Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
VI. fejezet. Öntözés
rület legnagyobb részén az átlagos és szélsőséges értékek jellemzésére Nyíregyháza adatai alkalmasaik, ez alól a területnek csak a keleti — a Tisza— Szamos vonalával határolt — övezete és a Nyírség területének északkeleti pereme kivétel. Néhány jellemző adat az 1901—1950 évek átlagában az öntözési félévről: Naptári év Öntözési félév max. 75% min. max. 75% min. Nyíregyháza 822 500 359 610 293 195 mm-ben. A terület legcsapadékosabb része Tiszabecs környéke, ahol az évi összeg átlaga 700 mm, sőt csapadékos években megközelíti az 1000 mm-t is, száraz években viszont csak a 400 mm-t éri el, azonban ez csak a Tisza—Túr folyók által bezárt területre korlátozódik. A Szamos—Kraszna vidékén már a nyári félév csapadékátlaga csak 350 mm, a beregi és felsőszabolcsi területen pedig 350—375 mm közé esik. A minimális nyári félévi csapadék nyugatról keletre 150 mm-ről 200 mm fölé növekszik. Az 50 éves adatsorban az évi csapadék alsó határa 350 mm, a Kraszna mentén pedig 325 mm- nél is kevesebb. A leggyakoribb havi csapadékösszeg Nyíregyházán áprilisban 30—40 mm, májusban 21—30 mm, júniustól—szeptemberig 41—50 mm. A rövidebb (1—5 napos) időtartamú csapadék- mentes időszakok gyakorisága tavasz végén, nyár elején a legnagyobb és ősszel a legkisebb. A hosz- szabb (3 napot meghaladó) csapadékmentes időszakok legnagyobb valószínűséggel szeptemberben, a legkisebbek télien és júliusban fordulnak elő. Az egyes tájegységeket a Tiszarj obbparti és Ti- sza-balpart bontásban ismertetjük. a) Felszíni vizek 1. Tisza-jobbparti terület TRK/1—3. Tisza-j obbparti öntözések A tisza-jobbparti területet, másnéven beregi területet délen és délnyugaton a Tisza folyó, északon az országhatár határolja. A terület sík, Lónyától egyenletesen emelkedik Tarpáig a 105 m Af-i magasságról a 112 m Af-i magasságra, és sűrűn hálózzák be a régi vízfolyások medrei. Emiatt, az aránylag sík terület ellenére is, alig lehet nagyobb összefüggő területet találni, amely felületi öntözésre gazdaságosan alkalmas volna. A beregi táj talajai a Tisza és mellékfolyóinak öntésein alakultak ki. Az altalajban csaknem mindenütt fekete agyagszintet, illetőleg meszes rétegeket találunk, melyek a vízrendezés előtti mocsaras és vízjárta terület felszínét alkották. A világos fakósárgás, agyagos, vályogos feltalajok általában savanyúak, ennek ellenére jó vízgazdálkodásúak. Már 60—80 cm mélyen a talajok kötöttebbek és meszesek. A talajok az 1—2. kategóriába sorolhatók, a bruttó területre vonatkozóan 15—85% arányban. A bruttó 14 464 ha-ból öntözésre 9780 ha-t (67%) tervezünk. Az egyes egységek vízkivétele a Tisza folyóból történik úszóműves szivattyúegységekkel, a vízszétosztás magasvezetésű csatornákkal oldható meg. Az öntözési mód felületi és esőztető, a domborzattól és a talajtól függően. A terület öntözésének számszerű jellemzői a következők; Kultúra szerinti megoszlás A terület megnevezése: Rizs Szántó Kert Rét-legelő Szöllő, gyümölcs összesen ha 1. Tarpai fürt 950 300 200 200 1 650 2. Gulácsi fürt 200 1 400 500 200 200 2 500 3. Gergelyugronyai fürt 650 300 500 200 1 650 Szamos tork. felett: 200 3 000 1 100 900 600 5 800 4. Tiszaszalkai fürt 1 480 300 600 2 380 5. Lónyay fürt 720 180 700 1600 Szamos tork. alatt 2 200 480 1 300 3 980 TRK/1—3 összesen; 200 5 200 1580 2 200 9 780 155
