Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
II. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS FEJLŐDÉSÉNEK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI FELTÉTELEI - 3. A népgazdaság fejlődésének hazai feltételei és irányai
melőipart és a mezőgazdaságot, miközben a népgazdaság egyértelműen az eddigieknél viszonylag tőkeszegényebb viszonyok között kénytelen fejlődni. A mezőgazdaság fejlesztési irányai A mezőgazdaság elé kitűzött távlati célok három alapvető feladatot tartalmaznak: — elégítse ki a lakosság mennyiségileg és minőségileg növekvő szükségleteit; — aktív export-import egyenlege növelésével szolgálja a népgazdaság külgazdasági egyensúlyának javítását ; — az anyagi és nem anyagi erőforrások hatékonyabb hasznosítása révén, jövedelem- szerző képességének növelésével járuljon hozzá az ország társadalmi-gazdasági fejlődéséhez. Ezek a célkitűzések már az előző távlati tervben is megfogalmazódtak; most viszont a prioritások némileg módosulnak. Az élelmiszerellátás elért színvonala mellett a hazai szükségletek már kisebb növekedési ütemmel is kielégíthetők, így a termelés növelése elsősorban exportcélokat szolgálhat. Amellett az eddigieknél nagyobb hangsúlyt top a termelés hatékonyságának növelése. A mezőgazdaság és a hozzá kapcsolódó élelmiszeripar távlati stratégiájának kialakításakor az alábbi szempontokat célszerű figyelembe venni, illetve megfontolni: — a mezőgazdaság távlati szerkezetének kialakításakor az eddigieknél jobban figyelembe kell venni a potenciális exportpiacok felvevőképességét, korlátozó tényezőit, minőségi igényeit és az egyre nehezedő értékesítési feltételeket ; — a következő szakaszban már nem lesz elegendő az export puszta növelése, mert a cél az export-import egyenleg állandó javítása ; — miközben a termelés növelése a jelenlegi szint fölé már csak növekvő költségek mellett lehetséges (a melioráció, — az öntözés iránti igény fokozódása, a felhasznált anyag- és energiaköltségek általános és rendszeres növekedése stb.), egyre nagyobb súllyal jelentkezik a költségvetés részéről a mezőgazdasági termelés költségeinek mérsékeltebb növekedése iránti igény. A jelzett igények és feltételek a következő két évtizedre kereken 2%-os növekedést tesznek szükségessé. Ezen belül egyértelmű a gabona- termelés maximális fokozása; ez az alapja a hazai célú állattenyésztés fejlesztésének és a közvetlen exportnak, illetve az állattenyésztésen keresztül történő kivitelnek. A gabonaprogram azt jelenti, hogy 2000 körül búzából 70—75 q/ha, kukoricából 85—90 q/ha átlagtermést kell évente átlagosan elérnünk. Ez a termésátlag nem elképzelhetetlen, de konkrét feltételei vannak. Az egyik az, hogy jelentősen növelni kell a meliorációs tevékenységet, azaz lényegesen javítanunk kell országos méretekben a talajok vízháztartási viszonyait. Ez a mezőgazdasági tevékenység mellett növekvő feladatot, kötelezettséget ró a vízgazdálkodásra is. A másik feltétel az öntözés fejlesztése. Ahhoz, hogy országos átlagban el lehessen érni kukoricából a 85 q/ha termésátlagot, legalább 300 000 ha-on minden évben 100 q/ha átlagtermést kell — változó időjárási viszonyok között is — biztosítani. Ez csak a jelzett nagyságrendű öntözött kukorica mellett képzelhető el, az egyéb szükséges feltételek (műtrágya, növényvédőszer, fajta, gép stb.) biztosításával. Az elérni kívánt termelési szinten az öntözés már nélkülözhetetlen, termelési színvonalat stabilizáló tényezővé lép elő. Az állattenyésztés fejlesztése a megadott feltételek között az eddigiektől némileg eltérő arányokat tesz szükségessé. Az abrak- és importfehérje igényes ágazatok, a sertés- és a baromfi- tenyésztés eddigi ütemű fejlesztése valószínűen két ok miatt is kétségessé válik: a termékek egyre nehezebben találnak piacra, másrészt a fehérje tőkés importjának további fokozása alig képzelhető el. Ezért most már parancsolóan lép előtérbe a hazai fehérjebázison fejleszthető szarvasmarha- és juhlétszám növelése. Ehhez azonban ki kell emelni a gyepgazdálkodást a századforduló színvonalán stagnáló állapotból, és gyors ütemben kell fejleszteni, biztosítva mindenekelőtt a tápanyagot és a jelentős öntözést. Az extenzíven tartott húsmarha egyben a termelési költségek elviselhető szintjét is segíthet megközelíteni. A gabonatermelés és a húsmarhatermelés fejlesztése a mezőgazdaság fejlesztésének stratégiai feladatát jelenti, amely mindegyik variánsnak része. Ugyanakkor nem mondhatunk le a baromfi- és a sertésállomány mérsékeltebb ütemű fejlesztéséről sem. Exportfeladataink nem oldhatók meg az élelmiszeripar további dinamikus fejlesztése nélkül, mert egyébként nem tudunk megfelelő verseny- képes, a külföldi piacokon értékesíthető terméket előállítani az egyébként erre a célra alkalmas nyersanyagunkból. Az egész mezőgazdaság és élelmiszeripar fejlesztése, modernizálása feltételezi a hazai ipar olyan fejlesztését, amely megteremti az élelmiszergazdaság kitűzött céljai elérésének a feltételeit. Az infrastruktúrák fejlesztése A jelenleg folyó népgazdasági távlati tervezés az infrastruktúra fogalomkörébe az alábbi ágazatokat, illetve tevékenységeket sorolja: — vízgazdálkodás, — energiahálózatok, — szállítás és hírközlés, — kereskedelem és vendéglátás, — ipari javítószolgáltatás, — személyi és gazdasági szolgáltatás, 152
