Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

Szelvénye jellegtelen sárga színű homok, mely származásától függően lehet karbonátos, vagy karbonátmentes. Homoktájaink — alacsonyabb, sík, iszapos, löszös üledékre, vagy a már kialakult humuszos talajképződményekre ráhordott homok területeink — talaját általában „lepelhomoknak” nevezzük.

2. Kovárványos barna erdőtalaj karbonátmentes homokon képződik. Az 1—2%< szervesanyagot tartalmazó „A” szint alatti felhalmozódási szint nem egységes, hanem a szelvény mélységében (néha 4 méterig is ismétlődő 1—2, olykor 5—8 cm vastag) vízszintes irányú, zegzugosan futó vöröses^bamás vasas szalagok találhatók. Ezek a népiesen elnevezett kovárvány csíkok a felhalmozódási szint képződése folyamán mint ritmikus kicsapódások jönnek létre.

3. Réti csemozjomok képződésénél szerepet játszott a 3—4 m mélyen elhelyezkedő talajvíz is. Ennek hatása leginkább megmutatkozik az anyakőzetben, mely többé-kevésbé rozsdafoltos. A szelvényük felépítésére jellemző a bamásfekete, fekete színű, kissé szögletes morzsákra könnyen széthulló szerkezetű humuszos szint, mely fokozatosan megy át az anyakőzetbe. Legtöbb réti esemozj ómban fellelhető különböző mélységben a mészlepe- dék is, ugyanúgy az áilatjáratok és a „C” szintben a kalcium-konkréciók.

4. Réti talajok képződésénél a felszínközeli talajvizek nagy szerepet játszanak. A változó vastagságú humuszos szintjük szürkésfekete, fekete színű, tömődött, vagy éles, szögletes, nehezen szétmorzsolható szerkezetű. A húmusiztréteg átmenete az anyakőzetbe rövid. Az anyakőzet sajátságaitól és a talajvíz kémiai sajátságaitól függően tartalmaznak szénsavas meszet. Gyakori a bő nedvesség,

— az oxidációs és redukciós folyamatok váltakozása,

— következtében beálló güejesség, a vasborsók és vasfoltok megjelenése.

5. Réti öntés talajok különböző összetételű ártéri üledékeken képződnek felszínközeli talajvíz hatása alatt. Szelvényük erősen rétegzett. Humuszrétegük mindössze 30—40 cm, gyengén kialakuló szerkezettel. Szénsavas mésztartalmúkat és kötöttségüket az öntés jellege szabja meg.

6. Síkláptalajok a folyóvölgyek, medencék mélyebb helyein alakultak ki állandó vízborítás és vízi növényzet hatására. Ha a vízborítás állandó és iszaplerakódás nem zavarta meg, akkor megindul a tőzegképződés. A tőzegmedencék fekűjében gyakran találunk tavimészlerakódást is.

7. A lelkesített láptalajok az ember kultúrtevé- kenysége folytán jönnek létre. Ha a felszíni vizeket elvezetik és a talajvíztükör süllyesztésével, illetve szabályozásával a talajokat bevonják a szántóföldi művelésbe, rajtuk a láposodási folyamat megszűnik, a sziervesanyag felhalmozódása helyett az ásványosodás kerül előtérbe.

8. A mocsári erdők talaja iszapos, agyagos üledékeken, fás növénytakaró alatt, bőséges nedvességviszonyok mellett képződik. A sok nedvesség hatására itt erőteljes az elsavanyodás és glejesedés. A szelvény felépítésében elüt a tulajdonképpeni barna erdőtalajok jellegzetes hármas tagoltságától, humuszrétegük teljesen hiányzik, vagy igen gyenge.

A szelvény felszínközeli rétegei szürkés, kékes színűek, rozsdaeresek és glejesek. Rendkívül tömöttek.

9. Nyers öntéstalajok a folyóvölgyek mai árterében találhatók, szelvényük határozatlan. Itt a talajképződés a meg-megújuló lerakódások következtében még nem indulhatott meg. Felső szintjük alig sötétebb, mint az alatta levők. Sok esetben erős rétegezettséget mutatnak a különböző korú és összetételű üledékanyagtól függően. A közeli talajvíz gyakran glejesedést okoz. A talajvíz időszakos süllyedése — az oxidációs és redukciós folyamatok váltakozása — rozsdafoltossá teszi az egyes szinteket.

A TVK-egységnél alkalmazott talajosztályozási rendszer és az egyes talajtípusok részletes leírását, elhelyezkedését és értékelését lásd még Stefano- vits—Szűcs: Magyarország genetikus talajtérképe című OMMI kiadványban (1961).

2.122 A területre eső talajtájak leírása

A TVK-egység az Alföld nagytájának két jellegzetes táját foglalja magában. Az egyik a Nyírség — vízválasztótól É-ra eső területe — a Rétközzel, a másik a bereg—szatmári síkság az Ecsedi-láppal. Talajföldrajzilag két elütő természeti egység, melynek talajképződési körülményei is különbözőek.

A Nyírség északi részén ÉNy—DK irányú buckasorok találhatók. A buckákon túlnyomórészben kovárványos barna erdőtalajokat, kisebb mértékben futóhomokokat találunk. A laposabb területek kissé iszaposabb, agyagosabb homokján réti homoktalajok képződtek. Ezek a laposabb réti homoktalajok északabbra, a Rétköz felé, már a lápos réti talajokba mennek át. A Rétköz szomszédságában elterülő enyhén hullámos homokok réti csemozjomok és csernozjom jellegű homokok vannak. A Nyírség északnyugati felén — főleg Nyíregyháza és Üjfe- hér-tó környékén — a réti talajokkal együtt foltonként szoloncsák és szoloncsák-szolonyec talajok is előfordulnak. Ugyancsak meg kell említeni még a Nyíregyházától Ny-ra eső, É—D-i irányban húzódó homokos-löszös üledékeken képződött csemoz- jom típusú talajokat, melyek mintegy átmenetet képeznek a debreceni löszhátba.

A Rétközben — a lápos réti és síkláp talajokon kívül — elszórtan kovárványos barna erdőtalajokat és futóhomokokat is találunk. A láptalajok kis részét lecsapolással mezőgazdasági hasznosításba vették. Az így hasznosított láptalajok elvesztették eredeti állapotukat és kotus-lápos réti talajokká kezdenek alakulni.

A bereg—szamári síkság részint a Szamos öntés- területe, — melyhez a Nyírség felől a Kraszna simul hozzá, mintegy 2—3 km-es agyagos iszap hordalékanyagával — részint a Tisza—Túr öntésterülete. A folyókhoz közeleső területeken nyers öntéstalajok, a távolabb eső részeken réti talajok, réti öntések és részben lápos réti talajok alakultak ki. Az Erdőháton mocsári erdő-talajok találhatók. A folyómenti talajok középkötöttek, a távolabbiak agyagosabb jellegűek. Az erdőháti mocsári erdő talaj ok rendkívül kötöttek. Az utóbbi területeken bakhátas művelést alkalmaznak, A bereg—szatmá42