Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
IX. fejezet. Települések, ipartelepek csatornázása és a vizek tisztaságának védelme
színi vizek tisztaságának fokozott védelmét teszi szükségessé. A lakásépítési kormányprogram 1980-ig 1,5 millió lakás építését tervezi, mely a közművesítés, tehát a csatornázás terén is komoly feladatok elvégzését teszi szükségessé. A mezőgazdaság szocialista átszervezése megteremtette a korszerű, nagyüzemi méretű termelés feltételeit. Űj mezőgazdasági központok alakulnak ki. A mezőgazdaság fokozatosan egy helyre koncentrálódó szennyvizei (az állattenyésztés nagy férőhelyes istállói, növényvédő állomások, tejgyűjtők, gépállomások stb.) már nem elhanyagolható mennyiségűek. Ezek ellátására számos kis csatornamű építendő. Az életszínvonal emelkedése, a kultúrigények fokozódása is igen jelentős tényező: a gyors ütemben emelkedő vízfogyasztás egyúttal a szennyvíztermelés növekedését jeenti. Az állandóan bővülő is^- kolahálózat, közintézmények, kultúrházak, üdülők és egyéb létesítmények szennyvízkezelésének megoldásához szennyvíztisztító kisberendezések létesítése válik szükségessé. Az előzőekből megállapítható, hogy mind a települések, mind az ipartelepek csatornázásánál még további fejlesztésre van szükség. A Felső-Tiszavidék területén egyedül Nyíregyházán és Záhonyban van részleges, korszerű csatornahálózat és tisztítóberendezés, míg a többi községben többnyire csak csapadékvíz-elvezetésre szolgáló csatornák vannak, amelyekbe azonban külön engedély nélkül az egyes házak szennyvizeiket bebocsátják. Kétségtelen, hogy a csatornaépítés gazdaságosságát a területre eső laksűrűség mértéke szabja meg, azonban a jelenlegi helyzet nem mondható kielégítőnek. A csatornázás létesítése tehát elsősorban közegészségügyi, településfejlesztési és idegenforgalmi érdek. Feltétlenül figyelembe kell tehát venni majd az ОТ távlati településfejlesztési tervét, mert hiszen ebben minden érdek és szempont már belekapcsolódik. Elsősorban szükség van tehát a csatornázás fejlesztésére — mellékágak, bekötések létesítésére Nyíregyházán, ahol azonban gondoskodni kell még a központi korszerű szennyvíztisztító telep építéséről is, a jelenlegi ideiglenes megoldás helyett. A következőkben feltétlenül szükséges a csatornázás létesítése azokban a jelenlegi községekben, melyek a 20 éves fejlesztési terv során a jövőben várossá fejlesztésre vannak kijelölve, tehát Kisvárdán és Mátészalkán. Ugyancsak csatornázandók azok a nagyközségek, melyek lakossága már most eléri, sőt túlhaladja a 10 000 főt és melyek közigazgatási szerepe is kiemelkedő. (Nagykálló, Nyírbátor, Üj fehértó.) A távlati településfejlesztési terv szerint mezőgazdasági központokká kifejlesztendő községek (Baktalórántháza, Csenger, Fehérgyarmat, Tarpa) szintén ellátandók csatornázással, ha nem is az egész település területére kiterjedően, de legalább a sűrűbben lakott belterületen. Az ipartelepek területén az elkövetkező évtizedek első feladata a jelenleg meglévő, de nem kielégítően üzemelő csatornázások korszerűbbé és tökéletesebbé tétele. Abban az esetben is, ha az ipartelep fejlesztésre nem kerül. Fejlesztés esetén természetesen a csatornázás és a szennyvíztisztítás is a megnövekedett vízkibocsátásnak megfelelően bővítendő. A Nyírboigdányi Kőolajipari Vállalat, a két kenderfeldolgozó üzem (Nagyhalász és Porcsal- ma), a Demecseri Burgonyakeményítő-gyár, valamint a tejipari vállalatok, melyeknek tisztítóberendezése korszerűsítendő és a túlterhelés miatt kapacitásában fokozandó. Azok a kisebb üzemek, melyek jelenleg egyáltalában nem végeznek tisztítást, szintén ellátandók szennyvíztisztító berendezéssel, vagy bekötendők a központi szennyvízcsatorna hálózatba, amennyiben ilyen a település helyén épül. Foglalkozni kell a különböző egészségügyi intézmények szennyvizeinek tökéletes tisztításával, fokozott szennyvízvizsgálatok révén biztosítani kell a fertózésmentes szennyvíztisztítási üzemet. Meg kell szüntetni a nagy szervesanyagtartalmú szennyvizeknek belvízcsatornákba történő bevezetését, és így a bomló gázokkal a környezet levegőjének szennyezését. A 20 éves iparfejlesztési terv alapján létesülő új üzemeknél feltétlenül szükséges mindenütt a csatornázás és szennyvíztisztítás tökéletes megoldása, mégpedig úgy, hogy a káros ipari szennyvíz tisztítására különös gond fordítandó. 1.32 A VIZEK TISZTASÁGA VÉDELMÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE Ez idő szerint az ipar 1,7 milliárd, a mezőgazdaság 700 millió és a lakosság pedig 300 miliő m3 vizet fogyaszt évente. Az elkövetkezendő 2 évtizedben a jelenlegi vízfogyasztáson felül 12 m3/s ivóvíz céljára alkalmas vizet, a fejlődő ipar igényeinek kielégítésére pedig, 215 m3/s vizet kell biztosítani.. Azonban nemcsak a mennyiségi igények kielégítéséről kell gondoskodni, hanem a felhasználásra kerülő vizziel szemben jelentkező fokozott minőségi követelményeket is figyelembe kell venni. A követelmény, amelyet egy ország a víz mennyiségi és minőségi igényeiben kifejezésre juttat, a lakosság életszínvonalának indikátora. Az életszínvonal emelkedésével, az ipar, a mezőgazdaság fejlődésével, a kulturális igények növekedésével együtt jár a vízfogyasztás nagymértékű emelkedése, aminek ellenpólusa a fokozott szennyvíztermelés és következménye a természetes vizek nagyarányú elszennyeződése. Ma, amikor vízkészletünk legnagyobb részét felszíni vizeink képezik, vízfolyásainkba naponta 1,5 millió m3 szennyvíz kerül. Ha a befogadott nagymennyiségű, élettani szempontból káros hatású szennyvíz éri, úgy a vízfolyásban élő mikroorganizmusok — amelyek a folyó öntisztulását és a folyó életét biztosítják — teljesen elpusztulnak és a vízfolyás élettelen szennyvízcsatornává válik. Igen szorosan összefügg még a vizek szennyeződéstől való védelmének szükségessége a komplex vízhasznosítással, mert ahány vízfogyasztó ág, any- nyiféle vízminőségi igény. Vegyük csak példának az ipar igen sokrétű vízminőségi igényét. A mezőgazdasági vízhasznosítás két fő ágának, az öntözésnek és a 'halastó tápvízszolgáltatásnak minőségi igényei is merőben különböznek egymástól, sőt ellentétesek. 194