szántóföldi terület aránya. A nagyüzemi gazdálkodás következménye a szántóföldi zöldségtermesztés térhódítása. Az ötvenes évektől kezdődően a tulajdonviszonyokban, a termelési módban, a technológiai folyamatokban végbement változások, a mező- gazdaság biológiai és technikai alapjainak megújulása a legtöbb termesztett növény esetében a 160
