Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)

XVII. fejezet. Területi vízmérleg

f) A különböző vízgazdálkodási ágazatok vízigényeit a keretterv megfelelő fejezeteiből gyűjtöttük ki és összesítettük vízgazdálkodási egységenként. Az egyes fejezetek a különböző vízigények területi és vízkészletfaj tánkénti megoszlásához; is támpontot adtak.

Megjegyezzük, hogy míg az ivó- és a mezőgazdasági vízellátás igényeit 1980. évi (göngyölített) összegben kaptuk, addig az ipari vízigényeknek s a belőlük származó szennyvizeknek; csupán az 1960— 1980. évek közti növekményét vettük a tervből s összesítettük az 1960. évi „jelenlegi vízmérleg” szerinti értékekkel. Módszerünk alkalmazása a mező- gazdasági igényeknél azzal a következménnyel is járt, hogy ilymódon egységesen — az 1960-ban üzemelt területeikre is — az 1980. évi csökkentett víznormákat alkalmaztuk. A halgazdaságok fejlesztési mait a keretterv — az öntözés fejlesztésétől elté- rően — csak a területegységben fejezi ki, vízigényt nem közöl. Az augusztusi mértékadó időszakban a vízpótlás (frissítővízigény) normatívájúul az 1960. évi vízmérlegben alkalmazott 0,25 lit/s kh., ill. 0,43 lit/s. ha értéket fogadtuk el.

Területünk „távlati vízmérlegét” a 13 : XVII. 3— 5 sz. táblázatunk tartalmazza, a „jelenlegi vízmérlegéhez” hasonlóan kettős bontásban (A.) Országos jelentőségű vízfolyások nélkül. (B) országos jelentőségű folyók. E táblázat értékelését adjuk a következőkben.

Végül ennek érdekében, hogy a 13. sz. TVK-egy- ség vízmérlegét be lehessen illeszteni az összefüggő vízrajzi egységet alkotó Tisza-völgy vízgazdálkodásába, tájékoztatásul az új táblázatban mellékeljük a Tisza vízrendszeréhez tartozó országos jelentőségű vízfolyások 1980. évi összesített vízmérlegét.

2.31 VÍZKÉSZLET 1980-BAN 2.321 Felszíni vízkészlet

Területünk felszíni vízkészlete csaknem teljes egészében külföldi eredetű, a felszíni vizekkel való gazdálkodás tehát itt különösen érzékeny a külföldi beavatkozásokra. Vízmérlegünket — egyéb adat hiányában — arra a meglehetősen bizonytalan feltevésre építjük, hogy 1980-ig jelentősebb külföldi beavatkozás nem várható. Feltevésünket alátámasztja, hogy a területünk felszíni készletének túlnyomó részét adó két nagy folyó közül

a Tiszára (jelenlegi ismereteink szerint) nem terveztek 1980-ig megvalósuló külföldi beavatkozást, míg

a Szamosra vonatkozó magyar—román vízügyi tárgyalások irányzata éppen az, hogy a Romániában megvalósuló, a magyar vízkészletgazdálkodást is érzékenyen érintő öntözési-fejlesztéseket a víz- rajzilaig lejjebb lévő vízfolyások (elsősorban a Maros folyó) mellé koncentrálják, hogy ezáltal a víz- rajzilag feljebb lévő vízfolyások (köztük a Szamos) számunkra különösen értékes készlete a lehetőséghez képest tehermentesüljön.

A „jelenlegi vízmérleg” összeállítása óta elkészült korszerűbb feldolgozás (VITUKI: Hidrológiai tanulmány a magyar—román tárgyalások előkészítéséhez. Témaszám: 14.2.2/1962.) alapján viszont jelentős mértékben helyesbítenünk kellett a Túr folyó mértékadó vízkészletét. Táblázatunkban e helyesbítés összes к ö vetkezni én yei t átvezettük.

A helyesbített 1960. évi fiktív vízkészlethez viszonyítva a következő készletmódosító tényezőkkel számoltunk :

a) felszíni vizek augusztusi mérlegében, a nagytávlati vízigényeket is figyelembevéve, a 13/a részterület és a Túr, továbbá a Szamos folyó vízfölöslegének nagy részét (8,2 m3/s-ot) — elsősorban a d) alatti felszabaduló élővízből adódó elméleti veszteség pótlásaképpen — a Tisza I. szakasza javára átkönyveltük. Az átkönyvelés, összesítve, a Tisza augusztusi készletét kereken 1,6 m3/s-mal növelte (1. 13 : XVII. 3—4 táblázat). Szeptemberben a Tisza- rendszert túlnyomórészt terhelő mezőgazdasági vízigények (megállapodásszerűen) figyelmen kívül hagyhatók lévén, egyszerűség kedvéért csupán a Szamos felszabaduló élővizét könyveltük vissza a Tisza I. szakasza javára, a többi egység élővize fel- szabadulásának következtében jelentkező veszteség ekkor amúgyis elhanyagolható.

b) Tározási többletként augusztus hónapban a XII. fejezet szerint létesítendő öntözővíztározók hasznos tározótere és az öntözési idény időtartama (IV. 15-től IX. 15-ig, összesen 5 hónap) hányadosaként kapott, tehát (a mérlegben szereplő összes többi értékhez hasonlóan) folyamatos vízsugárban kifejezett többletet számoltuk el. Országos, de területi viszonylatban sem jelentős tározott vízmennyiség jelentkezik a 13/b területen és a Szamos folyón.

c) Az 1960 és 1980 között létesítendő ipari víz- használatok — felszíni és zömmel felszín alatti eredetű — szenny- és használt vizeinek összege csaknem 1,5 m3/s. Ennek több, mint 2/3 része a 13/b részterületen, Nyíregyháza térségében jelentkezik. Megemlítjük még a 13/y és 13/ú talajvíz-tájegységeken szikkasztani tervezett többlet-szeomyvízmeny- nyiség — inkább csák jelképes — készletnövelő hatását.

d) Az 1960-ban mederben hagyandó minimális élővíznek 1980-ig felszabaduló részeként a havi KQ-ok 75%-a és 25%-a közti különbséget számoltuk el. Ez a területi vizeknél augusztusban mintegy 0,8 m nyereséggel járt, melynek egy részét — a távlati és nagytávlati igényeikhez is igazodva — a befogadó javára visszakönyveltük.

Az a)—d) alatti tényezők eredőjeképpen a terület országos jelentőségű folyók nélküli hasznosítható vízkészlete augusztusban az 1960. évi 1,55 m/s-ról 1980-ra 3,65 m3/s-ra nő. A Szamos elméleti vízkészlete ugyanebben az időszakban — tekintve, hogy fölös készletét átadja a Tisza I. szakasznak — 13,8 m3/s-ról 13,3 m3/s-ra csökken.

2.322 Felszínalatti vízkészlet

A felszínalatti vízkészlet természetszerűen gyakorlatilag változatlan, ill. lehetséges megváltozásának mértéke (pl. a talajvízkincsnek a kiterjesztett öntözés következtében várható szaporodása) feltétlenül elhanyagolható az e készletféleség becslésében rejlő bizonytalanság mellett.

284