Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
menyre szilárduló. Művelése igen nehéz. Vízvezetőképessége rossz, pórustérfogata, vízkapacitása kicsi, s alig haladja meg a magas holtvíztartalmat. A növényzet itt még nedves időben is aszálykáros. A réti szolonyecek kérges változatai (A-szint 0—7 cm vastag) különösen rossz vízgazdálkodásúak, míg a sztyeppesedő réti szolonyecek vastagabb (15—20 cm) ,,A” szintje ezen talajoknak némileg kedvezőbb vízgazdálkodási sajátságokat kölcsönöz. A TVK-egysiég csemozjom területe hazánk egyik legtermékenyebb tája. Fő növényei a búza, kukorica, cukorrépa és lucerna. Az öntésterületeken és az agyagos, kötött réti talajokon a növénytermesztés jellemző vonásai hasonlók az előbbihez, a termésátlagok azonban a gyakori nyári szárazság miatt alacsonyabbak. Talajjavítással (meszezés), öntözéssel, helyes vetésforgóval, trágyázással és jó agrotechnikával (mélyművelés, stb.) azonban e talajok termékenysége még jelentősen növelhető. A szikes területeken a talajjavítás (meszezés, di- gózás, gipszezés, kombinált javítás stb.) mellett szintén az öntözés a meliorációs tevékenység elsőrendű feladata. Öntözésre való alkalmasság szempontjából vizsgálva a talajokat, megállapíthatjuk, hogy első helyen vannak a löszhát csemozjom és réti csemozjom területei. Ezeken az öntözés — megfelelő mennyiségű és minőségű öntözővíz felhasználásával — a legkülönbözőbb öntözési módszerekkel egyaránt sikeres és eredményes lehet. Számottevő jelentősége van a körösmenti agyagos öntések és réti talajok öntözésének, mert helyesen végzett öntözés ezeken a talajokon szintén nagyobb terméseket eredményezhet. Legnehezebb a szolonyecek eredményes öntözése a vízkapacitás és a holtvíztartalom közti igen kis különbség miatt. Ezeken az öntözés' megvalósítását össze kell kötni a belterjes gazdálkodást jellemző talajjavítással, megfelelő vetésforgók összeállításával, a trágyázással és a helyes agrotechnika biztosításával. Megjegyzendő, hogy a TVK-egység területén az öntözővíz mennyisége és minősége biztosítása nagy gondot okoz. Rizstermesztésre elsősorban a szolonyeceken van lehetőség. Itt a rizstelepek vízfogyasztása aránylag kicsi és a vetésforgóban való rizstermesztés sokszor a legmegfelelőbb hasznosítási módnak ígérkezik. Ügyelni kell azonban a rizstelepek megfelelő használatára (rizses forgó), ellenkező esetben láposodás, másodlagos szikesedés és szolonyosodás következhet be, ami végső soron a rizstermesztés sikerét teszi kétségessé. Ugyancsak ügyelni kell arra is, hogy a rizstelepek környékiének talajvízszintemelkedése ne vezessen újabb területek elszikesed éséhez. Halastó létesítésére a körzet területén szintén a szolomyecterülebek a legalkalmasabbak. Itt is kellő gondossággal keH eljárni, mert a halastavak környékének talajvízszintemelkedése elszikesedéshez vezethet. 2.125 A talajeróziós viszonyok jellemzése » A „Talajeróziós viszonyok” c. 1:500 000 méretarányú térkép szerkesztésénél feltüntettük a különböző mértékben erodált területeket, megkülönböztetve a gyengén erodált szántókat, melyeken az eredeti talajszelvénynek még legalább 70%-a megmaradt; a közepesen erodált területeket, melyeken a talajréteg 30-—70%-a pusztult el, valamint az erősen erodált talajokat, melyek szelvényében az eredeti rétegeknek csak 30%-a maradt fenn, vagy a megmaradt réteg nem vastagabb 30 cm-nél. Ezek a területi elhatárolások az 1:75 000 méretarányú felvételek alapján történtek. Becslésszerűen jelöltük ezen kívül a deflációs területeket, melyeken száraz időszakokban a növényborítás nélküli felszíneken a szól felragadja és elszállítja a talajrészecskéket. Jelöltük a nem erodált, valamint a szedimentá- ciós területeket is. Külön jelzéssel tüntettük fel a geológiai viszonyokat, az erózió szempontjából hasonló viselkedésű csoportokba vonva össze a kőzeteket. A térkép, valamint a térképezés közben szerzett tapasztalatok alapján, a terület talajeróziós viszo nyait a következőkben jellemezhetjük: A területen az erózió hatása, elenyésző, de defláció is csak egy kis sávban, a déltiszántúli löszhát közepén húzódó homokos területen fordul elő. 2.126 Utalások további meliorációs beavatkozásra, Ш. az adottságok jobb kihasználására A meliorációs intézkedésiek közül legfontosabb a szolonyecek megjavítása^, amely a kémiai talaj javítóanyagokon kívül (mész, gipsz, digóföld), megfelelő agrotechnika (talajművelés stb.), vetésforgó, trágyázás és öntözés egyidejű, komplex alkalmazásával valósítható csak meg. 2.2 Éghajlat 2.21 Általános ismertetés 2.211 A terület éghajlati jellemzése Jellegzetesen síkvidéki éghajlatú terület, amely teljes egészében hazánk nyáron legmelegebb, de télen gyakran nagyon hideg, szeszélyes csapadékú éghajlati körzetébe tartozik. (Bacsó-féle éghajlati beosztás I/c körzete, lásd a 6. ábrát.) A késő-tavasízd és koraőszi fagyokra való hajlamosság mellett a tél hószegénysége, a nyár napfényben gazdag volta, a hazánkban leggyakrabban itt előforduló hőségek (magas páratartalom esetén fülledtség, szárazsággal párosulva pedig aszály), továbbá váltakozó irányú, nem erős szelek jellemzik. Az alföldi jellegtől csupán a délkeleti határmenti területsáv (Gyula—Sarkad vidéke) üt el, amennyiben itt részben az Erdélyi-középhegység közelsége, részben a jó vízellátottság következtéiben, kiegyensúlyozott — tehát nem szélsőséges hőmérsékletjárá- sú, nem száraz, nem fülledt és nem aszályos —, a 46
