Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
vizek vagy vízfolyások (ér, csermely, patak, folyó, folyam). Azok a viziek pedig, amelyek valamely mélyedést, teknőt, medencét kitöltenek, de a maguk egészében haladó mozgást nem végeznek, azok az állóvizek (láp, mocsár, tó). Mind a vízfolyások, mind az állóvizek lehetnek időszakosak vagy állandók. Az ember természetalakító tevékenysége folyamán egyre inkább létesít, műszaki eszközeivel, mesterséges vízfolyásokat (csatornákat) és állóvizeket (pl. tározókat, halastavakat) is. 2.31Î Vízrendszer és vízjárás Valamely terület vízrendszerének nevezzük a felszíni vizek hálózatát, szoros összefüggésben a vízgyűjtőterülettel és a műszaki beavatkozásokkal. Valamely vízfolyás vagy állóvíz vízjárásán értjük a vizek mennyiségi és minőségi jellemzői időbeli változásának összességét. A mennyiség és minőség, valamint változásuk számszerű kifejezésére, és törvényeik leírására számos fogalom szolgál. A vízgazdálkodási gyakorlat számára legfontosabb fogalmak a következők : vízállás, vízhozam (vízmeny- nydség), vízhőfok, jégmegjelenés, -zajlás, -beállás, -felszakadás, hordalékhozam (hordaléktöménység), továbbá az oxigénfogyasztás!, keménység, sótöménység, nátriumszázalék, coli-szám, stb. A vízállás a vízszint magassága a vízfolyás vagy tó vizsgált függélyében, egy önkényesen felvett alapszint felett. Az alapszint általában a mederben szilárdan elhelyezett, beosztásos vízmércelap null- pontja, amely a nagyobb vízfolyásokon rendszerint az előforduló legkisebb vízszint magasságában, kisvízfolyásokon és tavakon pedig a fenékszinten van, de lehet más tetszőleges magasságban is. A vízállást rendszerint cm-egységben adjuk meg. A vízhozam a vízfolyás vizsgált keresztszelvényén másodpercenkint átfolyó vízmennyiség. A víz- mennyiség valamely víztest térfogata. A vízhozamot rendszerint m3/s-, 1/s-egységben, a vízmennyiséget m3-egységben adjuk meg. A vízhőfok a vízfolyás vagy tó vizsgált pontjában femná'ló vízhőmérséklet. A vízfolyásokon a vizsgált pontbeli hőfok, valamint a ponthoz tartozó függély és a függélythez tartozó keresztszelvény többi pontjabeli hőfok a turbulencia miatt rendszerint nem tér el számottevően egymástól, ezért az egypontbeli hőmérséklet általában a keresztszelvény középhőmérsékletének tekinthető. A tavaknál azonban általában nem egyenletes a hőmérsékleteloszlás. A vízhőfokot rendszerint főegységben adjuk meg. A jégjelenségekre vonatkozó fogalmak maguktól értetődnek. A jégadatok az észlelőhely közvetlen környezetére vonatkoznak. A hordalék a tó, ill. vízfolyás vizében lebegő, ill. a víz által szállított kőzettörmelék és ásványszemcse. A lebegtetett hordalék a hordaléknak az a része, amelyet az áramlás ereje lebegésben tart ill. lebegtetve szállít tova. A görgetett hordalék a hordaléknak az a része, amelyet az áramlás ereje a fenéken görget tova. E kétféle hordalék nem határolható el élesen. A hordaléktöménység a víz egységnyi térfogatában lebegő hordalék súlya. A hordalékhozam a vizsgált keresztszelvényen másodpercenként áthaladó hordaiékmennyiség. A hordalékmennyiség valamely hordaléktest térfogata vagy súlya. A hordaléktöménységet rendszerint kg/m3, g/m3-egységben, a hordalékhozamot m /s, t/s^egységben adjuk meg. A felsorolt leghasználatosabb fizikai fogalmak mellett számos kémiai és biológiai fogalom szolgál a vizek jellemzésére. Ezek alapján lehetséges osztályozni a vizeket aszerint, hogy milyen mértékben felelnek meg a közegészségügy és a különböző vízhasználó ágazatok minőségi követelményeinek. E fogalmak alapján a területegység felszíni vizeinek vízjárását a 2.32—2.36. pontokban részletesen ismertetjük. A TERÜLET VÍZRENDSZERE A terület természetes vízfolyásainak zöme a határain kívülről, külföldről érkezik. A Szovjetunióból lép be a Tisza, mely részben országhatárt is alkot: a Szovjetuniótól és Csehszlovákiától, majd a 10. számú, Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterv területétől határolja el a területet. Területünket is érintő mellékvizei közül a torkolati szakaszán országhatárt képező Batár-patak a Szovjetunióból, a Túr, Szamos' és Kraszna folyók pedig Romániából érkeznek. A természetes vízfolyások mellett számos belvízcsatorna is metszi az országhatárt és szállít vizet a Szovjetunióból (Szipa-főcs., stb.) ill. Romániából (Keleti-, Lápi-csatoma, stb.) a területre. A területen belül eredő vízfolyások közül többé- kevésbé természetes vízjárásúaknak csak a Krasz- narbalpartá miéllékvízfolyásainak némelyikét (Bód- vaj-patak, stb.), továbbá a nyíri dombok vizeit D—Ë irányban szállító III—IX. sz. főfolyásokat tekinthetjük. Utóbbiak vizeit a gravitációsan a Tiszába torkolló Lónyay-övcsatoma gyűjti. A terület sűrű vízhálózata egyébként jellegzetesen szövevényes, számtalan ősi érrel átfont belvízi ill. lápi öblözetek- hez tartozik (Beregi rendszer, Tisza—Szamos— Kraszna köze, a Belfő-csatoma öblözete, stb.). Ezeket nem itt, hanem a IV. Belvizes területek rendezése c. fejezetben ismertetjük. Néhány, déli irányban Románia ill. a 11. számú Tiszántúl Vízgazdálkodási Keretterv területe felé távozó ér kivételével valamennyi vízfolyás és csatorna vizét még a területen belül befogadja a Tisza. A TERÜLET VIZEINEK VÍZJÁRÁSA A folyók és az egyéb természetes vízfolyások vízjárásának közös vonása, hogy kisvizeik legtöbbször szeptemberben, hóalvadásos nagyvizeik pedig rendszerint áprilisban — a Krasznán és a Lónyay- csatoma rendszerében még inkább márciusban — jelentkeznek. A Tiszán és Szamoson emellett rendszerint júliusban zöld-ár vonul le. Közös vonásuk az is, hogy az évenként lefolyt vízmennyiségek (évi vízhozamösszegek) aránya sehol sem — a nyírségi ereknél sem — nagyobb 1 :5-nél. 54
