Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
Á rétegvízigény a területen meglehetősen alacsony, a készletnek mindössze 2%-a. A rétegvízkészletet egyedül a 13/4A részterületen hasznosítják jelenleg számottevő mértékben. Felhasználása kizárólag ipari célokra történik. A terület rétegvízkészlete még számottevő mértékben szabad. Fejlesztés esetén mindkét részterületet figyelembe lehet venni, de kedvezőbb a 13/A részterület, ahol még 5,1 m3/s-re becsült szabad készlet áll rendelkezésre. Karsztvizek mérlege A 13. sz. TVK területén karsztvízelőfordulás nincs. Ásvány-, hév- és gyógyvizek mérlege A területen nincsenek kedvező lehetőségek hévíz- feltárásra, itt lényegében csak a pannon összletből lehet termálvizet termelni. A jelenlegi feltártság mellett ásvány-, hév- és gyógyvízmérleget nem lehet készíteni. Tájékoztatásul mégis közöljük az alábbi táblázatot, mely a víz minőségének figyelmen kívül hagyásával a 35 C° feletti hőfokú hévizek mérlegére ad némi tájékoztatást. A hévvíztartó réteg megnevdzése Vízkészlet Eddig feltárt vízhozam Eddigi teljes felhasználás Eddigi állandó felhasználás Szabad vízkészlet Kihasználtság lit/s lit/s lit/s lit/s lit/s % Fedőhegységi és pannon üledékek 500 14 9 491 2 Megj egyezzük, hogy a hévizek készletében a langyos vizek (35 C° alatti hőfokúak) nem szerepelnek. Ezeket a hidegvíz mérlegnél vettük figyelembe. A jelenleg feltárt hévizeket mintegy 64%-ban hasznosítják, uszoda és strand vízellátására. Egész éves hasznosításuk nincs még megoldva. A 13. számú Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterv területén elsősorban annak déli részén van lehetőség termálvizek feltárására. 2.233 A terület fejlesztési lehetősége a vízmérleg szemszögéből Megállapítható, hogy a 13. számú Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterv területén az 1960. évi vízmérleg szerint még jelentős felszíni és felszínalatti szabad vízkészlet van. Jelentős fejlesztés a Szamos 13,7 m3/s-nyi felszíni, a 13/ß és 13/y részterületek mintegy 3,6 m3/s-nyi talaj- és a 13/A részterület kb. 5,1 m3/s-ot kitevő rétegvízkészletének terhére irányozható elő. A Tisza—Szamos rendszer szabad felszíni vízkészletét azonban az előirányzott vízpótüórendszer nyújtotta a lehetőségekkel együtt csak egységes vízgazdálkodási terv alapján lehet majd részterületek és TVK egységek között megosztani. 2.3 Távlati vízmérleg 2.31 A „TÁVLATI VÍZMÉRLEGRŐL” ÄLTALABAN 2.311 A „távlati vízmérleg” készítésének célja és alapelvei Ez a 20 éves távlatra készülő vízmérleg a 2.2 alatti „jelenlegi vízmérleg”, mint kiindulási alap, továbbá a Területi Vízgazdálkodási Keretterv előző fejezeteiben vízgazdálkodási ágazatonként rögzített távlati tervek alapján készült. Figyelembeveszi tehát a vízkészleteknek az 1960—1980. tervidőszakban az előrelátható technikai beavatkozások következményeként, ill. kölcsönhatásaként jelentkező változását csakúgy, mint a vízigényeknek éppen a Kerettervben megtervezett vízépítési létesítmények megvalósulása miatti változását. (Ilyen viszonylag rövid időszak alatt a vízkészletek természetes okok miatti változásának nemcsak mértéke, hanem még előjele is csak nehezen becsülhető. Figyelembevételétől a „Távlati vízmérleg” szerkesztésénél tehát eltekintettünk.) Vízmérlegünk feladata elsősorban a Kerettervben előadott távlati elképzelések vízkészletgazdálkodási szempontból való realitásának, ill. annak összefoglaló ellenőrzése, hogy a szakágazatonként készült keretterv-fejezetekben a vízigényeket mindenütt egymással és a vízkészlet adottságokkal összhangban irányozták-e elő. Vízkészletgazdálkodási szempontból általában reálisnak tekinthető az a keretterv, melynek megvalósulása egyetlen vízgazdálkodási rész egységben sem okoz 100%-ot (ill. általában a készletféleségre megengedhetőnek ítéltet) meghaladó elméleti kihasználtságot, azaz amelynek tervezett vízigényei, jelenlegi ismereteink szerint, az előírt biztonság mértékéig kielégíthetők. (Az utóbbi megfogalmazásból az is következik, hogy olyan készletféleségeknél, melyek nagyságának meghatározása fokozott bizonytalansággal jár — elsősorban tehát a különböző felszínalatti vízkészleteknél — amellett, hogy a készlet inkább alá-, mint túlbecsülésre törekszünk, kedvező kihasználtsági mérőszámául, — a bizonytalanság mértékétől függően — 100%-nál alacsonyabb értéket tekintünk. A hazai viszonyok közt, jelenlegi ismereteink szerint, a talajvizeknél az 50%-oe, a rétegvizeknél a 20%-os kihasználtságot nem tanácsos, de általában nem is szükséges túllépnünk.) Természetes, hogy ilymódon a „távlati vízmérleg” elméletileg visszahathat az előző fejezetekre is. Amennyiben ugyanis azt mutatná ki, hogy pl. az újabb vízigénylők telepítésének tervezésénél a keretterv valamelyik fejezete nem vette volna kellő mértékben tekintetbe a tervezés időszakában meglévő szabad vízkészletek (vízfölöslegek) természetadta területi elosztottságát vagy a készletnövelés gazdaságos lehetőségeit, esetleg az illető TVK-feje- zet átdolgozása is szükségessé válhat. A mérlegelésben rejlő számos bizonytalanság miatt azonban olyan esetekben, amikor valamely vízgazdálkodási egységnek a tervezett létesítmények megvalósulása 282
