Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
Részletesebb természeti földrajzi feldolgozás esetén a tájak kistájakra oszthatók. A terület másirányú felosztását szolgálják a körzetbeosztások, melyek egy-egy tájalkotó tényező területi változásait tartják szem előtt. Ilyenék lehetnek az éghajlati, növényföldrajzi, talajtani vagy más körzetbeosztások. Ezek célja, hogy a. kiválasztott tájalkotó tényezőt egy kiragadott gyakorlati szempont szerint értékelve, a gyakorlati feladatok közvetlen megoldását segítsék elő. 2.1212 A GENETIKUS TALAJFÖLDRAJZI SZEMLÉLET ÉS TALAJOSZTALYOZAS A széles ködben ismeirt, 1 : 500 000 méretarányú, országos genetikus talajtérképen a Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Trágyázástani Bizottsága által kidolgozott osztályozási rendszert alkalmaztuk. Az osztályozás az ún. genetikus és talajföldrajzi elven alapszik, mely szerint a talaj kialakulását irányító és jellemző folyamatokat — a talaj dinamikát — továbbá a folyamatok fellépésének sorrendjét, — egyszóval a talaj kialakulásának történetét, — részint pedig a földrajzi zónák törvényszerű változásait veszi figyelembe a talajok osztályozásánál. Ez a rendszer az egyes tala j szelvények besor olásánál morfológiai, fizikai és kémiai vizsgálatokkal dönti el azt, hogy a talajt alakító folyamatok milyen arányban és milyen sorrendben léptek és lépnek fel a talajképződés során. A talaj alakulás során fellépő folyamatok — melyek egy része fizikai, más része kémiai, vagy biológiai természetű — ugyanis egymással ellentétes részfolyamatok dinamikus egyensúlyából tevődnek össze. Ilyen ellentétes folyamatpárak a következők lehetn ek : nedvesedés lehűlés kilúgzás mállás kolloid másodlagos ásványok szétesése redukció szervesanyag bomlás — száradás — melegedés — felhalmozódás (sófelhalmozódás, fconkrédók) — másodlagos' ásványok képződése — kolloid kicsapódás — a szétesés termékeinek kapcsolódása — oxidáoió — szervetlen anyag — felhalmozódás Mindezek a folyamatok periódusosán és ritmu- sosan változtatják erősségűket. Ezek a periódusok változó időtartamúak. Minden ritmus után az előzőhöz hasonló állapotba térnek vissza, de ugyanakkor vannak kisebb eltérések, melyek erősödve a talajban, több ritmus leforgása után, lényeges változásokat idézhetnek elő. Aszerint, hogy az ellentétes folyamatok milyen dinamikus egyensúlyba jutnak, és az egyesi ellentétpárok milyen viszonylagos szerepet játszanak a talajképződésben, keletkeznek a különböző talajtípusok. Az egyes típusok nem állandók, tulajdonságaik is változnak. A talaj osztályozás középpontjában a talajtípus áll. Ugyanazon talajtípusba azok a talajok tartoznak, melyek hasonló körülmények között, az egymáshoz közelálló talajképző tényezők hatására alakultak ki, s egyforma biológiai, kémiai és fizikai folyamatok által jellemezhetők. A típusoik altípusokra, majd változatokra, valamint helyi változatokra oszthatók. A kidolgozott osztályozási rendszer csak a típusok és az altípusok felsorolását illetően teljes, míg a változatoknál már nem sorolja fel az összes lehetőségeket, hanem csak az. elválasztás irányelveit vázolja. Még kevésbé törekszik a konkrét helyi változatok merev felsorolására, mert egyrészt a már meglevő adatok alapján meghatározható helyi változatok száma is igen nagy, másrészt kevés adat áll erre vonatkozóan rendelkezésre'. 2.1213 A TERÜLET LÉNYEGES TALAJFÉLESÉGEINEK LEÍRÁSA Az előzőekben ismertetett talajföldrajzi, genetikai szemléletű kutatások eredményeképpen, hazánk különböző termékenységű talajait „talajosztályozási rendszerbe” foglaltuk össze, melynek gerincét a talajtípusok alkotják. A típusok általában a genetikai szintekkel jellemezhetők. A talajtanban legtöbbször „A”-val a kilúgzási, ,,B”-vel a felhalmozódási szintet jelöljük, míg ,,C” szint alatt az anyakőzetet értjük. Egyes típusoknál a „B” szint értelmezése fentiektől eltér. így pl. a „csemozijom В szánt” a fokozatosan csökkenő humusztartalommal és egyre gyengébb kilúgzással jellemzehető réteget jelöli. A területen, előforduló fontosabb talajtípusokat a következőképpen jellemezhetjük: 1. Az alföldi mészlepedékes csemozjomok leg- többnyire másodlagos fekvésű, agyagos löszökön képződték füves-pillangós növényzet hatására. A talajvíz mélysége 4 m körüli, vagy ez alatti. Az anyakőzet mélyebb rétegeiben kismérvű rozsdafol- toisság található. A mészkiválások sem löszbabákra emlékeztetők, hanem szabálytalan alakú, formátlan mészkonkréciók. 2. Mélyben sós alföldi mészlepedékes csemozjo- mok az előbbivel azonos módon képződtek azzal a különbséggel, hogy itt a talajiképződés folyamán keletkezett vízben oldható sók részben a lefelé való mozgás eredményeképpen, részben, a sós talajvizek emelkedése következtében a, szelvény mélyebb rétegeiben felhalmozódtak. A sófelhalmozódási szintek kissé tömöttebbek, egyébként szelvény felépítésük azonos az alföldi mészlepedékes csemozjomok éval. 3. Réti csemozjamok képződésénél szerepet játszott a 3—4 m mélyen elhelyezkedő talajvíz is. Ennek hatása leginkább megmutatkozik az anyakőzetben, mely többé-kevésbé rozsdafoltos. A szelvényük felépítésére jellemző a bamásfekete, fekete színű, kissé szögletes morzsákra könnyen széthulló szerkezetű humuszos szint, mely fokozatosan megy át az anyakőzetbe. Legtöbb réti csemozjomban 43
