Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)

III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása

1.2 A múlt és a jelen

1.21 AZ A R VÍZMENTESÍTÉS, ÁRVÍZVÉDELEM MÚLTJA ÉS JELENE

A) Tisza—Számos-közi öblözetek:

Ai Palád-csécsei, A2 Batár-Palád-Túrközi, A3 Túr-Tisza-Szamos-közi öblözet.

A Tisza, a Szamos és a Túr árvizei által ősidők óta évente többször is — részben vagy egészben — elöntött ártér helyzetét a XIX .század közepétől, illetve végén kiépített Tisza-jobbparti (Beregi öblözet) és a Szamos-balparti árvízvédelmi töltések rendkívül súlyossá tették. Az elszegényedett, maradi gondolkodású érdekeltség csak 1914-ben alakult társulattá, de megkezdett munkáit az I. világháború félbeszakította, az utána megkötött békeszerződés pedig az eredeti 119 400 ha ártérből csak 65 120 ha-t hagyott magyar területen.

A társulat, névszerint a Tisza—Szamosközi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat megépítette a Tiszabalparti töltését a Túr kétparti töltését és a Tiszába való új bevezetését, továbbá a Szamos- jobbparti töltéseinek kiegészítését.

A végrehajtott munkák eredményesek voltak. Töltésszakadás 1947-ig nem fordult elő, és az ártér mezőgazdasága gyors fejlődésnek indult. Az öblö- zetet lehatároló és a vízfolyásokat kísérő töltésvonalak hosszúsága 178,263 km. E vonalhosszból 177,831 km földtöltés, 432 km pedig vasbeton árvédelmi fal. A töltések méretei: 3 m koronaszélesség, 1:3 vízfelőli és 1:2 mentett oldali rézsű. A gátkorona 1 m-rel az árvízszint felett épült. Az 1947. évi tiszai árvíz a Batár töltésen töltésszakadást Okozott. Ezért a töltéseket megerősítették. A Tisza töltés 21,000 km szelvényéig 70 cm-rel, innen felfelé a Szovjetunióval közösen megállapított 0,5%-os gyakoriságú árvízszint felett 25 cm-rel, magasabb. A Szamos, a Túr, Sáréger és a Palád-csatoma töltései 100 cm- rel épültek magasabban az újonnan megállapított árvízszint felett. Az öblözet fenntartási munkáit 23 gátőr látja el. Az öblözet védvonalai négy árvédelmi szakaszra, 23 gátőr járásra oszlanak. A gátőrházak üzemi távbeszélő vonallal vannak Mátészalkával, illetve a nyíregyházi védelmi központtal összekötve.

B) Szamos—Kraszna-közi és Kraszna-balparti öblözet (Ecsediláp)

Az ősi ártér 93 500 ha, mely területet a Szamos, a Balkány, a Homoród, a Kraszna és 15 nyíri vízfolyás vizei rendszeresen elárasztották, és az ellá- posodott földekből száraz években is mindössze 21 000 ha volt mezőgazdasági termelésre felhasználható.

Több mint 200 évre visszanyúló eredménytelen kísérletek után az 1894-ben megalakult Ecsedi-láp Társulat kezdte meg rendszeres tervek alapján az árvizek és külvizek kizárását, és az értékes lápi terület lecsapódását, mégpedig átütő sikerrel, mert rövid néhány év alatt az ősi láp az ország leggazdagabb mezőgazdasági területe lett. Az I. világháború után az egész 93 500 ha ártérből csak 43 006 ha maradt Magyarországon.

A Szamos balparti töltése az 1881. évi árvízszín fölé 1,0 m-s túlemeléssel épült, hossza 46,995 km, keresztmetszeti méretei: 3 m koronaszélesség, 1:3, illetve 1:2 rézsűk, az árvízszint alatt 1 m-rel fekvő 3 m széles padka. Az 1932.évi árvíz 2,500—21,500 szelvények közt meghaladta az addigi mértékadó árvízszintet, és ezért a töltést ezen a szakaszon ismételten magasbították és erősítették.

A Szamos töltés földanyaga és altalaja általában megfelelő, egyes szakaszokon azonban erősen zsugorodó, repedésre hajlamos, fekete szurkos agyag. A Kraszna vízfolyást 1893—98. években — az öblözet melletti szakaszon (Gilvács—Vásárosnamény között) — övcsatornának ásták ki. Ugyanekkor épült meg az 1855. évi árvízszín fölé 1,0 m-s biztonsággal a jobbpart védtöltése is, amely 40,482 km hosszú. A balparton csak a belsőségeket védik 18,770 km összes hosszúságot kitevő rövidebb töltésszakaszok. A töltésiek kezdeti méreteit az 1919. évi árvíz után növelni és erősíteni kellett. Ma a gátkoronák e fölött a vízszint fölött 1 m-rel épültek 3 m szélességgel. A rézsűk a víz felől 1:3, a száraz oldalon 1:1,5 lejtésűek. A töltés anyaga homokos agyag, az altalaj általában kötött, de van benne vízáteresztő homok és tőzeg is. A védvonal két árvédelmi szakaszra, 15 gátőr járásra oszlik. A gátőrök a mátészalkai szakaszmérnökséghez tartoznak. A gátőrházakat a szakaszmérnökséggel, valamint a nyíregyházi védelmi központtal üzemi távbeszélő vonal köti össze.

C) Beregi öblözet

A Latorca, a Tisza és a Borsa által határolt 85 000 ha ősi ártér a múlt század első feléig sokat szenvedett a három folyó árvizeitől, ezért lakossága a fejlődésben nagyon elmaradt. Az: 1846-ban megalakult Beregmegyed Ármentesítő Társulat 1860-ig 80 km hosszú tiszai védtöltést épített meg, kezdetben az 1855. évi, majd az 1869. évi árvízszintre 1 m biztonsági magassággal, 4 m széles koronával, 1:2, illetőleg 1:1,5 rézsűkkel. Később a magassági méreteket az 1888. évi árvízszint fölé fejlesztették 1 m-rel, a koronát 3 m szélesre és a rézsűket 1:3, illetve 1:2-re építették át. Az I. világháború után az ártérből 37 755 ha és a Tisza-jobbparti védtöltésből 62,812 lem hosszú szakasz maradt magyar területen. Töltésszakadások többször fordultak elő. A legutolsó 1947-ben Tivadar község határában.

1947-ben az árvíz 21 000 ha területet öntött el, és 423 lakóházat pusztított el. A szakadás heyreállí- tása után a töltést a Szamos-torkolat és Tarpa között az új mértékadó vízszint fölé 0,70 m-rel emelték meg. A töltés anyaga általában megfelelő, vízzáró, az altalaj azonban a régi erdőterületeken erősen vízáteresztő.

A védvonal két védelmi szakaszra, nyolc gátőrjárásra oszlik. A teendőket nyolc gátőr látja el. A gátőrházakat üzemi távbeszélővonal kapcsolja ösz- sze Vásárosnaménnyal, Mátészalkával és a nyíregyházi védelmi központtal.

92