Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
II. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS FEJLŐDÉSÉNEK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI FELTÉTELEI - 2. A vízgazdálkodás fejlődésének nemzetközi tendenciái
ország legtisztább vízkészlete marad. E készletfajtát tekintve Magyarország relatív ellátottságát a 79%-os érték fejezi ki, s ez az országok sorában a harmadik helyre jogosít. Ennek az ad különös hangsúlyt, hogy Magyarország természetföldrajzi adottságai magas szintű, intenzív mezőgazdálkodást tesznek lehetővé, s a mező- gazdasági termelésnek e vízkészlet az egyik alapvető tényezője. Minél nagyobb fokú hasznosítása kulcskérdése a jövő mezőgazdaságának, és így alapvető feladata a mezőgazdasági vízgazdálkodásnak. A magyar vízkészlet-gazdálkodási módszertan és gyakorlat hosszú ddeig csak a csapadéknak a felszíni vizekbe jutó hányadát vette számításba. Az OMFB 1981. évi hosszú távú koncepciójának egységes vízkészlet-megítélésébe már a csapadékkészlet is beletartozik. Az ország vízkészleteinek nagy hányada származik külföldi vízgyűjtőről Hollandia, Bulgária és Románia készletarányaival azonos szerkezetben: Hollandia 78% Bulgária 70% Magyarország* 65% Románia 51% A többi 23 ország átlaga : 10% Az idegen eredetű felszíni vízkészlet-ellátottság relatív mutatója 52%. Több befolyó készlettel a 27 ország közül csak Hollandia és Bulgária rendelkezik. Ezt az adottságot eddig kizárólag negatív tényezőként értékeltük, mint az ország függését a felvízi országoktól. Valójában ennek a helyzetnek lényegesen nagyobbak a pozitívumai. A csapadék lefolyó hányada adja az ország felszíni vízkészletének legkisebb összetevőjét. A készlet a vízfolyásokban, tavakban jelenik meg, felhasználása — amennyiben nem mederbeli hasznosításról van szó — vízkivételt és víz- szállítást kíván, az idegen eredetű készletekhez hasonlóan, amelyektől viszont két alapvető jellemzőben eltér; területi eloszlása sokkal egyenletesebb mint a külföldről származó készleteké, valamint szennyezéséért, ill. megóvásáért és hasznosításáért egyedül mi tartozunk felelősséggel. E készletfajtának az ország vízgazdálkodásában mennyiségi arányait meghaladóan is nagy a jelentősége, mivel a területi vízhasználatok elsősorban ezt a vízkészletet veszik igénybe mind forrásként, mind pedig befogadóként. Megóvásának alapvető kritériuma lenne, hogy egy helyi vízfolyást ne akkor váltsunk ki egy bővebb vizű vízforrásból szállított (átvezetett) vízzel, vagy központi (regionális) szennyvíztisztítással, amikor az elapad, vagy szennyvízfolyássá válik; különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a hazai lefolyást tekintve hazánk 2%-os relatív készletellátottsági mutatóval Ausztrália után a legrosz- szabb adottságú ország. * A szakirodalomban és az I. fejezetben használt 95%-os külföldi eredetre vonatkozó érték a csapadék nélkül számított készletarányt fejezi ki. Itt a 114 km3 külföldi eredetű és az 58 km3 csapadék együttes összegéből számított vízkészlethányad szerepel. A vizek minősége elsősorban az adott régió (vízgyűjtő) országainak gazdasági féjlettségi színvonalától, technológiai fejlettségétől függ. A víz felhasználása a gazdasági fejlődés különböző jellegzetes szakaszainak megfelelően változik, s ezt közel sem lehet a gazdasági növekedés ütemével azonosnak tekinteni. A gazdasági fejlettség alacsony színvonalán (az iparosítás előtti korban) a víz egy főre jutó fogyasztása alacsony szinten mozgott, és hosszú idő alatt alig változott. A gazdasági fejlődés ex- tenzív — iparosodó — szakaszában a víz felhasználása meredeken növekszik, s egyedül e szakaszban a gazdasági növekedés ütemét meghaladó, vagy azzal azonos ütemben is növekedhet, ami elsősorban a természeti készletek e szakaszra jellemző, bővülő mennyiségi igénybevételének köszönhető. A gyorsuló műszaki fejlődés egyre újabb készleteket tesz hasznosíthatóvá, bár ezek egyre nagyobb ráfordítások árán termelhetők csak ki. A társadalmak általában e szakasz második felében jutnak el oda (a gazdaságban mutatkozó negatív jelenségek hatására), hogy természeti készleteiket számba vegyék, s felmérjék az extenzív fejlődés lehetőségeit és következményeit. Végül, ez a szakasz teremti meg azt a techmkai-technológaaii bázist, ill. fejlettségi szintet, mely alapja lehet a következő — intenzív — fejlődési szakasznak. A gazdasági fejlettség magas színvonalán a természeti készletek fajlagos felhasználása egyre kisebb mértékű, sőt csökkenhet. A Magyarország feletti vízgyűjtő területeken a gazdasági fejlődés különböző szakaszaiban járó országok helyezkednek el. A Duna-vízgyűj- tőn elhelyezkedő felső két állam, az NSZK és Ausztria gazdasági fejlettsége, műszaki-technológiai színvonala, kormányaik hathatós és igen szigorú intézkedései ezeket az országokat szeny- nyezés szempontjából ma már a kevésbé veszélyes területek közé sorolja. Az extenzív fejlődési szakaszban járó országokra — sa Duna minket érintő vízgyűjtőjén a szocialista országok tartoznak ide — eddig általában a mennyiségi növekedés volt a jellemző, és a természeti készletek használatbavétele is extenzív módon történt. A közepes gazdasági fejlettséggel közepes műszaki-technológiai fejlettség párosul, s mivel a fejlesztés kedvező feltételeinek megteremtéséhez rendelkezésre álló források ebben a szakaszban a termelés bővítésére — s nem elsősorban a fejlődés okozta környezeti károk megszüntetésére —irányulnak, ez a fejlődési szakasz a leg- szennyezőbb. A jelenlegi világgazdasági szituációban az országok egyébként is szűk forrásaikat fokozott mértékben használják fel a gazdaság stabilizálására külpiaci versenyképességük fokozására és ezzel ezt a tendenciát csak elmélyítik. Így a vízkészletek minősége területén a legjobb esetben a jelenlegi színvonal tartására számíthatunk, s eredményként könyvelhetjük el, ha a határainkon át a különböző irányokból érkező készletek minősége nem romlik. A vizet használó országok számára a vízminőség problémája döntési alternatívaként úgy jelenik meg, hogy vagy a használtvíz-bevezetések tisztítására fordítja erőforrásait, megőrizve felszíni vízfolyásainak tisztaságát és fenntartva azok teljes természeti erőforráspotenciálját, vagy tisztítatlanul vezeti be a használt vizeket a folyókba, elszennyezve azokat, ebben az esetben anyagi erejét a kivett víz — vízhasználati céloknak megfelelő mértékű — tisztításra kell fordítania, ugyanakkor elveszti a felszíni vízfolyásokban rejlő természeti erőforrások egy hányadát. (Vízi sportok, üdülés; állati 141
