Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)

XVI. fejezet. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai

jelen van. Az egyezmény megkötése megindította az együttműködésen alapuló közös munkákat, melyek a következők:

Ármentesítés. Az 1947—48. évi téli árvízkatasztrófa után az árvízi rongálásokat állították először helyre. A helyreállítás után indult meg a töltés- erősítés munkája a 3 éves terv során (1947-től 1949). A Tisza-jobbparti töltését 16.500—32.000 közt sap- kázással megemeltük 50 em-reü a tényleges árvíz- szánt fölé, 70.000—74.000 közt agyagékelést és bundázást végeztünk (220.000 m3—3.5 millió forint), a Batár töltés és a Tisza-balparti töltés Tiszabecs, Kísar közt szintén emeltük (150.000 m3—3,5 millió forint), Kisaron 300 m hosszú vasbeton falat építettünk. Tivadarnál a töltés rossz vonalozásán 400 m hosszban töltésáthelyezéssel javítottunk (40.000 m3, — 1,5 millió forint).

A szakadások figyelembevételével 1950. évben a Vízrajzi Intézet számítással megállapította a mértékadó tiszai árvízszintet, mely fölé 70 cm-rel ma- basbítottuk és erősítettük a töltést az 5 éves terv munkái során. Az 1950. évben megkötött vízügyi egyezmény után mind a magyar, mind a szovjet tervezők elsősorban a mértékadó vízszint és koronaszint meghatározását tűzték ki célul. A magyar gyakorlat a legnagyobb vízszint felett 70 cm biztonsággal számolt. A szovjet tervezők 0,5%-os valószínűségű árvízszintet határoztak meg és a fölé 25 cm biztonságot terveztek. Közös tárgyalások során a tervezett töltéskorona szinteket összehangolták és így a közös szakaszon a szovjet terv szerint, Badaló alatt a tisztán magyar szakaszon a magyar elgondolás szerint épült ki a töltés, bizonyos átmenettel.

A munkákat magyar oldalon kordéllyal, szovjet oldalon teljes gépesítéssel és kubikgödrök kialakítása nélkül hajtották végre. Magyar részen a közös terv szerinti munkák 1951. évben már megindultak és 1954. évben befejeződtek, a szovjet felvonulás 1951. évben, a kivitelezés 1952. évben kezdődött és 1955. évben fejeződött be. A magyar munkák házi kezelésben folytak, a szovjet földmunkákat és a műtárgy- és őrházépítést a Tiszasztroj nevű vállalat hajtotta végre. Az ármentesítési munkák során megváltozott a Palád—Csécsei öblözet árvízvédelmi helyzete. Eredetileg a Palád és Batár töltései össze voltak kötve és a Tisza árvize ellen védtek. Az új vanalozás szerint a Batár-balparti magyar töltés 7,8 km-ben csatlakozik a szovjet Batár-töl- téshez. Az ármentesítési munkák során az eddig nyílt ártérnek számító Vári feletti Tisza-jobbparti öblözet (kb. 10.000 ha) és a Tiszaújlak feletti balparti, eddig részlegesen védett öblözet teljes ármentesítése megtörtént, ami a Tisza árvízszinének az emelkedését okozta. Ezt természetesen a töltések tervezésénél már figyelembe vették.

Az árvízszint megállapítása céljából 1953-ban elrendelték, hogy Tiszaújlaknál és Kisaránál azonos időpontokban vízhozamméréseket kell végezni.

1955. évben a Zsurk—Záhonyi-szakaszon állapították meg a 0,5% valószínűségi árvízszintet és itt is 25 cm biztonságot vettek figyelembe. Az építési munkálatokkal párhuzamosan gondoskodás történt az árvédekezés összehangolásáról és a szükséges

vízállásadatok észleléséről, közléséről és előrejelzéséről. Árvíz esetén közvetlen kapcsolat létesül a két terület között. A szovjet—magyar közös árvédekezési intézkedéseket 1956. évben határozatilag szabályozták.

Az ármentesítési munkák során magyar részen 1946—1960. között 27,7 millió Ft költséggel 1 987 000 m3 földmozgósítást és 560 m árvízvédelmi betonfal- építést hajtottak végre. A szovjet részen végzett munkák mennyisége nagyobb, mert ott új árvédelmi töltéseket is építettek.

Folyószabályozás. A háborúk pusztítása során a tiszaújlaki, tivadari, vásárosnaményi, záhonyi vasúti és közúti hidakat felrobbantották. A roncsok kiemelése után már 1951-ben felmerül a közös Ti- sza-szakasz egységes terv alapján történő szabályozásának szükségessége. Első lépésként légi felvételek készültek, melyeket a szovjet szervek dolgoztak fel 1:10 000-a léptékkel. A közös szabályozási terv készítése azonban késett és ezért egységes rendezés helyett egyelőre csak három helyen vált szükségessé partbiztosítás építése. A joibbparton Milo- tával szemben, Badalónál és Záhony alatt a csehszlovák—magyar Tisza-szakaszhoz csatlakozóan. A mederbe szakadt és a meder elfajulásokat okozó fák eltávolítására a szakaszon medertisztítási munkát végzett a VÍZIG.

A Tiszán 1951. óta többször tartottak közös szem- leutat, melynek eredményeként a szükséges munkálatokat meg lehetett állapítani. A pontos vizsgálatok lehetővé tétele céljából egyes helyeken nyilvántartási szelvényeket létesítettek, melyben rendszeres mérést a VÍZIG végzi. Az első méréseket a Tiszabecs—Badaló közötti szakaszon 1958-ban, a Lónyay—Tiszasalamon közötti szakaszon 1959. évben végeztük. A kőanyag-szükségletnek Kárpátaljai Kőbányából való fedezésére, valamint a műkőgyártáshoz szükséges kavicsnak szovjet prondról való kitermelésére irányuló tárgyalások eddig nem jártak eredménnyel.

Magyar oldalon 1946. és 1960. év között 5 486 000 Ft költséggel 88 000 m3 földmozgósítást és 26 000 m3 kőmunkát hajtottak végre. A szovjet vízügyi szervek folyamszabályozási munkáiknál — a lényegesen kedvezőbb terméskő-beszerzési lehetőségeket kihasználva — jóval nagyobb mennyiségű kőmunkát hajtottak végre.

Belvízgazdálkodás. A szovjet—magyar belvízi kapcsolatok a Beregi-öblözetre szorítkoznak. A Be- regi-öblözet külvizeket a Beregszászi-öblözetből kap, mely a magyar Beregi-öblözettel egységes egészet alkot. A csatornák fajlagos kiépítettsége 46 lit/sec/km2. A szovjet területen hasonló a csatornák fajlagos vízszállítása. A Szipa-csatoma torkolatánál 6 m3/sec átemelőképességű szivattyútelep működik. A csatornahálózat kiépítettsége az eddigi igényeket kielégítette, hiszen 1947—48. évi árvízbetörés vizeit is néhány hét alatt levezették. A csatornák emésztőképességét rontja a folyós altalaj, ezért szovjet kérelemre a Dédai-Miez-csatornán fenékbiztosítást építettünk.

A Beregi-öblözetben rövidebb-hosszabb szakaszon hat csatorna, míg a Tisza-Szamosközi-öblö- zetben a Batár és Palád képez országhatárt. Fenn267