Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
I. fejezet: TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK - 2. Vízfajtáink hidrológiai jellemzése
„Lekötött” karsztvíz-készlet vízföldtani egységenként I.-26. táblázat m3/d 1. Hévízi-tó 16 380 2. Hévízi-tó 11 310 Malom-tó 17 000 Hévízkutak 12 000 3. Hévízi-tó 11 310 Tapolca-tó 7 000 Hévízkutak 13 000 rétegvízátadás 19 000 4. Fényes-forrás 11 000 5. Bodajki-tóforrás 5 000 rétegvízátadás 5 000 7. Fényes-forrás 10 000 rétegvízátadás 15 000 9. Budapest 43 000 Dunába 19 000 12. Termálkutak 6 000 13. Termálkutak 6 000 14. Szalajka-forrás + kisebb források 30 000 Hévízkutak 10 000 Vízátadás 15 000 15. Források 20 000 összesen: 302 000 illetve termelési feltételeinek fenntartása érdekében kb. 300 ezer m3/d „lekötött” (I.—26. táblázat) készlettel kell számolni; ezért 1,1 millió m;i/d-os értéket lehet igénybe vehetőnek ff.—27. táblázat) tekinteni a kb. 8400 km2-es hideg karsztvíz beszerzésére alkalmas területeken. Megadtuk a minimálisan kitermelhető készletek területegységre vetített fajlagos értékeit is, melyek átlagosan 150—600 m3/d/km2 határok között változnak, és a teljes 35 °C-nál hidegebb karsztvízbeszerzési lehetőséggel rendelkező területre (8400 km2) vonatkoznak ff.—28. táblázat). I. -27. táblázat Igénybe vehető karsztvízkészlet Z о о Ví zföldtani tájegység Beszivárgó készlet (em3/d) Lekötött készlet (em3/d) Igénybe vehető (em3/d) 1-11. Dunántúli Közép- hegység 1026 215 811 12-13. Mecsek—Villányi hegység 31 12 19 14-15. Bükk hegység és az észak—borsodi karsztvidék 343 75 268 Összesen: 1400 302 1098 Ezek a készletértékek a kőzetek fizikai paramétereitől függő kitermelhető készleteket (kb. 2900 em3/d) jelentik, és meghaladják a sokévi átlagban beszivárgó készleteket, vagyis tartós igénybevételük a tárolt készlet fogyasztásához vezetne ff.—29. táblázat). Az igénybe vehető karsztvízkészlet jelentős része a Dunántúli-középhegységhez kötődik (kb. 0,8 millió m3/d), ahol a tényleges karsztvíztermelés, elsősorban a bányászat kapcsán, jelentősen meghaladta már ezt az értéket. Az igénybevétel helyét a jelenleg működő és tervezett bányászati vízkivételi helyek határozzák meg. A karsztvíz jelenleg ivásra közvetlenül felhasználható, helyi szennyeződés egyes helyeken azonban már tapasztalható. Eredeti jó minőségét az emberi tevékenység károsan befolyásolhatja; ezért a felszíni és felszínközeli karsztos készletek védelmét kiemelt feladatként kell számon tartani. Hévizek A hazai hévíztároló földtani képződmények kőzettani kifejlődésük, hidrogeológiai jellegük, területi elterjedésük szerint regionális és lokális komplexumokat alkotnak. A lokális, kisrendszerek változatos földtani alakzatban és megjelenésben fordulnak elő: — paleozoós repedezett-hasadékos, alaphegységhez kötött hévíztárolók (Devon korú szürke, repedezett dolomithoz kapcsolódó büki és rábasömjéni, valamint az igali karbon korú és táskái feltételezetten karbon korú repedezett karbonátos önmagukban elszigetelt, zárt, korlátozott kiterjedésű, utánpótlódással nem rendelkező előfordulások) ; — különálló és sajátos földtani viszonyokkal jellemzett zárt hévíztároló rendszert alkot a bükkszéki fúrásokkal feltárt eocén korú mészkőképződmény ; — miocén (helvéti) repedezett konglomerátum Dávod község határában korlátozott kifejlődésben ismert, repedésekkel átjárt kemény kőzetösszletből felépített zárt hé- víztároló (Baros I., Letenye I. és Obarok I. jelű CH fúrások ilyen korú törmelékes, kis méretű hévíztárolókat tártak fel; — miocén (tortoni) rétegzett mészkő és homokkő rétegek zátony jellegű és réteges kifejlődésű zárt, kis méretű hévíztározókat alkotnak. (A Dél-Balaton körzetében Csiszta-puszta, Fonyód—2, Balatonfeny- ves; a Nyugat-Dunántúlon Hegykő és részben Rábasömjén X., a Nagyalföldön Cser- keszöllős, Kőrösszegapáti, Biharnagyba- jom); — az alsópannoniai medencebeli agyagmár- ga-márga-homokkő rétegek alkotta üledéksorozat legfelső szakaszán a homokkőtestek hévíztárolók, általában gyenge vízadóképességgel. Eddig a következő kutakban 102
