Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
XI. fejezet. Víziutak, kikötők
bona-, és építőanyag-szállítás bonyolódott le, sőt a gőzhajózásnak a múlt évszázadban történt bevezetése után is sikerült kialakítani némi forgalmat egészen Vásárosnaményig, nem ritkán még tovább a Szamoson is. Az 1846 éviben megkezdett Tisza-szabályozás célja elsősorban az árvizek gyorsabb levezetése és szétterülésének megakadályozása volt. Ennek a sikeres alapvető szabályozási munkának végrehajtása mellett azonban — gazdasági és politikai nehézségek, majd a háborúk miatt — nem történt kellő gondoskodás arról, hogy a Tiszán, ezen a természetadta szállítási útvonalon folyamatosan végrehajtásra kerüljenek a hajózás fejlesztéséhez szükséges szabályozási munkák is. Ilyen körülmények között kis részben az árvízi szabályozás kisvízszint-leszállító hatása, nagyobb részben pedig a partok megfelelő vonalban való megkötésének elmaradása, ezzel összefüggésben pedig a nagymértékű medervándorlás a hajózási viszonyok javítása helyett azok megromlására vezetett. Ugyanakkor az egyre fejlődő vasút a bizonytalan vízászállítóssal szemben gyors és rendszeres szállítási lehetőséget tudott biztosítani és a közlekedésir, szállítási politika is inkább a vasút fejlődését segítette elő. A magyar víziutak kihasználatlanságának, a vízi- szállítás elmaradottságának okait és általában hajózásunk helyzetét az utóbbi években számos tanulmány, minisztertanácsi előterjesztés, stb. mellett az 1954. évben összeállított Országos Vízgazdálkodási Keretterv is elemezte. Ezért a már elmondottakon kívül itt csak a Felső-Tisza és Szamos ví- ziforgahnának helyzetére jellemző és a pangását előidéző néhány fontos körülményre mutatunk rá: 1. A Tiszabecs—Dombrád közötti Tisza-szakasz és különösen a Szamos a szabályozási munkák elmaradottsága miatt rendszeresen nem, csak időszakosan hajózható (a felsőbb szakaszok csak igen ritkán). A Tiszaiöki Vízlépcső duzzaszbásd szakaszához tartozó Dombrád—Tokaj közötti, (és folytatólag Ti- szál okig terjedő) Tisza-szakasz önmagában teljes értékű víziútnak tekinthető ugyan, de viszonylag rövid volta miatt nem nyújthatja a víziszállítás fő előnyét: az átrakás nélküli tömegszállítás lehetőségét nagyobb távolságokra. Tiszalök alatt található ugyanis a hajózás szempontjából legkedvezőbb Ti- sza-sz&ikasz, amelyen a Tiszapalkonya—Tiszafüred közötti elfajult gázlós szakaszok olyankor is lehetetlenné teszik a víziszáillítást, amikor Tiszalök felett és Tiszafüred alatt még lehetséges lenne a hajózási így a Felső-Tisza a kisvizek idején el van vágva az Alsó-Tisza és a Körösök víziútrendszerétől. Az 1957. évi adatok szerint a magyar hajózás teljes forgalmának 97%-a a Duna vízáút rendszeréiben bonyolódik le és csak 3%-a jut a Tisza vízrendszerében lévő vízdutakira. A tiszai! víziút előbb említett kettéosztottsága miatt persze ennek a 3%- nak is csak kis hányada jut a Felső-Tsza víziútrendszerébe. A Felső-Tisza víziútrendszerére és az itteni hajózásra vonatkozó számszerű adatokat a „Nagy- és kishajózás” című kimutatás, (1. sz. melléklet tartalmazza. A víziutak jelenlegi állapotát, akadályait a követe kezőkben ismertetjük: a) A Tokaj—Dombrád közötti Tisza-szakasz, — mely a Tiszalöki Vízlépcső duzzasztási szakaszába esik — a 270 napos teljes hajózási idényben hajózható — leszámítva a mederből kilépő árvizek időszakait. A Tokaj—Dombrád közötti szakaszon meglévő hajóútméretek: mélység 2,5 m szélesség 40,0 m legkisebb görb. s. 400,0 m és hajóvonat méretek: fel le hossz 180 m 100 m szélesség 16 m 16 m (esetleg 24 m) hasznos súly 2400 t 1200 t (esetleg 1800 t) alakzat I II III II I I II A Felső-Tiszavidék vízrendszerének többi víziútszakaszán a téli hajózási kényszerszünet mellett főleg az augusztus—október hónapok közötti kisvízi időszakban jelentkező rossz gázlók akadályozzák a folyamatos hajózást, de a téli és a kisvízi kényszer- szüneteken kívül a partokat meghaladó vizek is csökkentik a hajózásra alkalmas napok számát. Dombrád—Vásárosnamény között a legrosszabb gázlók helyei: Zsűrik (640,5 fkm), Eszenyir-zsilip felett (646 fkm), Tiszaszentmárton (651 fkm), Mező- ladány (667 fkm), Tiszakerecseny (676 fkm) és Kis- varsány (691,5 fkm). A Dombrád—Vásáronamény közötti szakaszon meglévő hajóút méretek (vásárosnaményi „O” vízállásnál) : mélység 2,0 m szélesség 30,0 m legkisebb görb. sugár 300,0 m és hajóvonat-méretek: fel le hossz 165 m 85 m szélesség 15 m 15 m hasznos súly 800 t 400 t alakzat I II Il I II A Vásárosnamény—Tiszabecs közötti felső Tisza- szakaszon — főleg a Borzsa torkolatáig — a kanyarulatok közötti átmeneti szakaszok többsége elszélesedett és sekély. A Tiszán Vásárosnamény—Tiszabecs között és a Szamos folyón hajóút-méreteket, vagy hajóvonat- méreteket megállapítani, vagy előírni nem lehet, mert ezeken a folyószakaszokon csak megfelelő vízállásoknál történő időszakos hajózásról beszélhetünk. A Szamos legrosszabb gázlói: a torkolati 2 km-es szakasz, a panyolai rév alatti átmenet (13,3 fkm) és a tunyogmatoicsi 8 km hosszú egyenes vonal ozá- sú átmetszés (22—30 fkm) egyes szakaszai. 220
