Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
XII. fejezet. Víztározás és annak többcélú hasznosítása
Évszakos tározó a legkisebb évi középvízhozamnál kisebb vízihozam állandó biztosítását szolgálja. Teljes vízhasznosítású tározónak nevezzük az átlagos (30—50) évi közép vízhozammal egyező nagyságú üzemvíz állandó szolgáltatására kiépített tározót. 1.2 A múlt és jelen 1.21 SÍKVIDÉKI TAROZÁS műltja és jelene a) Holtmedrek A Körösvidéken a múlt század elején megindult nagyarányú folyómederszabályozási munkák egyik velejárója az átmetszések nyomán keletkezett holtmedrek. Ezeknek a természetes eredetű síkvidéki tározó- tereknek vízgazdálkodási jelentőségét a vízrendezési munkákat végző társulatok hamar felismerték. Első kihasználásuk a belvízrendezés terén indult meg, szivattyúzási költségmegtakarítás céljából. A lefolyásra kerülő belvizek nagyrészét ugyanis a holtmedrekben tárolták, ahonnan az árhullám levonulása után gravitációsan vezették a befogadóba. Mivel a holtágak nem csapolhatok le teljesen, megindult halászati használatuk is, — általában külterjesen, — majd innen látták el vízzel a holtágak mentén települt öntözéseket. A 12. TVK-ba foglalt Körösvidék területén mintegy 10 hasznosítható holtmederág van 300 ha-t kitevő vízfelülettel, 3,5 millió m3 hasznos tározó kapacitással. Becslés szerint a holtmeder-tározók évente mintegy 150 000 Ft belvízátemelési költségmegtakarítást, 1 200 ha területen az öntözés vízellátását és évi mintegy 300 q haltermelést 'eredményeznek. A holtmedrek felsorolását és azok jellemző adatait a fejezet végén lévő mellékletek tartalmazzák. (1—10 sorszámmal). A holtmedreket belvízjárás esetén belvizek töltik fel. Egyébként az öntözővíz betáplálása szivor- nyával, szivattyúval és főleg az árvízvédelmi zsilipeken keresztül történik a Körösökből, a tavaszi árhullámok levonulása után. A holtmedrek hármascélú — öntözésre, belvíztárolásra és> halászatra való — felhasználásánál rendkívül nagy gondot kell fordítani arra, hogy ebből főleg a belvízi biztonság számára, káros helyzet ne adódjék. A holtmedrek üzemelési előírásának alapelve, hogy azokat az öntözési idény befejeztével ki kell üríteni, hogy a belvízvédekezésnél megkívánt feladatuknak megfeleljenek. A kiürítés gravitációsan, vagy szivattyúzással történik. A kiürítés mérvénél tekintettel, kell lenni a halászati érdekeket szolgáló minimális tározási vízszintekre. A belvízlevezetésnél figyelemmel kell lenni arra, hogy a holtmedrek feltöltése esetleg a visszamaradó belvizekből történhessen meg. A holtmedrek, üzemelését illetően, kritikus a május—júniusi esőzések időszaka, amikor az öntözésre igénybevett tározók a belvízvédelem érdekében nem használhatók. Ilyenkor az öntözés és belvízlevezetés összehangolását mindig a helyi lehetőségek mérlegelésével, nagy körültekintéssel kell végrehajtani. b) Medertározások A Körösvidéken, végrehajtott nagyarányú vízrendezési és árvízvédelmi munkák befejezése után, a század elején felmerült az: öntözés nagyobbarányú fejlesztésének igénye, valamint a hajózás megindítása a Körösökön. E kettős célt szolgálta az 1906. évben a Hármas- Körös 6,5 km szelvényében megépített Bokányi duzzasztómű (11), amelynek közben jöttével a folyó alsó szakaszán 43 km hosszúságban medertározás eszközölhető mintegy 12 millió m3 mennyiségben, 77,69 m A. f. vízszinttel. A kezdetnek folytatását jelenti az elsősorban öntözési és hajózási érdekből 1937—42 között létesített Békésszentandrási duzzasztómű (12), amely újabb medertározási lehetőséget nyújt a Hármas- Körösön, a Kettős- és, Sebes-Körösökön mintegy 20 millió m3 hasznos térfogattal, 83,01 m A. f. duz- zasztási szint mellett. A medertározások tették lehetővé, hogy a Körösvidéken az öntözött terület kiterjedése 11 500 ha.-ra növekedhessék és 120,00 km hosszban ha- józóút létesüljön. E medertározások az említett célokon felül a halászat, sporthorgászat és vízisportok, valamint üdülés céljait is szolgálják és nagyban hozzájárulnak a közegészségügyi állapotok megjavulásához, a kö- röismenti városok egészséges fejlődéséhez, A medertározások jellege az öntözési és, hajózási érdekeknek megfelelően évszakos. A Körösvidéket számos természetes érvonulat szeli át, amelyeket a belvízrendezési munkáknál felhasználtak belvízlevezető csatorna létesítésére. Érmederbe és régi folyómederbe épített mintegy 12 db csatorna (13—24) összes hossza 369 km, 6,5 millió m3 tározóképességgel. Elsősorban belvízvisz- szatartási célokat szolgál, de túlnyomó részét öntözésre is igénybe veszik. Az idevonatkozó adatok becsültek, mert a csatornák tározóképessége még nincs pontosan felmérve. c) Tározómedencék A Körösvidéken jelenleg egy mesterséges síkvidéki tározó van, az ún. „Begécsi” tározó (25). A bi- harugrai halastógazdaság szikpusztai halastavához csatlakozóan egy természetes terepmélyedésben fekszik, amely mezőgazdasági művelésre használhatatlan, zsombékos terület. Három oldalról 1—2 m magas töltéssel van körülvéve, a keleti oldalon pedig természetes magaslat szegélyezi. Kiterjedése mintegy 810 ha, tározási kapacitása pedig 8 millió m3, 90,50 m A. f. maximális tárolási szint mellett. Feltöltése főleg a román területről érkező belvizekből történik a Toprongyos belvízi főcsatorna közbenjöttével, amelyik keresztülszeli a tározót. Kiürítése ugyancsak a csatornán át, az ún. „Fan- csikai” 2 m3/sec-ra kiépített tiltó működtetésével történik. 232
