Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
D) F első szabolcsi- és Nyíri öblözet A Tisza 567—643 fkm-ei közti balparti mély fekvésű terület árvízmentesítése 1854-ben vette kezdetét. Az 1846-ban megalakult Felsőszabolcsi Tiszai Armentesítő Társulat akkor kezdte meg rendszeres töltésépítési munkáit, annak a 45 000 ha kiterjedésű ősi ártérnek védelmére, amelyet addig a Tisza közepes árvizei is nagyrészben elborítottak. A mentesített ártér 58 500 ha. Ez ma sűrűn lakott, jól művelt terület. A Tisza-menti védvonal hossza 74,586 km. Az eredeti töltés méreteit a mind magasabb árvizek szintje után állandóan növelték. A mai méreteit az 1888. évi, máig is legmagasabb árvízhez alakították. A koronaszélesség 4 m, mely a legnagyobb víz szintje fölött 1 m-rel van kiépítve. Alatta 2 m-rel 4 m széles padka van víz felől 1:3, mentett oldalon 1:2 rézsűkkel. Az • ártérszél közelében haladó, övcsatornaként épült Lónyai-csatorna két oldali töltései 1879—1882 között épültek meg a csatornából kikerült földből, a jobbparton 33,238 km, a balparton a Nyíri főfolyások torkolati töltéseivel 63,213 km hosszban. Az alsó szakaszon jelenleg az 1888. évi, a felső szakaszon az 1940. évi jeges árvíz szintje a mértékadó, mely fölött a koronák 1,0—0,5 m magasságban épültek ki 3—4 m változó szélességgel, és alatta 2 m-rel mélyebb síkban fekvő padkákkal. A Lónyay-csatoma és a hasonló méretekkel visszatöltésezett Nyír|i főfolyások védvonalainak összes hossza 115,386 km. A tiszai töltés anyaga jó, fakadó vizek és szivárgások csak kisebb szakaszokon jelentkeznék. A Lónyay-csatoma töltéseibe beépített föld minősége kevésbé megfelelő. Az árvédekezés szervezeti beosztása szerint a 189,972 km hosszú árvédelmi vonal öt árvédelmi szakaszra és 29 gátőrjárásra oszlik. A gátőrök és a központi védelemvezetés távbeszélő vonallal vannak összekötve. E) Vásárosnaményi—Zsurki öblözetek: A Tisza balpiartja és a tőle nyugatra húzódó dombok lába közötti 5 305 ha területet Vásárosnamény —Zsurk között, a Felső-Tiszavidék ármentesítésekor a társulatok nyílt ártérnek hagyták meg. Ezen a szakaszon 1927—1939. között a Nyíregyházi Folyammám öki Hivatal 45,100 km hosszú nyárigát- és a községi belsőségeket védő körgátrendszert épített. A nyárigátak a vásárosnaményi +750 cm-es vízállásig védhetők. A körgátak a mértékadó árvíznek is ellenállnak. A nyári- és k'örgátakat Szabolcs-Szatmár megye Tanácsának Építési és Közlekedési Osztálya gondozza, és külön szabályrendelettel működő szervezet látja el a védekezést. F) Véne sellő: A község belsőségének 32 ha-nyi területét 1,510 km hosszú körgát védi a Tisza árvizei ellen. A fenntartási és védekezési feladatokat a Megyei Tanács Építési és Közlekedési Osztálya látja el. A körgát koronaszintje a tiszaberceli vízmérce +900 cm-es vízállásánál 70 cm-rel magasabb. 1.22 A TISZA, SZAMOS ÉS TŰR SZABÄLYOZÄSÄNAK MÚLTJA ÉS JELENE A) A Tisza. Abban a geológiai korban,, amikor a Nagy-Alföldet borító őstenger a Vaskapu-szoroson keresztül elvonult, a Tisza hegyekből előtörő vize nagy- mennyiségű hordalékot sodort magával. Ebből a hordalékból először a kavicsot, majd az egyre finomodó homokot rakta le. A folyó széles sávban barangolta be a síkságot, amelyre kilépett. Hordalékkúpján és a síkon számtalanszor megásta, majd ismételten feltöltötte medrét. Az említett hordalékkúp széle megyénk területére esik, mégpedig a kavics határa Tiszakóródnál, a durva homoké Vásárosnamény környékén van. Ettől lejjebb már csak finom homok található. A Tisza uralma korlátlan volt ezen a területen ősidők óta. Még a múlt század elején is a Tisza völgye a végeláthatatlan mocsarak és elöntések területe volt. A szabályozás munkája 1815-ben a felmérési munkálatokkal indult meg. A tervet Vásárhelyi Pál kiváló magyar mérnök készítette. A kiviteli munka Széchenyi István gróf, nagy gazdaságpolitikus, kormánybiztos irányítása mellett indult meg. A terv szerint a lefolyás gyorsítása érdekében 120 kanyarulatot, 102 átvágással le kell rövidíteni, és az árvizeket a töltések között kell vezetni az egész Tisza völgyben. A Tiszaibecs—Tokaj közötti szakaszon 63 átmetszést terveztek, melyből azonban csak 61 épült meg. A munkálatok 1875-ig teljes befejezést nyertek. Kiépültek ezalatt az árvédelmi töltések is, a jobbparton a Borsa torkolatától Kenézlőig, a balparton Zsurktól Vencsellőig. Végleges méreteiket azonban csak az 1888. évi árvíz után kapták meg. Eddig az időpontig mederrögzítési munkálatokat nem végeztek. Ezután is csak ott épültek partvédőművek, ahol a mindinkább elfajuló folyómeder az árvízvédelmi töltéseket veszélyeztette. 1914-ig mintegy 30 ilyen mű épült szórványosan. Ezek azonban a háború és az azt követő idők folyamán a fenntartási munkák elmaradása miatt nagyrészt elpusztultak. A rendszeres folyamszabályozási munkálatokat 1927-ben a folyammérnöki hivatalok kezdték meg, és folytatják azok jogutódai a mai napig is. Az átmetszések és az árvízvédelmi töltések megépítésével a folyó nagyvízi mederszabályozása megtörtént. A partvédőműveket a töltések védelmére építették; ezek a középvízá mederszabályozás céljait csak kis részben szolgálták. A művek főbb anyaguk szerint három félék: 1. Faművek, pl. jászolművek, 2. Rőzseművek, pl. rőzseterítés, rőzsepokróc, 3. Kő (műkő) művek, pl. kőszórás, kőterítés, kőburkolat, kődepónia, stb. Az 1. alatti műveket ma már nem alkalmazzák. A partvédőművek a 2. (és a 3.) alatti elemekből tevődnek össze, a szükséglet szerint vegyesen is. Rendes esetben a mű építése a meder mélypontján kezr- dődik, és először a szabályozási vonal szántjéig (mely „0” és a +1,0 m víz szintje között van), majd ezután tovább, rendszerint a +3,0 m szántig épül 93
