Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
XII. fejezet. Víztározás és annak többcélú hasznosítása
XII. FEJEZET Víztározás és annak többcélú hasznosítása 1. BEVEZETÉS A feldolgozás során három időszakot különböztetünk meg. Az első időszak határa 1960. december 31-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel és egyben elhatárolja, a, múlttal. A második időszak 1960-tól 1980-ig terjed és ez szorosan kaipcsoiódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980. év után következő és le nem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesztési lehetőségek. 1.1 A témakör ismertetése Ez a fejezet a víztározással foglalkozik. A víztározás célja a vízkészletnek a vízfogyasztáshoz igazodó kiegészítéseA víztározásnak — tározóknak a vízrendszerben elfoglalt földrajzi helyzete alapján — a két fő változatát különböztethetjük meg: a síkvidék, illetve a hegy- és dombvidéki tározást. Mindkét tározási módon belül további kétféle megoldás lehetséges a tározótémek a mederhez viszonyított elhelyezése szerint. A tározás történhet magában a folyómederben (meder, illetve hullámtéri tározás), a folyó völgyében, vagy a medren kívül természetes (holtágakban, stb.), illetve mesterséges medencékben. Ez utóbbi tározási mód leginkább a síkvidéki tározás körében fordul elő. Síkvidéki tározás A síkvidéki tározóterek lehetnek természetes eredetűek (holtmedrek, érmedrek, terepmélyedések, élőmedrek) és mesterséges kialakításúak (töltések közötti tározás). A korszerű síkvidéki tározók általában többcélú vízhasznosításra létesülnek. A tározással megoldandó vízgazdálkodási célok: a) öntözés, b) hal- és víziszámyas-tenyésztés, c) belvízvisszatartás, d) nád- és sástermelés, e) vízparti üdülés, fürdés, vízisportok. f) egyéb vízigény kielégítése (ipari, stb.). Hegy- és dombvidéki tározás A hegy- és dombvidéki tározáson valamely vízfolyásnak völgyzárógáttal történő elzárásával előálló mesterséges tó értendő, mely a síkvidéki tározóhoz hasonlóan általában két vagy több cél együttes kielégítésére épül. A hegy- és dombvidéki tározás a következő vízgazdálkodási célok érdekében létesülhet: a) vízhozam-szabályozás (árvízcsökkentés, kisvíz- hozam növelés), b) ivóvízellátás, c) ipari vízellátás, d) öntözés, e) tógazdaságok vízellátása, külterjes hal- és viziszámyas tenyésztés, f) vízerőhasznosítás, g) vízparti üdülés, fürdés, vízisport, h) egyéb. A tározó a tározómedenoéből és a medencét elzáró, illetve körülzáró gátból, vagy töltésből áll. Völgy elzáráson a völgyzárógáton kívül mindazon létesítmények értendők, amelyek a gáttal egybeépítve, vagy attól különállóan a vízlebocsátás és a vízhozamszabályozás érdekében létesültek (árapasztó, üzemvízlebocsátó és szabályozó, fenékkiürítő, stb.). Medencén a felduzzasztott víztől nedvesített völgyrészletet (tározótér) értik, a hozzátartozó műszaki létesítményekkel (rézsűburkolatok, szabályozóművek, stb.) együtt. A bruttó tározótér két részből áll: a hasznos térfogatból és a hordalék befogadására, vagy ivóvíz tározásoknál a vízminőség biztosítására, stb. szolgáló holttérből. A tározó teljes, abszolút teljesítőképességét állandó, egyenletes m3/sec-ban kifejezett vízsugár jellemzi, melyet a tározó állandóan hiánytalanul képes kiszolgáltatni a gát szelvényében. Relatív hidrológiai teljesítőképesség (tározási hatásfok) az abszolút teljesítőképesség és a tápláló közepes vízhozamnak a viszonyszáma a gát szelvényében. Éves tározónak nevezzük azt a tározót, amely a legkedvezőtlenebb vízjárású esztendő középvízhozamot túlfolyás nélkül hasznosítja. 231
