Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
A terület csapadékviszonyok tekintetében az ország közepes ellátottságú részei közé tartozik. Évi átlagos csapadékmennyisége 550—600 mm, amelyből a nyári félévben 350 mm, a tenyészidőszakban pedig 300 mm hullik le. Éghajlata szerint az Alföld leghűvösebb része. A Nyírségi terület magasabb részein igen rossz víztartóképességű, kolloidokban szegény, sülevé- nyes homokok, az enyhe domboldalakon inkább kovárványos barna erdőtalajok fordulnak elő. Ez utóbbiak vízgazdálkodási tulajdonságait (elsősorban víztartóképességét) a talajban elhelyezkedő vasas-agyagos szalagok javítják meg. A Nyírség mélyebb részein, laposain, mélyedéseiben réti talajok helyezkednek el, amelyek vízgazdálkodási tulajdonságait a felszín közelében elhelyezkedő tömör mészkőpad, vagy gyepvasérc-szint rontja le. Ha ilyen nem fordul elő, vízgazdálkodásuk jó. A réti talajok (különösen a Rétközben) gyakran láposod- nak, s e folyamatok eredményeképpen néhány helyen vastag tőzegréteggel rendelkező síkláp található (pl. Ecsedi-láp). Ezek felső rétege a szántóföldi művelés következtében erőteljesen humifiká- lódott, kotusodott. Vízgazdálkodásuk elég jó. A sós és elszikesedett réti talajok (Nyíregyháza környéke) rossz vízgazdálkodási tulajdonságokkal rendelkeznek, úgyszintén a szoloncsákok és a szo- 1 oncsák-szol onyeoek. A bereg—■szatmári-síkság tulajdonképpen a Szamos, Kraszna, Túr, és Tisza öntésterületeit foglalja magában. Ezen a területen a folyóktól távolodva nyers öntések, humuszos öntések, réti öntések, réti talajok, lápos réti talajok és mocsári erdők talajai követik egymást. A talajoknak a felsorolás sorrendjében nő az agyagtartalmuk, vízkapacitásuk és holtvíztartalmuk. Csökken a vízvezetőképességük, romlik a művelhetőség és a talaj vízgazdálkodása. A körzet nyírségi részén a rozs, burgonya, dohány és csillagfürt a szántóföldi növénytermesztés fő növénye. Ezenkívül kiterjedten foglalkoznak gyümölcs (alma) és a zöldségfélék (káposzta, stb.) termesztésével is. A többi területeken rozsot, burgonyát és vörösherét termesztenek elsősorban. A nyírségi homo&területen — ha ennek nincs műszaki akadálya és a felhasznált öntözővíz meny- nyisége, illetőleg minősége megfelelő — bármilyen öntözési mód a káros hatások veszélye nélkül hasznos. Az öntésterületek és a réti talajok — kedvezőtlen fizikai tulajdonságaik miatt — kevésbé alkalmasak öntözésre. A lápos réti talajok és láptalajok csak megfelelő vízrendezés és telkesítés után vonhatók be a mezőgazdasági termelésbe, illetőleg az öntözésbe. Halastavak létesítése a TVK-egység területén csak alárendelt jelentőségű lehet. 2.125 A talajeróziós viszonyok jellemzése A ,,Talaj eróziós viszonyok” c. 1:500 000 méretarányú térkép szerkesztésénél feltüntettük a különböző mértékben erodált területeket, megkülönböztetve a gyengén erodált szántókat, melyeken az eredeti talaj szelvénynek még legalább 70%-a megmaradt; a közepesein erodált területeket, melyeken a talajréteg 30—70%-a pusztult el, valamint az erősen erodált talajokat, melyek szelvényében az eredeti rétegeknek csak 30%-a maradt fenn, vagy a megmaradt réteg nem vastagabb 30 cm-nél. Ezek a területi elhatárolások az 1 :75 000 méretarányú felvételek alapján történtek. Becslésszerüen jelöltük ezen kívül a deflációs területeket, melyeken száraz időszakokban a növényborítás nélküli felszíneken a szél felragadja és elszállítja a talajrészecskéket. Jelöltük a nem erodált, valamint a szedimentá- ciós területeket is. Külön jelzéssel tüntettük fel a geológiai viszonyokat, az erózió szempontjából hasonló viselkedésű csoportokba vonva össze a kőzeteket. A térkép, valamint a térképezés közben szerzett tapasztalatok alapján a terület talajeróziós viszonyait a következőkben jellemezhetjük: A területen az erózió igen kis mértékű és elsősorban a Nyírség K-i peremén látható. Nagyobb azonban a defláció hatása, mely a nyírségi homokterület lazább és fedetlen talajait pusztítja. Általános törvényszerűségként meg kell állapítani, hogy a lejtőkön lefolyó víz által szállított hordalék mennyisége más a löszterületeken és más a nyirok, vagy agyag által borított felszíneken. A nyirokfelszínen ha keletkezik is lefolyás, ez aránylag kevés szilárd részt szállít. A löszön viszont már kisebb eső is sok talajt szállít az erózióbázis felé. 2.2 Éghajlat 2.21 Általános ismertetés 2.211 A terület éghajlati jellemzése A terület hazánk északkeleti legkontánentálisabb jellegű része; a 6. ábra szerint teljes egészében a Bacsó-féle éghajlati beosztás I/a körzetébe esik. Ez az éghajlati körzet minden éghajlati elem tekintetében szélsőséges, szárazságra hajlamos: a hőmérséklet változékonysága, a csapadék szeszélyessége, bizonytalansága itt a legnagyobb. Itt. mutatkoznak a legerősebb felmelegedések és a legnagyobb lehűlések. A Dunántúl után itt fordul elő a legtöbb felhőszakadás, télen hófúvás. Itt észlelnek leggyakrabban hosszú, aszályos időszakokat. Éghajlata tipikus síksági makrófelíma, melyet csupán a Nyírség buckás vidékein trkít — főleg nyáron — mikroklíma mozaik. 2 212 Meteorológiai állomáshálózat A terület meteorológiai állomásait a ..Csapadék, hőmérséklet és szélviszonyok, meteorológiai állomáshálózat” c. (1 : 500 000 méretarányú) térképen tüntettük fel. A legjelentősebb éghajlatkutatóállomás Nyíregyháza. Rövidebb, de jól használható meteorológiai megfigyelési sorozat áll rendelkezésre Kisvárdáról és Mátészalkáról, 50 éves, vagy ennél is hosszabb idejű csapadék megfigyelési sorozata van a terület 70 csapadékmérő állomásának, ezek .közül egyes részterületek csapadékviszonyait (lásd 2.271 alatt) legjobban Téglás és Tiszabecs állomás adatsorai jellemzik. 44
