Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
1.3 A fejlesztés szükségessége 1.31 A BELV1ZGAZDÄLKODÄS FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE 1.311 A belvizes területek rendezési fejlesztésének szükségessége A Beregi belvízrendszerben, amelyet a mély talajvíz és az igen kötött talaj jellemez, a belvízrendezés fejlesztése elválaszthatatlan a tedjes értékű agrókultúra fejlesztésétől. Elsősorban az őszi mélyszántás, a legelőterületek felújítása;, megfelelő szükséges géppark létrehozása, fokozott műtrágya-használat az elsőrendű követelmény, mely a vízrendezés fejlesztésével együtt több termést biztosít, és az ismétlődő károkozást megszünteti. A terület víz- károsultságát fenti tényezőn kívül a terület sík jellege és alsóbbrendű helyi árakhálózat hiánya okozza. A főcsatornák kiépítettsége kielégítő. Helyenként a folyós homokba ágyazott csatornákon fenékbiztosítás szükséges. Az alsóbbrendű csatornahálózat létesítése nélkül gépivontatást kielégítő úthasználat ás elképzelhetetlen, Jóllehet a terület évi átlagcsapadéka 6—700 mm, nyáron aszályban szenved, mélyen repedezett, és tenyészidobén kissé bővebb csapadéknál sem végezhetők el a kapálási munkák. A műutak menti árkokban áll a víz, és sok a vízinövény. A csatorna- és szivárgóhálózat fejlesztésével becsülhetően 4 a búzaértékű haszon várható ha-ként. Tisza—Szamosközi belvízrendszer. Főleg a Túr-fő- csatoma vízgyűjtője csaknem azonos adottságú a beregivel, a folyómenti (Tisza—Szamos) öntés talajai is kötöttek. Főcsatornája a. Túr magas tiszai vízállásnál a Kövessy zsilip lezárása miatt elöntéseket okoz Kisar és Fehérgyarmat térségében. Kívánatos a nagyari Petőfi-zsilip megépítése a Túr tiszai kivezetése céljából. A tervezett szamossályi árapasztó csatorna a vízgyűjtőt mentesíteni fogja a román területről érkező vizektől, azon felül a dél—északi irányú csatornák gyorsabb ürítését mozdítja elő a Szamos felé. Korszerű mezőgazdasági műveléssel, és kellő árokhálózattal 4 q búzaértékkel emelhető a hektáronkénti termésátlag. A Szamos—Krasznaközi (ecsedi-lávi) belvízrendszer. Egész területén a gazdasági árokhálózat kiépítését a nagyüzemi táblás gazdálkodás kívánja, az útviszonyok megjavításával, valamint a községek közegészségügyi fejlesztésével együtt. Főcsatornáinak kiépítettsége általában kielégítő, ezekből a Keleti-övcsatorna és a Lápi-csatoma folyós homokba ágyazott rézsűi helyenként becsúsznak, és a pangó vízben túlzott a gazosodás. Az Északi-csatorna öblözetében lévő olcsvai szivattyútelep csak 25 lit/km2 fajlagos szállítóképessége, legalább 40/50 lit/sec/km2 teljesítményűre volna emelendő. Felső-Szabolcsi belvízrendszerben a nagyüzemi táblás gazdálkodáshoz fejlesztendő a helyi árokhálózat. A tiszalöki duzzasztás miatt lezárt terület főbb csatornáit bővíteni és burkolni kell, mert az ' adott kis esésviszonyok, valamint az ingadozó talajvízszint mellett vízvezetőképességük nem tartható fenn. A Belfő-csatoma rendszer belvizeinek levezetése csak szivattyúzással történhet. Ki kell építeni a még szükséges halásztanyai és tiszakanyári szivaty- tyútelepeket, sőt a tiszabercelit is át kell építeni. Ezzel a szivattyúk 13 lit/sec/km2 vízszállító képességét 30—40 lit/sec/km2-re kell emelni. A munkálatok elvégzéséig átlag 1 700—5 200 ha terület teljes terméskiesésével kell számolni a nedvesebb években. A halászati szivattyútelep (7 m3/sec.) tervezése folyamatban van. A Nyírségi belvízrendszerben a terület völgyes- dombos jellege miatt helyenként nagyon sekély, máshol nagy beágyazottságúak a csatornák, a talaj laza, bevágásoknál folyós homok, a rézsűk 1:1 haj- lásúak, szakadozottak. A tavakban jelentkező talajvíz legjobb szinten való tartásához a kisesésű szivárgóhálózat helyenként mélyítendő és szaporítandó. Az I. és II. rendű csatornák 12 lit/sec/km2 emésztőképessége kevés, a völgyekben nagyobb vízjárás idején kiöntenek. A szükséges mélyítésekkel, a rézsűk 1:1,5 oídalhajlással történő átépítésével és a folyós, homokos szakaszok fenékbiztosításával nagy vízjárású években átlag 11 000 ha, közepes vízjárásnál pedig 3 000 ha terméskiesés hárítható el, mely munkák az állag egyszerű megóvása érdekében is szükségesek. A Lónyay-csatoma 12 lit/sec/km2 vízvezetőképességével, 10 cm/km esésével árvíz- és belvíz-biztonsági szempontból nem megfelelő a nagyesésű (átlag lm./km) és nagy hordalékú nyíri főfolyások befogadására. Bár a sokszori gátszakadások kiküszöbölésére gátemelések történtek, sőt agyagékelés is, a főfolyások torkolati gátjain hordalékképződésük nagy, a csatorna fenékszintje még gépi munkával sem biztosítható, miért is a szivattyútelepek még szárazabb években is üzemelnek. A mezőgazdaság nagyüzemi fejlesztéséhez a táblák úthálózata tervszerű vízrendezéssel és gépi talajegyengetéssel hajtandó végre. A belvízártér ta- lajszintjének tartásához a lecsapolok sűrítendők, a dombterületeken a szőlő, erdő és gyümölcsös telepítések rétegvonalasan művelendők, sőt sáncolások is létesítendők. A belsőségek víztelenítése ugyancsak megoldandó a közlekedés és közegészségügyi fejlesztés érdekében. Kraszna-balparti rendszer. Jóllehet a meder az árvizeknek csak igen kis részét, mintegy 20%-át viszi — ami a kétéves gyakoriságú vizeknek felel meg — az elmúlt 60 év azt igazolja, hogy eltekintve a torkolati szakasztól, a mederfejlesztést sem a kis- sem a közép-, de az árvizek levezetése szempontjából sem igényel. Rendezendő azonban a torkolati 8—10 km-es szakasz, ahol a meder nagymérvű süllyedése a szakaszon épült hidak állékonyságát veszélyezteti. A mederbe árvízszint alatti pályával épített ideiglenes jellegű hidak a jeges árvizek levonulását erősen akadályozzák, árvízveszélyt jelentenek, minél előbbi újjáépítésük kívánatos. A csatornák nagyobb bővítésére a levezetési idő
