Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
valamint a talajvíz, mert az egész felszínalatti vízkészlet táplálása ezeken keresztül lehetséges. A felszínalatti vízkészlet fő táplálója a csapadék. A felszíni vizek táplálása még kedvező helyi adottságok mellett is csak a felszíni vizek mentén elhelyezkedő, szűkebb — maximálisan néhány km szélességű — partmenti sávra korlátozódik. A talajvíznél és a karsztvíznél szoros1 összefüggés mutatkozik a csapadék és az időszakosan előálló vízkészletváltozások között. A mélységi vízieknél jelenlegi ismereteink szerint nem mutatható ki csapadékhatás, és valószínű, hogy a természetes hidrológiai körfolyamatban zömmel csak a karsztvíz és a talajvíz vesz részt. A hasadékos, repedéses kőzetekben — a karsztvízben — mindig tartós készletnövekedés jelentkezik, ha a csapadék több a pillanatnyi párolgásnál. A laza üledékes kőzeteknél — a talajvíznél — csak időszakos pótlódás keletkezik abban az időszakban, amikor a csapadék halmozódó összege több, mint a párolgás, de ez a csapadékból származó pótlódás nyáron teljes egészében elpárologhat. A csapadék- hatás egészen szoros kapcsolatokkal a téli félévben mutatható ki. A csapadékból származó utánpótló- dás a talajvíztükör mélységének növekedésével csökken, több hétre, vagy egy-két hónapra terjedő késleltetés állhat elő, és a hazai időjárási viszonyoknak megfelelően maximálisan 7—10 m mélységig elhelyezkedő talajvíztükör esetén mutatható ki. Folyók és állóvizek partjainál a karsztvíz és a talajvíz közvetlen összeköttetésben állhat a felszíni vízzel. A felszíni víz közvetlen hatása alatt álló partmenti sávon a talajvíz hűen követi a felszíni víz vízállásváltozásait. Hazánkban ez a sáv a helyi adottságoktól függően 6,0—0,1 km szélességgel jellemezhető. Folyók mellett kimutatható egy második sáv isi, ahol a folyó közvetlen hatása már nem észlelhető, de több árhullám összegezett eredményeként halmozódott talajvízállás emelkedést alacsony vízállás idején talajvíz-leszívódás észlelhető. A közvetett hatás távolsága a folyó partjától mérve a helyi adottságoktól függően 13,5—0,2 km határértékekkel jellemezhető. A partmenti sávon igen változatos talajvízforgalom alakul ki, árhullámok idején a folyó táplálja a partmenti sáv talajvizét, hosszantartó kisvizek idején a folyó talajvíz-elszívó hatása észlelhető. A partmenti vízforgalom nagysága elsősorban a folyó vízállásváltozásainak mértékétől és intenzitásától függ. A mélységi vizeknél sem a felszíni vizekkel, sem a csapadékkal kimutatható összefüggést jelenleg még nem ismerünk. 2.413 összefüggés a szomszédos területekkel A 13. számú Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterv határa általában a felszíni vízválasztókat követi, tehát a különböző felszní alatti víztartók elhelyezkedéséhez nem igazodik. Az így osztott víztartókból történő víztermelés hatással lehet a szomszédos területek felszín alatti készletére is, és viszont: e víztartók készletét a szomszédos területeken fogyasztó vízhasználatok a 13. számú Felső- Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterv felszínalatti vízháztartását is érezhetően megváltoztathatják. A terület vízkészlet-gazdálkodásának tervezésénél feltétlenül számolni kell ezekkel az összefüggésekkel is, melyek közül a legfontosabbakról a következőkben adunk áttekintést. Az országhatár mentén, keskeny sávon belül települő talaj vízihasználatok, továbbá egy jóval tágasabb — esetleg néhány 10 km szélességűre is tehető — övezetben a rétegvízkitermelés is, észrevehető módon érintheti a szomszédos Románia határmenti ierüetén a felszín alatti vízkészietgazdál- kodást, illetve az ott létesülő vízkivételek nálunk éreztethetik hatásukat. Területünket a szomszédos 11. számú Tiszántúl Vízgazdálkodási Keretterv területétől elválasztó határ több jelentős rétegvíztartó egységet metsz; a határhoz közel települő rétegvízhasználatok tehát itt is érinthetik a szomszédos területek felszín alatti vízkészletgazdálkodását. 2.414 A felszínalatti vizek szerepe a terület vízgazdálkodásában Területünk felszín alatti vízkészlete, melyet 12,4 m3/s-ra becsültünk, a — túlnyomórészt a Tisza természetes hozama által képviselt — felszíni készlet augusztusi 85%-os tartósságú értékének ugyan tized részét sem teszi ki, a maiga nemében mégis igen jelentős érték. 13%-a partiszűrésű-, 32%-a talaj- és 55%-a rétegvíz!. E készletet — eltekintve a rétegvizeknek ipari célokra történő, a készlethez viszonyítva elenyésző mértékű igénybevételétől — jelenleg gyakorlatilag még egyáltalán nem hasznosítják. Az eddig elmondottakról egyébként a XVII. (Területi vízmérleg) fejezet a „Jelenlegi vízmérleg” c. két táblázattal, továbbá a „Vízmérleg a felszíni vizekre (1960. évi állapotok)”, „Vízmérleg a talaj- és partiszűrésű vizekre (1960. évi állapot)” és a „Vízmérleg karszt- és rétegvizekre (1960. évi állapot)” c. 1:500 000 méretarányú térképekkel együtt részletesen is tájékoztat. A felszínalatti vízkészlettel való gazdálkodás fejlődésének iránya területünkön elsősorban a gyakorlatilag mindenütt megtalálható rétegvízkészlet, ezenkívül a keleti részen feltárható jelentős talajvízkészlet további hasznosítása felé mutat. (A felszíni vizekkel ilyen szempontból a 2.314 pontban foglalkozunk.) 2.42 TALAJVÍZ 2.421 Általános rész Talajvíznek nevezzük azt a földfelszín közelében elhelyezkedő első felszín alatti vizet, ami a laza üledékes kőzetek szemcséi közötti hézagokat összefüggően kitölti, a nehézségi erő hatása alatt áll, és készletében a felszíni befolyásoló tényezők hatására gyakori, közvetlenül érzékelhető változások állanak elő. A talajvíz felszínét kisebb-nagyobb területre kiterjedően folytonos görbe felületnek tekinthetjük, amely nagyjából követi a földfelszín domborulatát. A talajvíz általában szabad felszínű, egyes he75
