Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
feletti szakaszán, mintegy 5 200 ha-on éppen csak biztosítani lehetett a termelést. A vízgyűjtő mély fekvése, a csatornák kis esése, valamint a laza altalaj miatt. A szabad kifolyás megszűnte óta — magasodó talajvíznél — szivattyúzással alig menthető a terület, mivel a főcsatorna sem mélyíthető, és pelenleg is 50—60 cm mélyen folyós homokba ágyazott. Vizes évjáratban a két szivattyútelep átemelőképessége kevés. Társulat működött Kisvárda, majd Nyíregyháza A területen a Felső-Szabolcsi Tiszai Ármentesítő székhellyel. A közeljövőben a vízgyűjtőn a Tisza- Rétközi és Felső-Szabolcsi Vízgazdálkodási Társulatok megalakulása várható. Az 1912—14—17. és 1923. évi belvíz-elöntésekről nincsen feljegyzésünk. 1940—41. évben 5 200 ha vált terméketlenné. 1956-ban 2 000 ha, 1957-ben 1 700 ha, 1958-ban 150 ha, 1960-ban 2 300 ha volt tartósan vízzel borítva. Az 1955—61. években 1 700 ha szenvedett teljes kárt. A nyírségi belvízrendszer: A védelmi művei a következők: a Lónyai-csatoma mentén hat szivaty- tyútelep, 13 szivattyúállás, 31 zsilip és a Ló- nyay-csatoma, valamint a főfolyások töltései a burkolati szakaszokon, végül pedig a gravitációsan üzemelő főcsatornák mentén 13 kiépített szivattyú- állás. Előírt üzemanyagok: 125 to szén, 5,5 to petróleum, 3,5 to benzin, 5,5 to gázolaj, a szivattyúállásokhoz 1,6 to benzin. Három csatomaőrháza van, viszont távbeszélőhálózat nincsen. A terület laza és a folyós homok altalajú csatornái 1917. és 1940. évben a felmagasodó talajvízállás miatt sok helyen 150—200 km hosszban összeszakadtak és elzáródtak, ami miatt 1940—41—42. évben 16 000, 11 000 és 4 000 ha maradt víz alatt. A rendbehozatal éveket kívánt. 1950. évben 2 500, 1957-ben 850, 1958- ban 570 ha volt az elöntés, 4—8 heti időtartammal. A csatornák rézsűinek biztosítására szükség szerint fenékgátakat és fenékbiztosításokat alkalmaznak, előregyártott, ún. Gavallér-elemekből. Kraszna-balparti rendszer A rendszer tulajdonképpen a Kraszna-balparti, általánosságban magasabb fekvésű területek vízrendezését oldja meg, négy nagyobb vízgyűjtőn és közvetlenül a Kraszna mentén. A vízgyűjtő legnagyobb része homok és homokos vályog. A vízrendszerben esatomaőrház, szivattyútelep nincs. A gyűjtő főcsatornák gravitációsan csatlakoznak a Krasznához. Itt alakult 1958. évben az első vízrendező társulat, Nagyeesed, Mátészalka, Nyírcsaholy, Kocsord működési területtel. Az egész vízgyűjtő társulatba történő bevonása az elkövetkező években megtörténik. Rész vízgyűjtői: a) Meggyes—csaholyi folyás, b) Bodva j-patak, ej Karulyi és Csanálos folyás, d) Mátészalka—vásárosnaményi közvetlen befolyások a Krasznába. 1.23 A TALAJVÍZSZIN SZABÁLYOZÁS a) Lecsapolások: A Szamos—krasznaközi (ecsedilápi) belvízrendszerben régi Ecsedi láp területére eső csatornák, lecsapoló csatornák. A 6 600 ha tőzeges, lápi terület ta- lajvízsziinét csatornahálózat szabályozza, és az átlag 1—1,2 m mély beágyazású csatornák tartják kedvező szinten. AFelső-szabolcsi vízgyűjtőben a Rétköz legmélyebb területei a szabályozás folyamán lecsapo- lást nyertek. A terület 9 300 ha, amelyből 3 600 ha tőzeges, 5 700 ha láp. A nyílt árokhálózat befogadó csatornái a Belfő és a NagyhaMsz^pátrohai-csator- nák. A tiszalöki duzzasztás a terület mentesítését és talajvízviszonyait lényegesen befolyásolja, ami főleg a talajvízszint emelkedésében a fő- és mellék- csatornák elfolyósodásában és a fokozott növényzet-képződésben mutatkozik. A csatornák lecsapo- lási szintjének biztosítása a gyakori szivattyúzás miatt ingadozó vízszintnél a laza talajban csak burkolattal képzelhető el, ami egyúttal a növényzetképződésre is gátlólag hat. Nyírségi belvízrendszer. Mély belvíz árterülete 33 900 ha szivárgó csatornákkal lecsapolt terület. A lecsapolt terület a főfolyások völgyeiben fekszik. A kialakult rét műveléséhez gyakorlatilag 60 cm, a szántóműveléshez 100 cm csatomabeágyazottság biztosítja a kedvező talajvízszintet. Ezt a követelményt a szabályozáskor nem tudták teljes mértékben kielégíteni, az átvágások nagy földmunka- igénye miatt. Ezért a csatornák általában mélyítésre szorulnak. A jelenlegi szint fenntartását a bevágások folyós homok altalaja csak fenékbiztosítás: alkalmával teszi lehetővé, mintegy 100 km hosszban, ami mélyítés esetén természetszerűleg lényegesen nőni fog. A tervezéskor számított 12 lit/sec/km2 fajlagos szállítóképesség is alacsony. Főbb csatornái: befogadó a Lónyay-csatoma a III—IX. főfolyásokkal. b) Alagcsövezések. A. Nyírségi belvízrendszerben: Nyírbogát község határában a nádastisztási szivárgó mentén hét ha kiterjedésű alagcsövezett szántóterület van. Az 1900. évben létesített alagcsőhálózat kielégítően működik. Nyíregyháza 18 ha nagyságú repülőtere, a Bika-kaszálói szivárgó felső szakasza mentén ugyancsak alagcsövezett működését gépi átemelés biztosítja a VIII. sz. főfolyásba. Téli időszakban a befogadó jegesedése miatt üzeme nem tökéletesen biztosított. 125
