Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)

XVII. fejezet. Területi vízmérleg

esetén várható vízhiánya viszonylag elhanyagolható (az elméleti kihasználtság mértéke alig haladja meg a határértéket), az ilyen átdolgozástól eltekintünk s csupán felhívjuk a figyelmet egy, a megvalósítás során is kivihető tervmódosítás (ill. tervkiegészítés) szükségességére.

„Távlati mérlegünkben” a „jelenlegi mérleg” bizonytalanságai szükségszerűen halmozódnak, még ha a kerettervben előirányzott valamennyi létesítmény tervszerinti megvalósulását feltételezzük is. Hazánk sajátos vízrajzi helyzete miatt, elsősorban a külföldről érkező felszíni vízkészlet terhére tervezett határainkon kívüli beavatkozások ismeretének rendkívül fogyatékos volta a bizonytalanságok fő forrása. A „távlati mérleg” felállítása során e tekintetben általában azt az alapelvet követjük, hogy a külföldön 1980-ig tervbevett beavatkozások ismeretének hiányában, különösen pedig ott, ahol megvalósulásuk 1980 előtt nem valószínű, ilyenekkel nem számolunk, Ш. csak a már 1960-ban is üzemelő külföldi vízhasználatokra leszünk tekintettel. Alapelvünk követése közel sem megnyugtató, de legalább homogén eredményekre vezet.

2.312 A „távlati vízmérleg” szerkezete

A „távlati mérleg” felállításának alapelvei (tűrés, biztonság, stb.) azonosak a „jelenlegi vízmérlegnek”

2.1 alatt leírt alapelveivel. Mivel azonban a „távlati mérleg” felépítése — szükségképpen — némileg eltér amazétól, ezt itt röviden ismertetjük.

A vízgazdálkodási célra hasznosítható felszíni és felszínalatti vízkészletek időbeli alakulását 20 év alatt számbavehető mértékben csak az emberi beavatkozások (víztározás, erdőgazdálkodás, talaj művelés, bányaművelés, stb.) befolyásolhatják, mert a természeti tényezők (éghajlat, geohidrológiai viszonyok stb. általában csak geológiai időméretben változnak.

A vízkészletek mennyiségi változása részben az ilyen célból végzett beavatkozások (pl. tározók, vízlépcsők építése, talajvízdúsítás, stb.) eredménye, részben más célú munkálatok (a talajművelésben, erdőgazdálkodásban, mezőgazdasági termelési viszonyokban, bányaművelésben beálló változások, stb.) járulékos következménye. E hatások közül a „távlati vízmérlegben” csak az első csoportba tartozókkal számolunk, a második csoportba tartozókat, tehát a járulékosan jelentkezőket, — minthogy területünkön a jövőben érvényesülő összhatásuk nem felmérhető s mértékük is feltétlenül kisebb a külföldi beavatkozások ismeretének hiányából adódó, továbbá a felszínalatti készletek közelítő becslésében rejlő bizonytalanságok mellett — figyelmen kívül hagyjuk.

Az 1980. évi fiktív (hasznosítható) készlet meghatározásához alapadatként tehát egyszerűen az 1960. évi fiktív készletből indulhatunk ki, mellőzve az utóbbihoz vezető, a „jelenlegi vízmérlegben” alkalmazott számítás megismétlését. (Általában a természetes alapkészlet változatlanságát tételezzük tehát fel, ill. ahol ennek valóságos vagy elméleti változása várható, az ennek következményeként végrehajtott helyesbítést a megjegyzésben indokoljuk.)

Ezután az 1960. évi készleteket 1980-ig érő következő valóságos és elméleti változásokat vesszük számba :

a) A felszíni vizekből az 1960. évi vízigények kielégítése után fennmaradt szabad készleteket a „jelenlegi vízmérlegében a távlati igények ismeretének hiányában — önkényesen osztottuk szét, ill. minden szabad készletet, megállapodásszerűen, a lehetségesek közül vízrajzilag legfelsőbb fekvésű vízgazdálkodási egység sajátjaként mutattuk ki. Most hogy a keretterv konkrétabban rögzíti a távlati igények mértékét és jelentkezési helyét, sok helyen szükségessé válhat e szétosztás megváltoztatása, azaz a vízkészletnek vízgazdálkodási egységek közti átkönyvelése. Az átkönyvelést azonban úgy célszerű elvégezni, hogy a „nagytávlati mérleg” felállításánál újabb átkönyvelés már ne váljék szükségessé. — Az átkönyvelés gyakorlatilag tehát nem egyéb, mint a vízrendszer vízkészletének a vízrendszer elemei (részvízgyűjtői) közti újbóli szétosztása az igények növekedésének és a tározási lehető ségeknek figyelembevételével.

b) Figyelembe kell venni az 1960—1980. közt építendő, a Keretterv XII. fejezetében felsorolt tározók készletnövelő hatását.

c) Vízkészletünket elméletileg az 1960—1980. közt épülő ivó- és ipari vízhasználatok visszaadta szenny- és használt vizek is gyarapítják, amit ugyancsak figyelembe vettünk.

d) A jelenlegi vízmérlegben mederben hagyandó minimális élővízként a havi KQ 75%-ával számoltunk. A vizek tisztaságának védelméről intézkedő 1/1961. Korm. sz. rendelet végrehajtásának eredményeképpen a vizek szennyezettségének csökkenése várható s ezzel az általános közegészségügyi, vízbiológiai, stb. szempontból mederben hagyandó minimális vízhozam értéke is csökkenthető: éspedig, elfogadott irányszám szerint, 1980-ban a havi KQ 25%-ára. Az 1960. évi élővíz így felszabaduló 2/3 része tehát az illető vízgazdálkodási egység 1980-ban hasznosítható (fiktív) készletét növeli s befogadójának készletét apasztja.

e) Nem könnyű feladat a vízkészletek minőségi változásainak előzetes értékelése sem, mert ez a sokszor rendkívül gyorsan változó ipartechnológiai folyamatok függvénye és alakulását nagymértékben befolyásolja az is, hogy milyen mértékben sikerül érvényre juttatni a vízkészletek minőségének megóvását célzó előírásokat. Feltételezve, hogy a vízkészletek minőségének védelméről intézkedő fenti rendeletet mindenütt fokozatosan és következetesen végrehajtják, s legalábbis a vízkészletek minőségének további romlása nem várható, általában a „jelenlegi vízmérleg” szerinti vízminőségi megosztást vettük alapul. Különleges esetekben — ha erre szükség volt — a jelenleginél kedvezőbb minőségi megoszlással is számoltunk, egyidejűleg felhívta a figyelmet az illető készlet minősége javításának szükségességére.

Megjegyezzük, hogy területünk szoros külföldi függősége vízminőségi tekintetben ugyancsak alapvető — még ha jelenleg nem is becsülhető — következményekkel járhat.

283