Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
XVIII. fejezet. A vízgazdálkodással kapcsolatos egyéb feladatok
A kutatások során országosan, de a területekre vetítetten is, az alábbi súlyponti feladatcsoportok jelentkeznek: a vízminőségi kutatás; kiszélesítése és a rendelkezésre álló felszíni és felszínalatti vízkészletek védelme, a vízszükségletek fedezése érdiekében a mélységi vizekkel kapcsolatos kutatások kiterjesztése, a szakágazatokkal (árvízvédelem, belvízgazdálkodás, vízrendezés, öntözés, folyószabályozás, vízerő- hasznosítás) kapcsolatos kutatások fokozása, a vízépítési és építőgépekkel kapcsolatos kutatás kiszélesítése, a területek nagyabb vízgazdálkodási létesítményeinek (vízlépcső, vízművek, öntözőrendszerek, műtárgyak, belvízmegfigyelő területek stb. előmunkálataival, építésével és üzemével összefüggő laboratóriumi és helyszíni kísérletek. A 12. Terület Vízgazdálkodási Keretterv munkái során — eltekintve a vízgazdálkodás egész területét, tehát vele együtt a 12. területet is érintő alap- és alkalmazott kutatásoktól — a fontosabb kutatási kérdések az árvédelem, a vízrendezés és az öntözéssel kapcsolatban merülnek fel. A terület a Körösök vízvidékét foglalja magában. Az árvédelmi és folyószabályozási munkák a gátak hiányzó geohidroló- giai felvételét, az árvizek alatti szivárgási megfigyeléseket, a hordalékmozgás és lerakódás törvény- szerűségeinek vizsgálatát kívánták meg mindazok mellett a kérdések mellett (a gátvédelem módszereinek korszerűsítése, az építés gépesítésének vizsgálata), melyek országos jelentőségűek. A vízrendezések az igen kiterjedt és számos csatornával rendelkező hálózat miatt részben hidrológiai, részben építési és fenntartása, valamint gazdaságossági vizsgálatokat követelnek meg, (a Kondoros völgyi belvízkutatási telep munkájának kiterjesztése és több öblözet bekapcsolása a belvízkutatásokba, hidrológiai alapadatok vizsgálata az összegyülekezés és lefolyás megismerésére, a belvizek talajvízzel való kapcsolata, a talajvízmozgás vizsgálata a területen, a belvízkárok számbavétele, új gazdaságossági számítási módszer kidolgozása a belvízgazdálkodáshoz, kisszelvényű csatornák bővítésének és iszap- talanításának gazdaságos technológiája stb.). 3. MŰSZAKI TERVEZÉS A vízügyi műszaki szolgálatot 1948. évig részben állami hivatalok, részben a helyi érdekelteknek a területen működő autonóm társulásai látták el. Az állami vízügyi hivatalok — így a Folyam- mérnöki és a Kultúrmérnöki Hivatalok, a Vízrajzi Intézet, a Soroksári Dunaág Munkálatainak Ki- rendeltsége, a Balatoni Felügyelőség, az Országos öntözésügyi Hivatal, a Folyócsatornázási és Vízerő- ügyi Hivatal stb. — a Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Főosztálya alá voltak rendelve és a Főosztály felügyelet alatt állottak az autonóm vízi társulatok is. 1948. évig a műszaki tervezési munkát a területen működő hivatalok és társulatok műszaki személyzete végezte el, tehát ún. „házi” tervezési rendszer alakult ki, a vízi társulatok ezenkívül magán mérnöki irodákat és mérnököket is megbíztak a tervezési munkák elvégzésével. A területen működő hivatalok és társulatok által készített jelentősebb műszaki terveket a Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Főosztálya felülvizsgálta, majd a terv jóváhagyása után a munka elvégzésére építési engedélyt adott. A fenti időpontig a nagyobb jelentőségű vízügyi műszaki létesítmények terveit (duzzasztóművek, vzíerőművek, csatornák, folyócsatomázás, stb.) a Vízügyi Műszaki Főosztályon belül működő Tervezési és Építési Ügyosztály, továbbá a Vízrajzi Intézet tervező, illetve tanulmányi csoportja, valamint az Országos Öntözésügyi Hivatal, Folyócsatomázás és Vízeröügyi Hivatal készítette el. 1948. évtől — a vízügyi társulatok államosítása után — a műszaki tervezésnek a fent már ismertetett „házi” tervezési formája továbbra is fennmaradt, nagyobb jelentőségű terveket pedig az Országos Vízgazdálkodási Hivatal Tervezési Főosztálya készítette el. A vízügyi igazgatóságoknál az első központi műszáki tervezési csoportok formálisan 1953. év végén alakultak meg, később kiegészültek geodéziai csoporttal. 1954—55. években a tervezés helyi szervei az így megalakult vízügyi igazgatóságok tervezési csoportjai. Az Állami Gazdaságok Vízépítési Tervező Csoportok 1960. év körül alakultak meg. Az előbbiek zömmel a saját munkáik tervezésével és a tiszai öntözőtelepek belső berendezésének tervezésével, az utóbbiak az Ä. G.-oknál felmerült feladatok tervezésével foglalkoztak. Az országos jelentőségű vízgazdálkodási tervezési munkákat ebben az időben az ÉM. Mélyépítési Tervező Iroda (MÉLYÉPTERV), a Mezőgazdasági Vízépítési Tervező Iroda (MEVITERV) és a Vízeröügyi Tervező Iroda (VITI) végezték, az utóbbi kettő összevonása után a Vízügyi Tervező Iroda (VlZI- TERV), melyek al tervezők ént munkáikba bevonták a szükséges szaktervező vállalatokat, illetve irodákat. így ebben az időben a vízügyi igazgatóságok mindazokkal a tervezési feladatokkal, amelyeket úgy létszámuk, mint kisebb tervezői felkészültségük miatt megoldani nem tudtak, az országos tervezési irodákhoz fordultak. A fenti tervezési forma 1960. év végéig megfelelőnek is bizonyult. A komplex vízgazdálkodási feladatok megoldását kereső tervezési munkák eredményei rövidesen azt mutatták, hogy a vízügyi igazgatóságoknak megbízása alapján a szaktervező irodák által végzett tervezések, bár igyekeztek a vízgazdálkodás szakágazatainak kívánalmait mindenben kielégíteni, a komplex vízgazdálkodási feladatok helyes megoldását — az összefüggések helyi ismeretének hiánya miatt — csak nagy utánjárással tudták megadni. Ebben az időben a komplex vízgazdálkodási tervezési munka csak a Vízügyi Tervező Irodában folyt. Ez a munka a Duna, a Tisza és egyéb vízfolyások komplex vízgazdálkodási terveinek, az ivó- és ipari vízellátás regionális terveinek, nagy területeket magukba foglaló öntözés fejlesztését és belvíz- gazdálkodási tervek készítését foglalta magába. Az egyes ipartelepek vízellátásának tervezését az 295
