Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
Az árvízvédelmi költségek öblözetenkénti elosztása végeredményében költségfajtánként az alábbiak szerint alakul. 236 Építés Felszerelés összesen Ai öblözet — 1,0 1,0 Аг „ — 0,2 0,2 A3 „ 0,9 7,0 1,9 Bt „ 1,2 1,0 2,2 Вг „ — 1,3 0,3 С „ 0,2 1,0 1,2 Dt „ — 0,3 0,3 összesen: 5,5 6,2 11,7 2.22 FOLYÖK ÉS TAVAK SZABÁLYOZÁSÁNAK KERETTERVE A nagyvízi szabályozás céljait is szolgáló árvíz- védelmi töltések vonalvezetése nem volt mindenütt kedvező a nagyvízi szabályozás szempontjából. Ettől függetlenül azóta a folyóknak a töltésekhez viszonyított helyzete is megváltozott. Az elmúlt évszázad alatt a folyómeder mozgása következtében a töltések kanyarulatai több helyen szembe kerültek a folyó kanyarulataival. Az árvíz jobb vezetése érdekében tehát a 13. TVK területén több vonalkorrekcióra van szükség. Nagyvízi szabályozás eszköze a parti növényzet is. A jégtorlaszképződésre egyes helyeken hajlamos vásárosnamény—záhonyi szakaszon szabad patti sávot kell kiképezni a partoknak az erdőktől, illetve fáktól való megtisztítása által. Mederszabáilyozási munkálatokat a jobb víz- és jéglevonulás, a műveket veszélyeztető medervándorlások megszüntetése, valamint a hajózási szempontok érdekében irányoztunk elő. Iyen műveket a Tisza és a Szamos számos szakaszán kell építem, a hajózás szempontjait azonban csak a Záhony alatti Tisza szakaszon vettük nyomatékosabban figyelembe. A szabályozási művek tervezésénél az építési anyagok beszerzésének lehetőségét figyelembe kell venni. A Tisza felső szakaszán Tiszabees—Tiszakó- ród között a folyóból kitermelhető kaviccsal készített műkő szolgáltatja a partvédelem anyagát. Ti- szakóród alatt általában a fűzrőzse és terméskő vegyesen kerülnek alkalmazásra. Tisztán fűzrő- zsét, mint élő növényzetet csak a partburkolat feletti mederoldalon alkalmazunk, ahol nem gyakori a víz- és a jégjárás. Ahol fűzrőzse nem áll rendelkezésre, gyakran tisztán kőművet kell tervezni (kőszórás, kőburkolat). Az építendő partvédőművek magassági tagozódására a vízállás tartóssága van befolyással. Gyakorlati tapasztalatok alapján a 220 napos vízállástartósság az a szint, mely lényegesen befolyásolja a partoldalon élő növényzetet. Ez az a szint, mely alatt a növényzet már nem él meg, és ezért a művek építésénél a kőnek van lényegesebb szerepe. E felett a szint felett a növényzet már díszük és gyökérzetének partkötő szerepe egyre nagyobb jelentőséget nyer. Ebben a szintben tervezzük be a művek szabályozási vonalát is. Természetesen a 220 napos víztartósság szintjét a vezeüációs határ nem követi törvényszerű pontossággal, mert ez többek között a mederoldal anyagának is függvénye. Általában azonban a + 0,50 — -f-1,0 m vízszintek között helyezzük el a szabályozási vonalat, melynek megállapításába bizonyos építés-technológiai okok is beleszólnak. Ezen a szinten legtöbb- nyire 1—2 m széles vízszintes padkát is kiképezünk. A padkától kiindulva a meder mélypontjáig rendszerint kővel terhelt rőzsepokrócot építünk. De készülhet e helyett kőszórás és kőterítés is. A padka feletti mederoldalt a 30 napos vízállás-tartósság szintjéig, amely megfelel a +2,50 — +3,00 m vízállás szintjének, 1:1,5 hajlású rézsűben kőburkolattal, vagy esetleg rőzserács közötti kőterítéssel látjuk el. Itt megint egy 50 cm széles vízszintes padkát alakítunk ki. A felette levő partoldalt egészen a part tetejéig 1:2 hajlású rézsűben levágjuk és rőzseterítéssel borítjuk. Kerettervünkben az alsó padka feletti mederoldalt a Záhony alatti szakaszon tiszta kőburkolattal, a Záhony feletti szakaszon rőzserács közötti kőterítéses borítást terveztünk. Ennek magyarázata az, hogy a Záhony alatti szakaszon a kő valamivel olcsóbb és a partoldalt a valószínűen gyakoribb hajózás okozta hullámveréssel szemben erőteljesebben kell megvédenünk. A Tokaj feletti mederszakaszon az előbbiekben ismertetett partvédőmű építési módok a Tiszalöki vízmű duzzasztása miatt lényegesen módosulnak. A vegetációs szint ezeken a helyeken egybeesik a duzzasztott vízszinttel. A műveket erre a szintre kell kiépíteni, figyelembe véve a bármi okból létesülő hullámok magasságát is. Ezért a duzzasztott vizű szakaszokon a partbiztosítások padkáját és a szabályozási vonalat is a víz szintje felett legalább 60 cm-re helyezzük el. A duzzasztási határon felül a fentiekben ismertetett 220 napos vízállástartósság érvényesül a mű magassági adatainak megállapításánál. Az 1980. után létesítendő komorói és vásárosna- ményi vízlépcsők duzzasztási szakaszán az előbbiekben vázolt felépítésű partvédőműveket módosítva a duzzasztott vízszint fölé kellene kiépíteni. A folyószabályozási műveket ugyanis a leggazdaságosabb és legeredményesebb a duzzasztás megkezdése előtt megépíteni. Tekintettel azonban arra, hogy a szóbamlévő vízlépcsők csak a 20 éves tervidőszak után fognak megvalósulni, mégsem gazdaságos a műveket már most a duzzasztott vízszintekre kiépíteni. A Vásárosnaményi vízlépcső feletti szakaszon pedig partvédőművek építését is csak ott vettük tervbe, ahol azt rendkívüü — főleg árvíz- védelmi — okok teszik szükségessé. A) A Tisza Nagyvízi szabályozás Az árvíz minél kedvezőbb levonulása érdekében felülvizsgáltuk az árvízvédelmi töltések vonalozá104
