Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)

II. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS FEJLŐDÉSÉNEK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI FELTÉTELEI - 4. Az ágazatok fejlődésének vízgazdálkodási kapcsolatai

az összes lakásépítés 73%-a többszintes, telepszerű formában valósuljon meg.

Az első lakásépítési program keretében megépült lakásokra az is jellemző, hogy a városban épült lakások alapterülete kisebb, a lakások felszereltsége jobb, míg a községekben lakók lakásai nagyobb alapterületűek, de az infrastruktúrával való ellátottságuk lényegesen alacsonyabb. Valószínű, hogy a következő két évtizedben a községekben levő infrastruktúra jelentősen fejlődni fog, a már említett okok következtében.

A közelmúltban fontos állami intézkedések történtek a meglevő lakásállomány jobb hasznosítására; ezek közé tartozik, többek között, a lakbérek emelése, a lakáscserék elősegítése, az állami lakások eladása.

Az üdülés és az idegenforgalom

Az üdülés, a szabadidő tartalmas hasznosítása, fontos szerepet játszik a fizikai és szellemi képességek megőrzésében, az öntevékenység fejlesztésében és a személyiség formálásában. Ezért fokozott gondot kell fordítani a művelődést, a sportolást, a szórakozást, a pihenést szolgáló intézmények jobb kihasználására és bővítésére, a hazai turizmus feltételeinek javítására, valamint a természetjárás támogatására. Az üdülés, különösen 1960-tól, gyorsuló ütemben növekedett. A fejlődés előnyös és hátrányos sajátosságai közül érdemes említeni:

— az üdülőterületek aránytalan terhelését, egyesek túlzsúfoltságának környezetkárosító következményét. Ezt — a közvélemény! tényezők mellett — az állami, intézményi fejlesztések néhány helyre koncentrálása és az olcsóbb lehetőségek (pl. turistaházak) csökkenése jelentősen befolyásolta;

— az állami infrastruktúra-fejlesztés természetszerűleg erőteljesen befolyásolta a magánépítkezéseket is. A 120 ezer családi üdülőnek mintegy 70%-a a Balatonnál és a Duna-kanyarban van. Figyelemre méltó, hogy 1980-ban az összes üdülési szálláshelynek kétharmada személyi tulajdonú volt. Sajnálatos, hogy nem csak a magán-, hanem az intézményi üdülők terület- foglalási módja is sok helyen korlátozza az adott üdülési lehetőség (pl. vízpart) tömeges használatát.

Az ország mintegy ezer településén (Budapest nélkül) keréken egymillió üdülési szállás- férőhely található, ezeknek 68%-a vízi sportra, 15%-a téli sportra, 10%-a termálfürdésre alkalmas helyen.

Az egyes üdülőkörzetek részesedése az országos összes férőhely-kapacitásból (az üdülőterületi magánférőhelyeket és üdülési célú zártkerti és külterületi férőhelyeket is figyelembe véve) az alábbi:

— Balaton 45%,

— Duna-kanyar 10%,

— Bp. környéke 6%,

— Mátra—Bükk 5%,

— Ráckeve 4%,

— Mecsek—Villány 4%

(A további körzetek és tájegységek részesedése egyenként 1—3%-os.)

Tartós üdülésben 1980-ban 3 millió fő vett részt, a lakosság 28%-a; főleg a szellemi foglalkozásúak — a résztvevők 60%-a, — fiatalok és középkorúak.

Hétvégi üdülésben 2,1 millió fő — a lakosság 20%-a — vesz részt rendszeresen. Az összes üdülések 60%-a egyéjszakás. Az üdülés gyakorisága szellemi dolgozóknál évenként 4 alkalom, a munkásság és parasztság körében évente alig egy alkalom. A hétvégi üdülés zömmel a legértékesebb tartós üdülésre alkalmas területeket terheli.

Saját üdülőkben bonyolódik le az összes hétvégi üdülőforgalom több mint 60%-a.

A lakosság szabad idejének csak 9—11%-át használja fel a turizmusra.

Az idegenforgalom valutaszerző jelentőségét jól mutatja, hogy az a második világháború után a dél-európai országok gyors fejlődésének egyik pénzügyi alapját jelentette. A szocialista államok közül egyedül Jugoszlávia használta ki teljes mértékben ezt a devizaszerző forrást, míg a hatvanas évektől kezdve Bulgária és Románia tett erőfeszítéseket a tengerparti üdülés fejlesztésével az idegenforgalomban levő lehetőségek kiaknázására.

Hazánkban későn indult meg az idegenforgalom szerény fejlesztése, noha a Balaton és Budapest már a második világháború előtt is idegenforgalmi vonzerőt jelentett. Budapesten a szállodai lehetőségek jelentősen csökkentek a két világháború közti időszakhoz képest, és csak legújabban indult meg, osztrák hitellel, egy olyan szállodafejlesztési program, ami alapja lehet a forgalom növelésének.

A Balaton mellett a hatvanas években épült néhány külföldiek fogadására is alkalmas szálloda, de a rövid idény és az egyéb szórakozási lehetőségek hiánya erős korlátokat szab a fejlesztésnek. Ehhez járulnak újabban a Balaton vízminőségének gyors romlásáról szóló különböző szintű és eredetű információk, melyek természetesen nem maradnak hatástalanul a Balaton iránt érdeklődőkre.

Egy harmadik, új lehetőség a termálvizek idegenforgalmi hasznosítása. Ezen a téren a nyugati határ közelében levő Bükfürdő hozott szép eredményeket elsősorban az osztrák vendégek nagy számával; a margitszigeti Termál Szálló orvos! szolgáltatásaival jelent új irányt a hévizek hasznosításában. Ezen a területen még messze nincsenek kihasználva a lehetőségek.

Bár a gazdasági válság visszavetette a második világháború után kialakult, népvándorlásszerű idegenforgalmi fellendülést, a turizmus változatlanul fontos tényező és lehetőség marad olyan ország számára, mint Magyarország. A le158