Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)

I. fejezet: TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK - 1. A vízgazdálkodás természetföldrajzi és vízháztartási adottságai

A csapadékátlagok idősorában ciklikusság is kimutatható. Az éves csapadékokban legjellemzőbbek a 12—15 éves ciklusok, amelyek az egész Kárpát-medencére jellemzőek. Az ország nyugati területeit ennél rövidebb ciklusok jellemzik. A nyári csapadékban a legjelentősebbek a 13—15 éves ingadozások. A ciklusok, s különösen a rövidebb periódusunk nem állandóak; adott időszakban eltűnhetnék, hosszabb ciklusok széteshetnek, vagy fordítva.

A vízháztartás (és végsősoron a vízgazdálkodás) szempontjából az éghajlat legcélszerűbben — az éghajlati vízellátottságot és a hőellátottságot valamilyen módon együttesen figyelembe vevő — éghajlati mutatóval jellemezhető. Ilyen mutatóval az éghajlat кvantifikáIható, területileg differenciálható. Így mérhető mennyiségre alapozható a Péczely-féle hidrometeorológiai körzetesítés (1.—3. ábra), amely a két éghajlati elemet, az átlagos csapadékot és az átlagos évi középhőmérsékletet figyelembe véve az országot 12 körzetre osztja.

A hőellátottság és a vízellátottság egymáshoz viszonyított értéke esetén az éghajlat egyetlen számmutatóval is jellemezhető. Ilyen megoldás például az I.—4. ábra, amely az öntözési félév sokévi átlagos éghajlati értékeinek változását mutatja.

A csapadék- és a hőmérsékletingadozás természetesen az éghajlati mutató változékonyságában is jelentkezik. Amennyiben a csapadék és a hőmérséklet változása ellentétes irányú (s ez jellegzetessége hazánk éghajlatának), úgy az éghajlati mutató ingadozása nagyabb mérvű, mint az egyes elemeké. Ez arra vezethet, hogy az éghajlati elemek egyenkénti, viszonylag 'kismértékű ingadozásai a vízháztartási adottságok változékonyságában felerősödnek.

1.12. Domborzat

Magyarország domborzati viszonyainak minden lényeges vonása a történelem előtti időkben alakult ki. A felszín kisebb átalakulásainak, részben természetes eredetű (víz- és szélerózió), résziben az emberi hatásoknak, a történelmű korokban iis tanúi lehettünk. Alátámasztja ezt az a tény, hogy vízhálózatunk csak a történelmi 'időben lérte el, minden bizonnyal csak szabályozottsága miatt nagyjából állandósult, mai formáját.

Hazánk az Alpok és a Kárpátok magas hegységeivel övezett medence alján helyezkedik el, amelynek nagy részét a feltöltéssel elegyengetett síkságok töltik ki, jóval kisebb hányadát eróziós dombságok, s csak korlátozott terjedelemben hegységek.

A síkság jellegű alacsony területek nagy része a vízfolyások árvízszintjei alatt helyezkedik el, s a 19. század közepén végrehajtott folyószabályozási és ármentesítésd munkákig megőrizték vízjárta jellegüket. A nyílt árterek ma csupán a védgátaik közötti keskeny, az ország összterületének mintegy 1,5%-át kitevő sávra

terjednek ki, ahol a vízfolyások csak szabályozott formában fejthetik ki feltöltő — eróziós tevékenységüket. Az ármentesített terület az ország 44%-a. A korábban is ármentes síksági területek egyrészt a medencében elhelyezkedő löszös (Mezőföld, Jászság, Békés-Csanád) vagy homokos (Duna—Tisza köze, Nyírségi területek) felszínű hordalékkúp síkságok, másrészt változatosabb felszínű peremi síkságok.

Az ország kisebbik felét a felszíni eróziós- denudáoiós, felszínpusztulásnak kitett, tagoltabb dombságok és hegységek alkotják. A hegységek alacsony- és középhegységek; mindebből következik, hogy határainkon belül a szintkülönbségek kicsik, a reliefenergia értékei alacsonyak s jelentősen alatta maradnak a határainkon túl fekvő területekkel együtt a teljes vízgyűjtő területet jellemző értékeknek.

1.13. Geológia

Az Alpi—Kárpáti—Dinári-hegységrendszerek keretében elhelyezkedő Kárpát-medencének, amelyhez hazánk teljes területe hozzátartozik, földtani fejlődéstörténete összetett, vízrendszere mai formájában földtörténetileg igen fiatal. A Kárpát-medence helyén a legrégibb földtörténeti koroktól kezdve — és az Alpintehegység- rendszertől északra és délre fekvő őskontinens lemezek mozgásától irányítva — egymást váltotta a szárazulatok és tengerek uralma. Míg azonban az ókori hegységképződések vonulatai ma már nagyobbrészt a felszín alá süllyedtek, addig a másodkorban meginduló alpida oroge- nezis egyes részletei ma is a felszínen találhatók. E korszakok üledékei alkotják (akár a felszínen vagy alatta megtalálhatóan) az alaphegységet. A különböző helyzetű rögeik köré és közé a harmadkorban lerakott tengeri üledékek, amennyiben azok később a felszín fölé emelkedtek, alkotják a fedőhegységet. A Kárpát-medence hazái nagyobb részén azonban még a harmadkor! üledékek is mélyre süllyedtek és felettük tetemes vastagságú, nagyobbrészt már folyóvízi eredetű negyedkori üledéktakaró képződött. Ez a váltakozó méretű és helyzetű fiatal tengeri, tavi és folyóvízi medenoetöltelék a bázisa hazánk nagy tömegű felszín alatti vízkészletének.

A végbement hegységképző mozgások során mind az alaphegységek, mind a fedőhegységek vonulatai nagyarányú függőleges és vízszintes elmozdulásokat szenvedtek és az e mozgásokat elhatároló fő szerkezeti vonalak mentén hatalmas tömegű vulkáni anyag is felszínre tört; ez szintén hozzájárul a különböző korú és eredetű kőzetek tarkaságához.

Az alap- és fedőhegység üledékei váltakozóan átnemeresztők (pl. a kristályos palák és a vulkáni lávák) vagy tározók (pl. a mészkövek), a laza medenceüledékek nagyobbrészt jó vízáteresztők, bár ezek között is vannak vízzáró agyagos rétegek.

15