Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
II. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS FEJLŐDÉSÉNEK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI FELTÉTELEI - 1. A társadalmi-gazdasági fejlődés nemzetközi háttere
1. A TÄRS AD ALMI-GAZDASÁGI FEJLŐDÉS NEMZETKÖZI HÁTTERE A második világháború után mind a fejlett nyugati államokban, mind a KGST-államokban kialakult, viszonylag hosszan tartó, gyors gazdasági fejlődés kedvező feltételeket teremtett a tervezés új ágának, a prognosztikának a kialakulásához és elterjedéséhez. A hatvanas évek végén sorra jelentek meg az egyes államok, nagyobb térségek, gazdasági közösségek várható gazdasági fejlődésére vonatkozó tanulmányok, amelyek általában már a századfordulóig kísérelték meg előre jelezni a fejlődés fő irányait, lehetséges variációit. A KGST-államok hosszú távú terveket dolgoztak ki a gazdaság általános fejlődésére, és megkezdődött ezeknek a terveknek az egyeztetése is. A hetvenes évek elején bekövetkezett gazdasági válság azonban e prognózisok, hosszú távú koncepciók hitelességét, érvényességét fokozatosan csökkentette; ma már ezek gyakorlatilag csak gazdaságtörténeti dokumentumoknak tekinthetők. A hetvenes évek közepén még általános volt az a nézet, mely szerint a gazdasági válság legkésőbb a hetvenes évek végére végetér, és folytatódik a gazdasági fejlődés, ha valamivel lassúbb ütemben is, mint a háború utáni negyedszázadban. A prognózisok készítése ezek figyelembevételével tovább folyt, noha a bizonytalan- sági tényezők szaporodtak. A nyolcvanas évek elején egyre általánosabbá váltak azok a nézetek, amelyek szerint a gazdasági válság tartós jellegű és a fejlődés irányába mutató kiút feltételeit, tényezőit még sehol sem ismerték fel, találták meg. Ez a helyzet minden prognosztizálással foglalkozó intézményt, kutatót óvatosságra int. Ennek ellenére számos nemzetközi intézményben, szervezetben készülnek 2000-ig terjedő, a várható gazdasági fejlődésre vonatkozó prognózisok. Napjainkban növekszik az a felismerés, hogy a napi gazdasági gondokból csak hosszabb távra valószínűsíthető koncepciók, stratégiák kidolgozásával és megvalósításával lehet kijutni. Ilyen prognózisok készülnek a EGB, az OECD keretében; a KGST-államok különböző formákban (műszaki-gazdasági fejlesztési programok, hosszú távú tervek stb.) intenzívebben foglalkoznak a várható, illetve kívánatos fejlődés prognosztizálásával, megtervezésével. Egy hosszabb távú nemzetközi prognózis alapjául szolgálhatnak az Európai Gazdasági Bizottságnak a dokumentumai, a fejlett nyugati államok és a szocialista államok gazdasági helyzetét, rövidtávú kilátásait tartalmazó éves jelentések. Bár ezek a dokumentumok átalában kerülik a hosszabb távra szóló utalásokat, ezekből — sokéves tapasztalatok alapján — bizonyos, hosszabb távra is mutató következtetések levonását meg lehet kockáztatni. A másik fontos forrást az Országos Tervhivatalban lezárult hosszú távú tervezési munka azon dokumentumai és vitái jelenthetik, amelyek a nemzetközi gazdasági helyzet várható alakulását is érintették. Bár a dokumentumok a nemzetközi gazdasági fejlődés trendjeivel konkrétan nem foglalkoztak a viták során kialakult vélemények szintén hasznosíthatók. Ezek a prognózisok kellő alapot nyújtanak az elmúlt három évtized alatt a vízgazdálkodás területén — más feltételek között készült — távlati tervek, koncepciók, prognózisok felülbírála- tára és a szükséges korrekciók keresztülvezeté- sére. A fejlett nyugati államok és a KGST-államok gazdasági fejlődésében vannak közös vonások, de jelentős eltérések is, ezért célszerű a két társadalmi-gazdasági rendszer helyzetét és annak várható alakulását külön vizsgálni. A fejlett nyugati államok a második világháború után gyorsan helyreállították gazdaságukat, és a tőkés fejlődés előző, válságokkal teli időszakához képest a második világháború után egy negyedszázadon át viszonylag egyenletesen fejlődtek; sikerült jelentősen csökkenteniük a ciklikus válságok időtartamát és mélységét. Fő módszerük az volt, hogy ha a gazdaság fejlődése felgyorsult, nehézségek támadtak a munkaerő- és nyersanyagellátásban, vagy a klasszikus tőkés válságjelenségek más jelei mutatkoztak, akkor a hitelek megszorításával, a kamatlábak emelésével és más — esetenként adminisztratív jellegű — intézkedésekke 1 lefékezték a gazdaság túlságosan felgyorsult fejlődését. Amikor meg ezen intézkedések nyomán a fejlődés lelassult, s kialakult nagyjából az egyensúly a gazdálkodás legfontosabb tényezői között, újra szabadabbra engedték a gyeplőt. Ez a „húzd meg, ereszd meg” (stop-go) módszer, sok hibá119
