Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
2.33 VÍZFELHASZNÁLÁS 1980-BAN a) Az ivóvízigény a terv szerint mindenütt a rétegvízkészletet terheli. Összesen 936 lit/s-ot tesz ki, melynek mintegy 25%-a Nyíregyháza város, további 25%-a a járási székhelyek és egyéb nagyobb települések vízmüvének, végül 50%-a a többi település törpevízműves, közkutas, stb. vízellátásának igénye. b) Az ipar vízigénye 1980-ban területünkön ösz- szesen mintegy 1,5 m3/s-ot tesz ki. Ebből mintegy 1 m3/s- a felszíni vizeket terheli: ennek is legnagyobb része, 0,86 m3/s- igény, a 13/b részterületen. Nyíregyháza térségében jelentkezik, Viszonylag jelentős még a terület rétegvízfcészletének (0,37 m3/s) és talajvízkészletének (0,09 m3/s) ipari terhelése. (Elsősorban az ivóvízminőségű vizet igénylő tervezett élelmiszeripari üzemek igényét terhelték a rétegvízkészletre. ) c) Az öntözés, 9 öntözőfürttel, elsősorban a nagy folyókat (Tisza L: 2,3 m3/s, Szamos: 7,5 m3/s) és a részben tározással növelt egyéb felszíni vizeket (1,5 m3/s), közülük is elsősorban a Túr folyót (1,24 m3/s) de csőkutakkal a Tisza I. szakasz partiszűrésű készletét (0,26 m3/s) és a talajvízkincset is (0,33 m3/s) jelentős mértékben igénybe veszi. Az öntözés 1960. évi igénye 1980-ig tehát többszörösére nő és továbbra is megtartja a területen súlyponti szerepét. (Megjegyezzük, hogy a felszínalatti vízkészlet — így a partiszűrésű- és talajvízkészleteit — fogyasztó mezőgazdasági, tehát idényjellegű vízigényeket a jelenlegi vízmérleghez hasonlóan, 0,35-tel redukáltuk, ilymódon figyelembe véve a felszínalatti víztartók tározó kiegyenlítő hatását is). d) 1980-ra a halászati vízigény is megtízszereződik ugyan (0,4 m3/s-ra), a többi vízgazdálkodási ágazat vízigényéhez viszonyított aránya mégis változatlanul a legkisebb marad. A tározással növelt felszíni készletet terheli. 2.34 VÍZMÉRLEG 1980-BAN A 13. sz. TVK területén — a vízigénylők zöme 1980-ban is mezőgazdasági vízhasználat lévén — csak az augusztus havi mérleg mértékadó, ezért összefoglalóan csak ezt ismertetjük. 2.334 Vízmérleg a felszíni vizekre Általában elmondhatjuk, hogy a felszíni vizek mérlege szerint a 13. számú Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterv vízkészletgazdálkodási szempontból reális: az 1980. évi mérleg egyik vízgazdálkodási részegységre sem mutatott ki 100%-ot meghaladó elméleti kihasználtságot. Részletesen: a Tisza I. és Szamos elméletileg hasznosítható készlete az igényekhez (részben a nagytávlati igényekhez is) igazodó megosztás eredménye lévén, kihasználtságuk (ill. vízfölöslegük) értéke csupán jelképes szám ugyan, mégis alkalmas arra, hogy megnyugtató módon bizonyítsa a terv realitását. A többi felszíni vízgazdálkodási egység készletének kihasználtsága — a 13/a jelű kivételével — 70% és 98% között változik, tehát erősen megközelíti ugyan az elméleti kimerülést, mégis (tekintetbe véve, hogy ezek az értékek részben a befogadó javára történt készletátadásoknak az eredményei) állíthatjuk, hogy a távlati igények az előírt biztonság mértékéig kielégíthetők. A 13/a egység elméleti kihasználtsága mindössze 16% ugyan, azonban — tekintve, hogy javarészt az országhatárt is képező Batár patak hozama képviseli — ennek terhére nagytávlati fejlesztés mégsem irányozható elő. Megállapítható tehát, hogy a vízigények legjelentékenyebb tételeinek előirányzott fejlesztése már a biztosítható vízkészletek szabta határok figyelembevételével történt. 2.342 Vízmérleg a felszínalatti vizekre A keretterv e szempontból is reálisnak bizonyult. Szembetűnő a Tisza I. szakasz partiszűrésű készletének (Bereg-ben) csőkutakkal tervezett 35%-os igénybevétele. Mivel a pantiszűrésű vízkészlet nagyságának megállapításánál (lásd erről a jelenlegi vízmérlegben mondottakat) a feladat természetéből adódó bizonytalanságok miatt mindenütt — itt is — erősen a biztonság fokozását szolgáló közelítésekkel éltünk, az elméleti kihasználtság ilyen mértékének megvalósítása is lehetségesnek mondható. Egyébként a Szamosnak még 1980-ban is teljesen kihasználatlan partiszűrésű készlete a csőkutas öntözés fejlesztésének jelentős tartaléka. Viszonylag jelentős — bár még mindig nagy készletfölösleget biztosító — a talajvizek igénybevétele is. Az átlagos kihasználtság mértéke 8%. Kiugró kihasználtági érték (36%) mutatkozik a 13/á részterületen, itt tehát a további erőteljes fejlesztésről le kell mondani. A rétegvízkészlet átlagos kihasználtsága, 19%, igen jelentős érték. Tekintetbe véve azonban terű- tünk gazdagságát e vízféleségben s azt, hogy ezt a távlati terv szerint területileg meglehetősen elosz- tottan veszik igénybe, mondhatjuk, hogy rétegvizek tekintetében 1980 után is jelentős tartalékokkal rendelkezünk. A rétegvízkészletben mérlegünk szerint 1980 után is jelentős tartalék rejlik. 2.4 Nagytávlati vízmérleg Kerettervünk az öntözés nagytávlati (1980 utáni) vízigényére vonatkozóan is tartalmaz irányértékeket (a többi vízgazdálkodási ágazat 1980 utáni fejlesztése tervezéssel ma még nem követhető részletesen.) Nagytávlati vízmérlegünk rendeltetése éppen ezen 1980 utánra tervezett igény kielégítési lehetőségének vizsgálata s ezzel a nagytávlati elképzelések realitásának ellenőrzése. A halmozódott bizonytalanságoknak (pl. a fokozottan ismeretlen, külföldön tervezett beavatkozásoknak, stb.) és a feladat természetének megfelelően „nagytávlati vízmérlegünk” (13. XVII. 6—8 táblázat) az előző kettőhöz viszonyítva erősen egyszerűsített felépítésű: minőségi bontás nélkül, csak a felszíni vizekre — és csak az öntözésből származó többletigénnyel számolván — csupán augusztus hónapra készült. Mind a hasznosítható készlet, mind az igények tekintetében az 1980. évi mérleg adatait 285
