Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
VI. fejezet. Öntözés
sítja üzemeikben az öntözés mindenoldalú fejlesztését. A termelőszövetkezetek vonatkozásában a tanácsi irányítás feladata a mezőgazdasági üzemekben megteremteni az eredményes öntözőgazdálkodáshoz szükséges előfeltételeket: az eredményes öntözés érdekében szükséges állóeszközöket kell biztosítani; szükséges az állatiétszám (megfelelő állatsűrűség) beállítása és a betakarítással járó korszerű gépesítés megteremtése, a termények tárolásának (szárítás, stb.) lehetővé tétele; az öntözéssel összefüggő meliorációs feladatok, mint pl. talajjavítás, talajvédelem, lecsapolás stb. megoldása. Ezenkívül tanácsi kezdeményezést kíván a talajok termőképességének fenntartásához szükséges többlet szerves- és műtrágya megfelelő elosztása. Igen lényeges az öntözéses gazdálkodáshoz értő szakemberek beállítása és folyamatos szakképzéssel való továbbképzése. A feladatok összehangolt megoldásának előfeltétele az öntözőberendezések létesítésének tervezésével egyidejűleg a fejlesztéssel járó üzemi és komplex beruházási tervek elkészítése; ennek irányítása a tanácsok fontos feladatát képezi. Végül, és természetesen nem utolsó sorban, tanácsi feladat az öntözőtelepek helyének jó kijelölése és az öntözés- fejlesztés olyan irányvonalának meghatározása, ami a helyi- és népgazdasági érdekek összehangolásával, annak leghatékonyabb megoldását biztosítja. A Földművelésügyi Minisztérium szerepe az öntözés fejlesztésénél elsősorban az általános irányítás. Különös súllyal kell tekintetbe venni ennél a talajjavításnak helyes megoldását. A szakképzés felső-, közép- és alsófokú szinten a Földművelésügyi Minisztérium feladata. Az agráregyetemien a felső, a középfokú technikumokban és szakiskolákban kellő számú szakembert kell képezni, mert ellenkező esetben az öntözés hatékonysága nem érvényesül. A Földművelésügyi Minisztériumon belül, az Állami Gazdaságok Főigazgatóságának feladata az állami gazdaságok öntözéséhez szükséges előfeltételek (gépi és beruházási) biztosítása. A vízügyi szervezet szerepe az öntözéshez szükséges víz biztosítása és a terület vízrendezése. Ezenkívül az öntözőtelepek tervezése és építése, valamint a főművek építése és üzemelése. A főművek fenntartása és felújítása szintén a vízügyi szervek feladata. Végül az FM és az O VF szervein kívül egyre fontosabb szerep jut a területünkön eddig már megalakult és ezután megalakuló vízgazdálkodási illetve vízhasznosító társulatoknak. Ezek mind nagyobb feladatot fognak ellátni az öntözőtelepek üzemelésében, fenntartásában, építésében és tervezésében is. Szükséges, hogy a terület sajátos öntözéses termelési problémáival a Nyírségi Kutató Intézet is foglalkozzék. 2.2 Az öntözés Keretterve A területen országos öntözőrendszer nincs, így az öntözést rendszerenkívüli egységekbe foglaltuk ösz- sze. A rendszerenkívüli területeket a TRK/1. öntözési tájegység, a „Felső-Tiszavidéki rendszerenkívüli öntözések” foglalják magukba, ezen belül a vízellátás módja és vízrendszerek szerint csoportosítottuk azokat. A kialakult egységek a következők: a) Felszíni vízből: TRK/1—1. Túr-menti, öntözések. TRK/1—2. Számos-menti öntözések. TRK/1—3. Tisza-jobbparti öntözések. TRK/1—4. Tisza-balparti öntözések. TRK/1—5. Tisza-balparti mellékvízfolyások. b) Felszín alatti vízből: TRK/1—6. Kútöntözések. c) Szennyvízből: TRK/1—7. Szennyvízöntözések. A Felső-Tiszavidék területe éghajlatilag egységesen jellemezhető és területünkre általánosan érvényes adatok adhatók. Általánosan megállapíthatjuk, hogy a terület hazánk északkeleti, legkontinentálisabb jellegű része, minden éghajlati elem tekintetében szélsőséges, szárazságra halj amos, a hőmérséklet változékony, a csapadék szeszélyes, bizonytalan. A napsütéses órák évi átlagos összege 1900—1950 között van. Ez az átlagos összeg délnyugatról északkelet felé haladva csökken. Ennek a bőséges napsütésnek mintegy 75%-a 1425—1450 óra, a nyári félévre esik. A Kárpátok hegyláncának módosító hatása következtében, az uralkodó szélirány, a légnyomásképtől eltérően északi, északkeleti és csak a nyári hónapokban válnak gyakoribbá az északnyugati szelek. A talajhőmérséklet ingadozása 24 óra alatt 60— 70 cm mélységig terjed és a talaj július közepén közvetlenül a felszín alatt a legmelegebb, átlagosan 22—25 fok. A talajfagyos napok átlagos száma, budapesti adatból következtetve, 10 cm mélységben átlag kb 70—75 nap, zord teleken 20 cm mélységben 120—125, enyhe teleken 10 cm mélységben 15— 30 fagyos nap várható. Területünkön a hőmérséklet évi átlagértéke valamivel alacsonyabb az országos átlagnál; délről észak felé haladva 10 C°-ról 8—9 C°-ra csökken, míg a tenyészidő 17,1 C° átlaghőmérsékletű. A te- nyészidőszak átlagos hőösszege 3000—3200 C°, megfelel az országos átlagnak. Értéke az évi középhőmérséklet változásának megfelelően, délről észak felé haladva csökken. A zord napok átlagos száma 16— 20, a téli napoké 34—40, a fagyos napoké 100— 120, országos átlag feletti. A nyári napok átlagos száma 68—77, a hőségnapoké 14—22, a forró napoké 2. Az utóbbi két érték nem éri el az országos átlagot. Az első fagyos nap 50 év átlagában október 10—15 között, az utolsó április 20 körül jelentkezik. A csapadékösszegek évi átlaga az Északkeleti Kárpátok közelsége miatt, délnyugatról északkelet felé haladva 580 mm-ről 700 mm-re emelkedik. Ennek megfelelően a tenyészidőszak csapadékösszege átlagosan. 350 mm-ről 410 mm-re növekszik. A te154
