Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
lyeken a változatos rétegtelepülés miatt, finom szemcséjű fedőréteg alatt „nyomás alatt álló” talajvízként is jelentkezhet. Alsó elhatárolása élesen nem adható meg, s rendszerint azi első vízzáró rétegig tekintjük talajvíznek. A talajvíztükör alatt általában minden réteg — vízvezetők és vízzárók egyaránt — vízzel telítettek, s így a talajvíz „érintkezésben” van a különböző rétegvizekkel, csak az adott nyomásviszonyok mellett a vízzáró rétegeken keresztül nincsen vízmozgás. A természetes talajvízháztartás egyensúlyban van. A talajvíztározódás hosszú idejű átlagértéke nulla, és a talajvíztükör a hosszúidejű átlagérték által meghatározott szint körül ingadozik. A vízszín ingadozásának övezetében — az időjárástól függően — nedves években fokozatosan több és több, száraz években egyre kevesebb víz helyezkedik el. A talajvíztükör ingadozása jelzi a talajvíz készletében beállott változásokat. Ez alól kivételt képeznek a, műszaki beavatkozásokkal érintett területek, ahol a természetes egyensúly megbomlott, és a talajvíz vagy tartós emelkedési (pl. öntözés, rizsárasztás hatása), vagy süly- lyedési (pl. vízkitermelésnél túlzott igénybevétel) irányzatot mutat. A változás lehet időszakos, s bizonyos idő elteltével új egyensúlyi állapot áll elő, de lehet tartós is. A természeti adottságok és a műszaki beavatkozás mértéke szabja meg, hogy a kettő közül melyik fordul elő. A talajvízháztartást befolyásoló tényezők (csapadékbeszivárgás, párolgás, hozzá- és elfolyás, stb.) területrészenként különböző súllyal érvényesülnek, s ennek megfelelően többféle talajvíztípust különböztetünk meg. Az utánpótlás fő jellege szerint a különböző talajvíztípusok két csoportba sorolhatók. A felszíni vizek által nem zavart talajvíz fő táplálója a csapadék, és a talajvíztükör mélysége szerint különböztetünk meg különféle talajvíztípusokat. A folyóvizek és állóvizek által befolyásolt területek talajvízkészlete a felszíni vízből is utánpótlást kap. 2.432 A talajvízszint-észlelő kúthálózat A talajvízháztartás jellemzőinek meghatározását és a változások törvényszerűségeinek felfedését a talajvízmegfigyelő kutakban végzett rendszeres mérések teszik lehetővé. A. 13. számú Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterv területén jelenleg 92 db országos; hálózati és 14 db tanulmányi kútban folyik rendszeres talajmegfigyelés. A legtöbb kútnál megfelelő adatsor áll rendelkezésünkre. Az országos) hálózat kielégítő, fejlesztésre nincsen szükség. Üj tanulmányi kutak létesítését a vízgazdálkodási gyakorlat helyi igényei szabják meg. 2.423 A terület folyóvizekből nem táplálkozó talajvízkészletének jellemzése A talajvízviszonyok rövid jellemzése igen nehéz feladat, mert egymáshoz, közel fekvő területeken is igen nagy változatosság tapasztalható. A részletek mellőzésével, a terület talajviszonyainak fő jellegzetességeit a „Talajvíztérkép” c. 1:500 000 méretarányú térkép tartalmazza. Ezen a talajvízállás sokévi átlagának terep alatti mélysége és a talajvíz szélső ingadozása nyert ábrázolást. A folyók partmenti sávjának kivételével, a talajvíztükör mélységét feltüntető foltok egyben a fő talajvíztípusokat is ábrázolják. A talajvízjárás részletes adatait a melllékelt 27. sz. táblázat foglalja magában. A kiválasztott talajvízmegfigyelő kutakban észlelt vízjárás a szélesebb környezetre is jellemző, addig, amíg a talajvíztükör hasonló mélységben helyezkedik el, mint a megadott kútnál. Részleteket a térkép nem tartalmaz, s a, helyi adottságok szerint kisebb területfoltokon — elsősorban a domborzat változásai szerint — különböző mélységben található a talajvíztükör. A térképen feltüntetett adatok az egyes területekre jellemző talajvízállást mutatják, mégpedig a közelmúlt (1956—60) átlagát. A talajvíz szélső ingadozását izometrikus vonalakkal ábrázoltuk. Ebből a legmagasabb talajvíz- állás közelítő értékét megkapjuk, ha a szélső ingadozás felét vagy 3/5-ét az átlagos talajvízálláshoz hozzáadjuk, a legalacsonyabbat pedig, ha a felét vagy 2/5-ét levonjuk. Síksági területeinken a talajvíz mindenütt holocén és pleisztocén rétegekben helyezkedik el. Csupán hegyvidéki tájakon vannak olyan területrészek, ahol idősebb képződmények tárolják a talajvizet. A talajvíz sztatikus készletét tekintve, a készlet mennyiségében igen szűk határok közötti különbség mutatkozik. A talajvíztükör alatt a rétegek vízzel telítettek, és a talajszemcsékhez kötött vízen felül a pórusokban elhelyezkedő, a gravitációs erő hatása alatt álló talajvíz mennyiségének fajlagos értéke az alábbi: kavics-homokos kavics rétegben 200—300 lit/m3, homok rétegben 220—250 lit/m®, finomhomok, iszapos homok rétegben 170—190 lit/m3, agyagos homok — vályog rétegben 130—150 lit/m3 agyag rétegben —130 lit/m3. A rétegekben tárolt víz fajlagos értéke hasonló. A teljes sztatikus készlet mennyiségét a rétegek méretei szabják meg. A sztatikus vízkészlet számbavételénél a mozgásállapotöt nem tekintjük, csak az adott víztérfogatot számítjuk. A különböző vízvezető rétegek fizikai tulajdonságai mind természetes állapotban, mind mesterséges beavatkozásnál elsősorban a vízmoztgás lehetőségeit, a vízkitermelés, a víznyerés adottságait, s nem a vízkészletet szabják meg. A vízvezető rétegek elhelyezkedésének ismerete a víztermelő berendezések telepítési helyének kiválasztását teszik lehetővé, de a kutak pillanatnyi vízbősége önmagában nem jellemzi a tartósan kitermelhető, a folyamatosan utánpótlódó dinamikus vízkészletet. A dinamikus talajvízkész- lel^nagyságát elsősorban az utánpótlás fajtája és mértéke, valamint a hidrológiai körfolyamatot befolyásoló egyéb adottságok szabják meg. A felszín alatti vízkészlet meghatározásánál elsősorban azt keressük, hogy hol találhatók jó vízadó 76
