Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
I. fejezet: TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK - 2. Vízfajtáink hidrológiai jellemzése
I.-25. táblázat Az 1979. évi karsztvízforgalom T°C< 35 35-60 Q m3/nap > 60 összesen I. Dunántúli-középhegység Kutak 91 620 10 140 13 320 115 080 Bányák 841 536 — — 841 536 Forrásvízmű 17 479 — — 17 479 Forrás 175 579 43 549219 128 1 126214 53 689 13 320 1 193 223 II. Mecsek- Villányi hegység Kutak 2 073 4 872 476 7 421 Forrásvízmű 11 425 — — 11 425 Forrás 12 154 —12 154 III. Észak-Mag) Írország Kutak 2 958 3 370 1 562 7 890 Bánya53 000 — 53 000 Forrásvízmű 131 151 — — 131 151 Forrás 150 000 —150 000 I.-II. Közép-Dunántúl Kutak1 527 1 527 Magyarország ó sszesen Kutak 96 651 18 382 16 885 131 918 Bánya 841 536 53 000 — 894 536 Forrásvízmű 160 055 — — 160 055 Forrás 337 733 43 549381 282 1 435 975 114 931 16 885 1 567 79f Felszín alatti átadás a Bükk-hegység peremén 53 000 1 620 791 A Dunántúli-középhegység területén az 1980. december 31-én fennálló karsztvízszintek és az azt megelőző egy-két évtizedben bekövetkezett változások az alábbiak szerint körvonalazhatók. A dorogi leszívási térségben a bányavíztermelés 1967-ben volt a legnagyobb mértékű. Ennek távlati hatása már a budapesti hévizeket és gyógyfürdőket is veszélyeztette. 1967-től kezdődően azonban a kiemelt bányavíz a bányák visz- szafejlesztése miatt rohamosan csökkenő meny- nyiségű volt, és 1977-től kezdődően megindult a létrejött leszívási tölcsér visszatöltődése. A tatabányai térségben 1974-ben volt ugyan a bányavíztermelés a legnagyobb mértékű, azonban azóta is csaknem változatlan mértékben folytatódik a víz kitermelése. A mintegy két évtizede folyó, tartósan nagy hozamú vízkitermelés hatására jelentősen mélyült és terjeszkedett a leszívási tölcsér. A vízemelés központjaiban a vízszint süllyedése 10 év alatt meghaladta a 70 métert. A Vértes hegység nyugati peremén is 20—25. m-es víz- szintsüllyedés következett be, ebben azonban az iszkaszentgyörgyi vízemelés hatása is közrejátszott. Az Iszkaszentgyörgy térségében 1970 óta csaknem töretlenül fokozódó bányavíztermelés következtében a karsztvízszint több mint 100 m-t süllyedt. Az iszkaszentgyörgyi bauxit és a várpalotai szénbányák ma már közös leszívási teret hoztak létre, amelynek nyugati határa ös- kü—Kádárta vonaláig terjed. (Például a fehérvár—csurgói 81. számú kút vízszintje 14 év alatt mintegy 100 métert süllyedt.) A nyirádi térség jelenleg az egész ország legjelentősebb leszívási területe (120 m-es leszívás). A bányavíztermelés itt már két évtizede szakadatlanul emelkedik, három éve pedig már 300 m3/perc érték felett van. A leszívás a leggyorsabban északnyugat és északkelet felé terjed, ahol a nyomás alatti karsztvízrendszer területén 40—50 km távolságra is érezteti hatását. A víz- szintsüllyedés délnyugati irányban is túljutott már a Keszthelyi hegység területén és a hévízi gyógyfürdőt is veszélyezteti. A vízművek karsztvíztermelése is létrehozhat jelentős mértékű leszívást, például a solymári vízmű az 1980-as év folyamán szokatlan gyorsasággal 30 m-es vízszintsüllyedést hozott létre. A Dunántúli-középhegység területén a bányák víztelenítő hatására tehát regionális vízszintsüllyedés alakult ki. Úgy tűnik, hogy a korábban természetes vízjárású kutak vízszintjét is módosítja már az emberi beavatkozás. A regionális vízszintsüllyedés következtében víztelenné vált kőzet térfogata eléri a 40X10!) m3 értéket, a tárolt karsztvízkészlet több mint 1 milliárd m3-rel kevesebb, mint a korábbi, zavartalan állapotban (ennek kb. 72%-a 1965—1980 között keletkezett). A jelentős vízszintsüllyedés (a szabad felszíni karszt területére 28—30 m-es átlagos vízszint- csökkenést jelentett eddig a tárolt készlet fogyasztása) következtében több mint 100 forrás apadt el, közöttük olyan jelentősek is, mint a tatai Fényes források, a tapolcafői vízmű forrás- csoportja, a gyepükajáni Meleg-források, a csőri Vízmű forrás és a tapolcai Malomtó forrás. A hévízi tó forrásának hozama is csökkent. A kiemelt ivóvízellátási célokra csaknem közvetlenül hasznosítható bányavíznek mintegy harmadát felhasználják. Regionális vízszintcsökkenések kisebb mértékben a villányi hegység területén is bekövetkeztek, a többi karsztterület vízkivételeinek környezete csak helyi nyomáscsökkenéssel jellemezhető. A karsztvíztermelés növelésével a beszivárgás nem fokozható (szabad beszivárgás), ezért a természetes beszivárgást meghaladó víztermelés a tárolt készletek fogyasztását vonja maga után. A sekély- és a mélykarszttárolók szoros kapcsolata miatt, a hideg—langyos és meleg vizű karsztforrások meglevő hévízkutak működése, 101
