Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
az esetenként engedélyezett államsegélyek felhasználásának szabályszerűségét ellenőrizzék. Körösvidéki vonatkozásban a legrégibb állami vízügyi szervezeteknek a helytartótanács mellett 1915-ben szervezett főigazgatóságot tekinthetjük, melynek feladatkörébe tartozott a vizek szabályozásának tanulmányozása és végrehajtási műveletek foganatosítása is. Ezután általában a központi, vagy kerületi helytartótanács mellett működő műszaki szerv foglalkozott, főleg a helyi érdekű vízi munkák kérdésével, helyesebben a vízitársulatok felügyeletével. A kultúrmérnöki intézmény 1879. évben történt életrehívásával létrejött végül egy olyan állami szerv, amely kizárólagosan vízügyi problémákkal foglalkozik. Ezek elsősorban az összefüggő vízügyi kérdések megoldását célozó tervek készítésiét, majd az 1885. évi vízjogi törvény életbelépése után e törvény végrehajtásával kapcsolatos szakértői tevékenységet végezték. Általában — így a Körösvidéken is — a vizgaz- dálkodási tevékenység hármas tagozódást mutatott. A területek tényleges gazdái a társulati szervek, mellettük a folyam- és kultúrmérnöki hivatalok, részben mint felügyeleti szervek, másrészt pedig a szorosan vett állami feladatot képező vízgazdálkodási kérdések intézőiként működtek. A Körösvidék a gyulai folyamszabályozási és a nagyváradi kultúrmérnöki, illetőleg később a hódmezővásárhelyi kultúrmérnöki hivatal felügyelete alá tartozott ebben az időben. A vízgazdálkodás szervezetének ez a tagoltsága megfelelt az akkori idők követelményeinek. A folyószabályozás teljesen állami feladat volt, s átfogó tervek alapján és a költségvetési lehetőségek szerint fejlődött. Az árvíz- és belvízmentesítés munkáit nagyrészben a társulatok maguk végezték, ami nagyarányú tehermentesítése volt az államháztartásnak. A kultúrmérnöki hivatalok irányító, útmutató és felügyeleti tevékenysége pedig általában biztosította a terület vízgazdálkodási kérdéseinek szakszerű megoldását. A társulatok elismerésre méltó munkát végeztek. Működésükben kétségtelenül sok volt a haladó hagyomány. Vezetésükben azonban sokszor a nagybirtok érdekei érvényesültek, s a helyi érdekek sokszor háttérbe szorították a műszakilag helyesebb és országos szempontból indokoltabb megoldásokat, így nem, voltak alkalmasak arra, hogy a tervszerű fejlődés követelményeinek megfelelően a helyi érdekeket összeegyeztessék az egyetemes népgazdasági érdekekkel. Ilyen előzmények és okok tették indokolttá a társulatok államosítását és a, vízügyi szervezet egységesítését 1948-ban. Ettől az időponttól vált állami feladattá a vízügyek irányítása. A vízügyi igazgatás átszervezéséről szóló 6060/ 1948. sz. Korm. rendelet felállította a vízügyek irányításának központi szervét, az Országos Vízgazdálkodási Hivatalt, melynek feladatköre kiterjedt az államosított vízügyi szervezetek valamennyi munka- és jogkörére. A rendelet szerint az eddigi állami vízügyi feladatokon kívül ezután az állam gondoskodik a mezőgazdasági fejlesztést szolgáló tervszerű vízgazdálkodásról, az öntözővizek beszerzéséről szétosztásáról, az árvíz- és belvízvédelemről, a közérdekből szükséges vízszabályozási, alagcsövezésd, lecsapolási, mocsárkiszárítási munkákról, vízerőművek és mesterséges víziutak építéséről, fenntartásáról. Az Országos Vízgazdálkodási Hivatal elnöke a földművelésügyi és közlekedésügyi miniszternek volt alárendelve, s hivatalos tevékenységében a miniszter rendelkezéséből intézkedett. A hivatal személyzetét az állami és államosított társulati vízügyi szolgálat mérnöki, műszaki tiszti, műszaki segédtiszti és számvevőségi tagjaiból szervezték. A szakszerűség tehát úgy elméleti képesítés, mint gyakorlati tapasztalatok szempontjából biztosítva volt. A területek vízügyeinek intézését ebben az időben az Országos Vízgazdálkodási Hivatalnak alárendelt Ár- és Belvízvédelmi Kirendeltségek látták el. Az Országos Vízgazdálkodási Hivatal és Kirendeltségeinek létrehozásával megszületett az egységes vízgazdálkodás szerve és lehetősége. A kirendeltségek azonban, rövid életűek voltak. A fejlődés az egységesítés felé haladt, is már 1949-ben megalakultak a vízgazdálkodási körzetek. A vízügyi szervezet egysége azonban 1951-ben törést szenvedett. Ekkor megszüntették az Országos Vízgazdálkodási Hivatalt és a feladatokat megosztották. A vízügyek intézését ebben az, időbein a területenként szervezett Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Hivatalok, továbbá a Kultúrmérnöki és Belvízszabályozási Hivatalok látták el. Előbbiek a Közlekedés- és Postaügyi, utóbbiak a Földművelés- ügyi Minisztérium felügyelete alá tartoztak. Ez időszakban a Körösvidék a Békéscsabai Vízgazdálkodási Körzethez tartozott, s a feladatkörök megoszlottak a Gyullai Árvízvédelmi és Folyamszabályozási, illetőleg a, Hódmezővásárhelyi Kultúrmérnöki és Belvízvédelmi Hivatal között. A szervezés tehát ebben az esetben irányt tévesztett, mert nem az egységesítés, hanem a széttagoltság felé haladt. A szervezés helyes irányának felismerése után 1953-ban, megalkották az országos vízügyi csúcsszervet, az Országos Vízügyi Főigazgatóságot, mely közvetlenül a Minisztertanács főhatósága alá tartozik. A helyi feladatok ellátására, ugyanekkor szervezték a Vízügyi Igazgatóságokat. A Körösvidék területén működő vízügyi szervek (bázisszervezet) : a) Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság Gyula (Városház utca 26.), Gyomai szakaszmérnökség, Gyorna, Szeghalmi szakaszmérnökség, Szeghalom, Békési szakaiszmémökség, Békés, Sarkadi szakaszmérnökség, Sarkad, Gyulai szakaszmérnökség, Gyula, Gépészeti üzemelési csoport, Gyula. b) Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged (Tanácsköztársaság útja 4.) Szarvasi szakaszmérnökség, Szarvas, c) Vízgépészeti Vállalat II. számú üzeme, Gyula, d) Vízügyi Építő Vállalat Építésvezetősége, Békés. 4 12 TVK 25
