Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
IV. FEJEZET Síkvidéki területek vízrendezése 1. BEVEZETÉS A feldolgozás során három időszakot különböztetünk meg. Az első időszak határa 1960. december 31-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel és egyben elhatárolja a múltat. A második időszak 1960-tól 1980-ig terjed és ez szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980 év után következő és le nem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni féjlesztési lehetőségek. 1.1 A témakör ismertetése A csapadékvízből, talajvízből és fakadóvízből a terepadottságok következtében a lefolyástalan területeken a talaj felszínén, időszakosan káros vizek gyűlnek össze. A káros vizek hátrányosan befolyásolják a biztonságos termelési viszonyokat. A káros vizek keletkezési helyük szerint lehetnek külvizek és belvizek. Külvíznek nevezzük a belvízrendszer területére kívülről érkező vizeket. Ezeket legtöbbször a belvízrendszer magasabb részein keletkezett vizekkel együtt övcsatornában fogjuk fel és lehetőleg gravitációsan a befogadóba vezetjük. A belvizek a már ármentesített belvízrendszer területén belül keletkezett káros vizek, melyeket a terep legmélyebb részein létesített csatornahálózattal vezetünk a befogadóhoz, ahol a bevezetés annak vízállásától függően gravitációsan, vagy szivaty- tyúval történik. Belvízgazdálkodásnak nevezzük a belvizeknek a károkozás helyéről történő elvezetését, a belvizek visszatartását és végül a tározott belvizek hasznosítását. Belvizes területek rendezésén valamely belvíz- rendszerben a talajfelszínén összegyülekező káros vizek elvezetését értjük. A belvizes területek rendezésére szolgáló művek a csatornahálózat, azok műtárgyai, (hidak, átereszek, bújtatok, tiltók, zsilipek, torkolati zsilipek) és a szivattyútelepek. Ezek méretezésére, kiépítésük mértékére jellemző fogalmak: F/ km2, ha a vízgyűjtő terület nagysága, Q m3/sec., vagy lit/sec. a szállított vízhozam, q lit/sec/km2, vagy lit/sec/ha a fajlagos vízszállítási érték, a területegységről másodpercenként elvezetett vízmennyiség. Belvízhasznosításnak nevezzük a tározóban összegyűjtött, vagy a keletkezés helyén visszatartott belvizek felhasználását a termelésben. A belvíztározás célja lehet az öntözővízkészlet pótlása és a halastavak vízbiztosítása. A vizek tározásának és visz- szatartásának célja lehet továbbá a lefolyóvizek összegyülekezésének késleltetése. A víz visszatartása a tározók alkalmazásán kívül még sáncolással, skatulyázással és agrotechnikai módszerekkel is megoldható. Ebben az esetben a vízvisszatartás szoros kapcsolatba kerül a vízgyűjtőterület rendezésével. A vízgyűjtőterület rendezése alatt értjük az agrotechnikai és erdészeti módszerekkel végzett víz- rendezési munkákat. Bármely terület talajvédelmi tervét csak akkor lehet teljesen elkészítem, ha az egész táj termelési jellege, a növénytermelés, kertészeti, állattenyésztési és erdészeti népgazdasági igények, a népsűrűség, az ipartelepek távolsága, továbbá a területen folyamatban levő gazdasági üzemszervezés, végül a távlati fejlesztési tervek is ismeretesek. Ezeket kell a természetes viszonyokkal, főleg a csapadék, — szél —, domborzati és talajviszonyokkal összehangolni. A helyes talajvédelem a lefolyó vizeket visszatartja, növeli a talajba való beszivárgást és ezzel kedvezően csökkenti a kisvízfolyások árvízi csúcsainak értékét, amellett, hogy a vízvisszatartás által még a termőtalajok — növényzet számára hasznos — vízkészletét is növeli. A talajok védelmét és a csapadék hasznosítható hányadának a területen való visszatartását a terület domborzati, talajtani, stb. adottságainak leg- jobbban megfelelő komplex talajvédelmi módszereinek valamelyikével, vagy több módszer együttes alkalmazásával lehet biztosítani. A belvízhasznosítás művei a belvizes területek rendezésére szolgáló műveken kívül a tározók, sáncolások, skatulyázások (lépcsőzés) és művelési ág változások. A tározók lehetnék körtöltésesek, völgyzárógátasak és holtágak. Sáncolás — különösen dombvidéken — a rétegvonal menti mesterséges terephullám kiegészítéséből áll. Általában külvízterülete- ken kerül alkalmazásra. Skatulyázást síkvidéken alkalmaznak, amikor is a belvíz visszatartására bizonyos területet körülgá16 13 TVK 121
