Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
I. fejezet: TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK - 2. Vízfajtáink hidrológiai jellemzése
Jelentősége: nagy tömegű víz beszerezhető káros hidrológiai kihatások nélkül, mert viszonylag kis területről utánpótlódik ; minősége mégis jobb, mint a felszíni vízé és emellett bizonyos körülmények biztosítása esetén ivóvízminőségűre tisztítható. A mederben levő vékony bioaktív szűrőréteg és a fizikai szűrést biztosító rétegek hatására a vízfolyásból származó víz jelentős mértékben tisztul, a szennyeződés nagy része nem jut el a vízadóba, és a folyó vizét időszakosan (havária) tönkre tevő szennyező hullámok sem veszélyeztetik a víztermelést. A háttér miatti gyakori nit- rátosodás már egyre nagyobb gondot okoz. Talajvíz Talajvíznek általában az első vízadó képződmények többnyire szabadfelszínű, gyakorta nyomás alatti vizét tekintjük. Általában a felszínközeli vízadókat soroljuk ide. A vízadó képződmény többféle lehet, azonban az eddigi gyakorlatnak megfelelően csak a laza üledékes (porózus) képződmények esetében, általában a 30—35 m-es mélységig szokás a talajvíz elnevezést használni, amelynek értelmezésében sem itthon, sem külföldön nincs egységes álláspont. A besorolás nehézségei a következők: — egyes folyóink hordalékkúpján az azt felépítő üledékes vízadó összletben az első vízzáró fekü 50—100—150 m, néhol 200 m-es mélységben helyezkedik el. Az e réteg felett elhelyezkedő vízadó vize nyílt tükrű (pl. Szigetköz); — az Alföld jelentős nagyságú területein az első vízadó réteg vize nyomás alatti rendszert alkot, úgy, hogy már 10—15 m-es mélységig 2—3 vízadó réteget is lehet ha- rántolni, és ezen egymás alatti rétegek vizének nyugalmi szintje magasabb, mint a felette levőé; — a szelvénysorba telepített fúrások alapján tapasztalni lehet, hogy ugyanannak a vízadó rétegnek a vize néhol nyomás alatt áll, máshol viszont szabad tükrű. Ha talajvíznek csak a szabad tükrű felszín alatti vizet neveznénk, akkor például ugyanannak a rétegnek a vize hol talajvíz, hol rétegvíz elnevezést (besorolást) kapna; — a karsztvizek például hol közvetlen a felszín közelében, hol egy-két száz métert elérő, vagy meghaladó mélységben vannak a felszín alatt. A talajvíz utánpótlódásának lehetőségei kellőképpen ismertek és a talajvízháztartást befolyásoló tényezők (csapadékbeszivárgás, párolgás, hozzá- és elfolyás, mélybeszivárgás és feláramlás stb.) körének megítélésében is hasonló a helyzet. Vizsgálataink során főként az ivóvízellátás számára jelentős felszín alatti vizek jellemzése volt feladatunk. A talajvíz közvetlen kitermeléssel — általában eredeti vízminősége és külső szennyeződésre való érzékenysége miatt — nem tekinthető ivóvíz-bázisnak. (A talajvíz kitermel- hetőségének számszerűsítésével jelen munkánk során nem foglalkoztunk.) A talajvíz azonban jelentős szerepet játszik a partiszűrésű és a rétegvíz utánpótlódásában; a kapcsolatokra e felszín alatti víz tárgyalásánál utalunk majd. A partiszűrésű vízbeszerzés esetén szerepe általában hátrányosan ítélhető meg a háttéroldali kedvezőtlen vízminőségű betáplálás miatt; a rétegvizek vonatkozásában azonban mint jelentős utánpótlódási tényező játszik szerepet. Ahol ajalajvíz jelentősebb mértékű kitermel- h ©tőségét feltételezhetjük — a folyóinkat kísérő alluviális és hordalékkúp képződményeiből (1.—42. ábra) — ott célszerűbb a partiszűrésű vízbeszerzést választani ivóvízellátási célokra. A vízfolyásoktól távolabb a folyóvizekből nem táplálkozó talajvizek területén pedig a szerényebb vízadóképesség miatt is célszerűbb a rétegvizek igénybevételére alapozni az ivóvízellátást. Amennyiben egyes térségekben a talajvíz közvetlen hasznosítását tervezik, ott a konkrét esetet, helyi viszonyokat figyelembe vevő értékelésével kell a talaj víztermelést megtervezni. Más felszín alatti víztípusok utánpótlódásában levő szerepe miatt a talajvízháztartást befolyá- sóló tényezők vizsgálatát viszont jelentősnek tartjuk. Más felszín alatti víz típusainkhoz hasonló, az egész országra kiterjedő, értékelhető ismeret- anyag nem állt rendelkezésünkre. A talajvízháztartás összetevőinek alakulását, kapcsolatát a Nagyalföld területére van módunkban bemutatni. Tényleges, a vízháztartás minden paraméterére vonatkozó mérési adataink nincsenek, így az utóbbi időszakban rendelkezésre álló és összegyűjtött vízháztartási adatok alapján volt mód megbecsülni egy év átlagosnak tekinthető vízháztartási paramétereit. Ezeknek becslésére a hosszabb időszak óta, mintegy 1975 óta kidolgozott kútcsoportos észlelés mintegy 13 állomás tevékenységén alapuló adatokat szolgáltat, és így, ha különböző időpontokban is, de a különböző körülményekhez tartozó vízháztartási paraméterek ezek segítségével számíthatók s így az adatok nagyságrendjéről ma már helyes elképzeléseink alakulhattak ki. A Nagyalföldön a vízháztartás területegységeinek elhatárolását az I.—42. ábrán láthatjuk. A területek kijelölésekor a döntő szempont a rendelkezésre álló, a talajvízháztartásra vonatkozó ismeretanyag területi megoszlása volt. A tényleges beszivárgás nyilvánvalóan függvénye a fedőréteg áteresztőképességének, ennek megfelelően választottuk külön homokos, jó áteresztőképességű fedőrétegeink területét. A nyomás alatti területeinket is külön vízháztartási egységnek jelöltük ki. A vízháztartási paraméterek meghatározása érdekében azonban a kisebb, területileg szétszórt nyomás alatti talajvíz-területeket nem vettük figyelembe, és az egyes, ott 90
