Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
életmódjukat. Főfoglalkozásuk nem a mezőgazdasági termelés, hanem a félnomád állattenyésztés volt. Ezek közül is főleg a szarvasmarha- és sertéstenyésztés. A nagyszámú állat részére istállót sem építettek. Ezek téleranyáron kint éltek az emelkedetteb helyek savanyúfüves rétjein, vagy télen a befagyott nádasokban, s a hideg elől éjjelre a mély kotukba húzódtak. Külön, foglalkozások, alakultak ki. Ilyenek voltak a már említett csikaszok és pá- kászok, akik összeszedték a mocsarakból a csík- halakat és azokat hordókban messze vidékre szállították eladás céljából. Vagy a pákászok, akik kifosztották a réti madarak fészkét, s a tojást, fiatal vadszámyast, tollat értékesítették. A vízjárta területek lakói náddal, gyékénnyel fedték épületeiket, nyár- és fűzvesszőből fonták kerítéseiket, ezek puhafáiból faragták háztartási felszerelésüket, bútorukat. A közlekedés teljesen bizonytalan volt. A szomszédos községek lakosai sokszor csak vizen, a maguk által készített csónakokon, ladikon, érintkezhettek egymással. A török uralom alig hozott változást az ország vízépítési viszonyaiban. Még meg kell említenünk, hogy ők honosították meg a rizstermelést, s ennek kapcsán a rizshántoló malmokat, másrészt kezdeményezték a hő- és gyógyforrások fürdőként való hasznosítását. A területen az utóbbiak, emléke az Erkel-téri általános iskola, melynek törökkori eredeti fala egy korabeli fürdő maradványa. A hódoltság idejében egyenesen hasznos volt a vizek szabályozatlansága, s az ennek nyomán kiterjedt mocsárvilág. A lakosság a gyakori rabló török portyák elől a mocsarak nádrengetegeiben rejtette el élelmét, marháját, s ott talált menedéket maga is. De folytatódott ez az állapot a törökök kiűzése után is, amikor a semmivel sem kíméletesebb császári zsoldosok elől volt kénytelen menekülni a magyar falvak dolgozó népe. Ismét mentsvára lett a mocsárvilág és a mocsári klíma, melyhez akkli- matizálódott már hosszú időn át, amely azonban megtizedelte a betolakodókat. így érthető, hogy a szabályozások megkezdésekor a jobbágyság ellenállást tanúsított azzal szemben. A törökök kiűzésével azonban történelmünkben mégis új korszak kezdődött, ez vonatkozik a vízimunkálatokra is. A XVIII. század elején úgyszólván közfelfogássá vált, hogy az ország gazdasági újjáépítésének egyik legdöntőbb kérdése a török időkben elvadult vízviszonyok újjárendezése. Már az 1723. évi XV. és CXX. t. c. elrendelték például, hogy a helytartótanács terveket dolgoztasson ki a folyók hajózhatóvá tételére és csatornák építésére. De ebben az időben hiányoztak még a nagyobb vízimunkálatoknak úgy anyagi, mint szellemi, műszaki és szervezeti előfeltételei is. így csak kisebb, helyi jelentőségű vízrendezési és ármentesítési munkákat végeztek az ország különböző vidékein. Területi vonatkozásai miatt meg kell itt emlékeznünk az irtásföldek foglalása során végzett kisparaszti lecsapolási és árvédelmi munkákról. Történelmi oka és előzménye ennek, hogy a népesség szaporodásával a jobbágyság életkörülményeinek javítására az az egyetlen lehetőség maradt, hogyha az eddig műveletlen, elvadult, mocsaras területek vísszahódításával növeli a. használatában lévő földterületet. Ezeknek az ún. „irtásföldeknek” foglalása 1760—1790 között országszerte erős ütemben folyt. Természetes azonban, hogy az a családokra, csoportokra, vagy falvakra korlátozódó munka csak kis foltokat tudott eltüntetni a lápvilágból. Lendületét azonban növelte az, hogy a jogszokás szabad rendelkezési jogot biztosított a jobbágyoknak az irtásföldek felett. A korabeli adatok szerint pl. Gyula lakói a város határának művelt területét 1773—1847 között 30 454 ha-ról 137 493 ha-ra növelték. A Körösvidék szervezett vízrendezése csak az 1816. évi rendkívüli árvíz után indult meg. A kormány megbízta Huszár Mátyás mérnököt a Körösök és mellékvizei rendezésének tanulmányozásával, aki felvételi a:datai alapján a Körös vízrendszer szabályozására átfogó tervet dolgozott ki. Ez a terv a vidéket illetően az összefüggéseket figyelembevevő modem értelemben vett vízgazdálkodás kezdő lépéseinek tekinthető. A mederszabályozási munkákat 1820—1855. évek közötti időszakban hajtották végre. A költségeket az állam viselte. Ezt követte az árvízi kiöntések megakadályozására irányuló törekvés. Ennek költségeit azonban már az ármentesítő társulatokba tömörült érdekeltek viselték. Az árvíz elleni védőtöltéseket 1851— 1881. évek időszakában létesítették. Ugyancsak a társulatok hajtották végre az árvízmentesítés után szükségiszerűen következő belvíz- rendezési munkákat is. Ez a folyamat több-kevesebb rendszertelenséggel, élénk tevékenységet és pangási időszakokat is magában foglalva 1885— 1948-ig terjedő időben ment végbe. A felsorolt vízimunkák végrehajtásának utolsó évtizedében a mezőgazdaság fokozódó intenzitása, a többtermelésre irányuló törekvés utat nyitott a Körösvidéken a mezőgazdasági vízhasználatoknak. Az öntözés érdekében, a víziszállítások lehetővé tételére, a kisebb mérvű ipari vízellátás kiszolgálására létesültek, — mint komplex vízgazdálkodási jellegű nagylétesítmények — a gyulai, bökényi és békésszentahdrási duzzasztók. Említettük, hogy az árvíz- és belvízmentesítés költséges munkáit a társulati érdekeltség viselte. Az 1851—1881. évek közötti időszakban a Körösvidéken hat társulat alakult és tevékenykedett. Ezek az Ivánfenéki, Hosszufoki, Sebes-Körösi, Fekete-Körösi, Alsó-Fehér-Körösi és Körös-Tisza- Marosi Armenitesítő Táraidat. A társulatok vezetősége, a tagság anyagi teherbírásának és a kapott államsegélyek arányában állapította meg évente az elvégzendő munka meny- nyiségét. Mivel a társulatok általában — rövid időszak kivételével — autonómiával rendelkeztek, maguk szabták meg területükön a vízgazdálkodás fejlődésének irányát és mérvét. Ez a magyarázata annak, hogy a Körösvidéken a társulatok államosítása idején területenként miért különbözött any- nyira pl. belvízrendezés mérve, vagy egyéb vízgazdálkodási ágazat fejlettsége. Az állami vízügyi szervek a társulatok felett ugyian. felügyeleti jogot gyakoroltak, de ez lényegében abban merült ki, hogy 24
