Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
fellelhető különböző mélységben a mészlepedék is, ugyanúgy az állatjáratok és a „C” szintben a kalci- umkonkréciók. 4. Mélyben sós réti csernozjomok képződésénél az anyakőzet mélyebb rétegeiben sófelhalmozódás található, melyet a nagyobb tömődöttség és kissé szürkés árnyalat árul eil. Szelvényfelépítése a réti csemozjomokéhoz hasonló. 5. Réti szolonyec talajok általában a felszíntől 2,5—3 m-nél nem mélyebb talajvízállás mellett találhatók. Szelvényükben az „A” szint ritkán haladja meg a 15 cm-t és ez világosszürke színű, poros vagy lemezes szerkezetű. A felhalmozódási — ún. szolonyeces szint — sötétszürke színű, oszlopos szerkezetű és a sófelhalmozódás gyakran már ebben a szintben mutatkozik. Az ez alatti „C” szint vasszeplős, rozsdafoltos, szürkés-sárgás, agyagos, és mészkonkréciós. 6. Sztyeppesedő réti szolonyec talajok általában a 3 m-nél mélyebb talajvízállás mellett fordulnak elő. Az „A” szintjük mélyebb, mint a réti szolonyec talajok esetében. Kilúgozottságuk — mind az oldható sók tekintetében, mind pedig a szénsavasmész- tartalom mélyebb elhelyezkedése alapján — általánosan megfigyelhető. 7. A szolonyeces réti talajok nagy hasonlóságot mutatnak az alább tárgyalandó réti talajokkal. E talajoknál a szolonyeces ,,B” szint kialakulása megfigyelhető, de határozott oszlopos szerkezetet még nem mutatnak. 8. Réti talajok képződésénél a felszínközeli talajvizek nagy szerepet játszanak. A változó vastagságú humuszos szintjük szürkésfekete, fekete színű, tömődött, vagy éles, szögletes, nehezen szétmorzsolható szerkezetű. A humuszréteg átmenete az anyakőzetbe rövid. Az anyakőzet sajátságaitól és a talajvíz kémiai sajátságaitól függően tartalmaznak szénsavmeszet. Gyakori a bő nedvesség — az oxidációs és redukciós folyamatok váltakozása — következtében beálló glejesedés, vasborsók, vas- foltok megjelenése is. 9. Réti öntés talajok különböző összetételű ártéri üledékéken képződnék felszínközeli talajvíz hatása alatt. Szelvényük erősen rétegzett. Humuszrétegük mindössze 30—40 cm, gyengén kialakuló szerkezettel. Szénsavasmésztartalmúka.t és kötöttségüket az öntés jellege szabja meg. A TVK-egységnél alkalmazott talajosztályozási rendszer és az egyes talajtípusok részletes leírását, elhelyezkedését és értékelését lásd még Stefanovits —Szűcs: Magyarország genetikus talajtérképe című OMMI kiadványban (1961). 2.122 A területre cső talajtájak leírása A TVK-egység az Alföld nagytájának két táját szeli ketté; a Körösvidéknek a Sebes Körös és Hármas Körös vonalától délre, továbbá a Dél tiszántúli löszhátnak a Szárazértől É—ÉK-re eső részét. Geológiai felépítését illetően a Körösvidék alluviélis síkját a Körösök hordalékanyaga, homokos iszap, iszap, löszös iszap, iszapos agyag képezi, míg a déltiszántúli részen a Maros hordalékkúpjára rakódott különböző vastagságú infúziós lösz takarja a felszínt. Mechanikai összetétele tekintetében a magasabb síksági részen iszapos, a laposabb síksági részen agyagosabb alkotó részek vannak viszonylag túlsúlyban. A Körösvddék ide tartozó részein túlnyomórésze réti agyagtalajok képződtek és kisebb foltokban találhatók csak réti szolonyecek és sztyeppesedő réti szolonyecek. A felsorolt talajok mindegyike ki- lűgzott és erősen agyagos. Vízgazdálkodásuk a nagy agyagtartalmuk miatt elég kedvezőtlen. A Fekete és a Fehér Körösök mentén valamivel könnyebb, lazább szerkezetű hordalék-talajokat és réti öntéstalajokat találunk. Ezek vízgazdálkodása kedvezőbb. A déltiszántúli löszhát É-i részén alföldi mész- lepedékes csemozjomok, réti csemozjomok és mélyben sós réti csemozjomok képződtek. Az utóbbiak keletkezéséire a felszínhez közel elhelyezkedő talajvizek is befolyással voltak. E talajok mindegyike termékeny, középkötött és jó vízgazdálkodásé. Az aránylag közel található talajvizek (2—4 m) némileg pótolják — az aszályos években — a növények vízhiányát. A talajvizek káros következményeivel csak ott találkozunk, ahol azok nagy só- tartalmúak, mert ebben az esetben a talajok különböző mélységű rétegeinek elszikesedéséhez vezetnek. Nemcsak ezen a területen, hanem az egész Dél- tiszántúlon a talajvizek nagyobb sótartalmával számolni kell. Itt az öntözésre használt talajvizek sótartalmának vizsgálata feltétlenül szükséges. A lapos síksági részen — a fent említetteken kívül — réti szolonyec talajok is találhatók. Összefoglalásképpen megállapítható, hogy a Körösvidéki részen képződött talajok vízgazdálkodása — nagy agyagtartalmuk miatt — eléggé kedvezőtlen. Nem így a Dél tiszántúli hátsági részen, ahol a talajok vízgazdálkodása jobb, de a sótartalmú vizek felhasználása esetleg elszikesedéshez vezethet. 2.123 Az ember kultúrtevékenységének hatása Az előzőkben ismertetett táj fogalmán túlmenően meg kell állapítani, hogy manapság teljesen természetes állapotban lévő, tehát bizonyosfokú társadalmi hatásoktól mentes táj nagyon kevés van. A tájakon belül számolni kell olyan társadalmi hatásokkal is, amelyek kisebb vagy nagyobb mértékben beleszólnak a természeti földrajzi tényezők kölcsönhatásaképpen képződött tájak alakulásába. Természetesen az emberi kultúr tevékenység csak egyik tájalakító tényező lehet a földrajzi környezetben, mely csak módosíthatja a már kialakult természeti táj alapvető vonásait. Ez a beavatkozás nyilvánvalóan visszahat a talajra és részben vagy teljes egészében megváltoztatja annak fejlődési irányát is. A következőkben ebből a szemszögből vizsgáljuk meg az emberi tevékenység hatását. A történeti fejlődés menetében elsőnek említhetjük meg az ember pusztító tevékenységét az erdöir- tásókkai kapcsolatosan. Itt ezeknek részletezésére most nem térünk ki. Az embernek egy másik, de hasznos és tervszerű tevékenysége, amellyel a természeti tájakat kisebbéi 4
