Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
jelentkező ivóvízigények kielégítésénél elsősorban számításba vehető felszínalatti vízkészlet lehetőséget nyújtott mind ásott, mind mélyfúrású kutak létesítésére. A felszínközeli vízáteresztő, vizet tartalmazó rétegek alatt — 5—10 m mélyen — mindenütt található vízzáró agyagos réteg, mely felett bőséges mennyiségű talajvíz tározódik. A talajvíz- tükör a terület legnagyobb részén 3 m-nél kisebb mélységben helyezkedik el, a szintje a mindenkori csapadék függvényében ingadozik. Az évi csapadék 500—550 mm. körül van. Az első vízzárószint alatt a víztartó és vízzáró rétegek váltakozva ismétlődnek. A 30 és 800 m mélységek között feltárt víztartó szintek változó ho^ zamú pozitív és negatív kutak telepítésére adnak lehetőséget. A túlfolyó és visszamaradó vizet adó rétegekből kivehető vízmennyiség általában 30—500 lit/perc értékiek között változik. A múltban a kutak többsége közr és magáncélú ásott kút volt. E kutak háromnegyedének mélysége 4—-7 m között ingadozott. Felszíni szennyeződéstől nem védett, felszínközeli szintben tározódott vizet adtak. A víz minősége éppen ezért nem mindenütt volt megfelelő, különösen a sűrűn lakott települések vizei. Ez volt az oka annak, hogy a belsőségek lakossága, az ásott kutak vizének fogyasztása helyett mindinkább a szennyeződésnek kevésbé kitett mélyebb víztartó rétegek vizének igénybevételére tért át. 1949-ben a terület ivóvízellátásában már a mélyfúrású kutaknak volt nagyobb szerepe. Az OVH kútkatasztere szerint a közkutak 72%-a volt mélyfúrású, 28%-a ásott. A kövtekező években fokozatosan növekedett a mélyfúrású közkutak száma, s a százalékos arány ezek javára tolódott el. 1954-től 1960-ig az ivóvízellátás helyzete tovább javult. Felszámolták a járványveszélyes ásott közkutakat s megkezdődött a jó ivóvizet szolgáltató törpe-, lakótelepi- és intézményi vízművek, továbbá újabb mélyfúrású közkutak létesítése. Az egészséges, jó ivóvizet adó mélyfúrású kutak telepítésére lehetőséget nyújtó kedvező hidrogeológiai adottságok alakították ki az ivóvízellátás jelenét. Ma miár a terület 47 településének mindegyikében találunk mélyfúrású kutakat, melyek törpe'-, lakótelepi-, körzeti vízművek, vagy közkutas ellátás formájában biztosítják a lakosság egy részének vízszükségletét. A terület jelenlegi összes lakosszáma 308 387 fő. Ebből belterületen él 228 718 fő. Az ivóvízzel ellátottak száma 139 394 fő. Az összes lakosszámhoz viszonyítva 45 %-os, a belterületi lakosság esetében pedig 61 %-os a jelenlegi ellátottság. A lakosság többi része továbbra is zömmel ásott közkutak fogyasztója. A Körösvidék vízellátásának jellegzetessége, hogy bár a vízellátás országos szinten az ellátottak számát figyelembevéve kielégítőnek mondható, a terület jelentős közigazgatási, mezőgazdasági centrumai (Békéscsaba, Gyula stb.) még most sem rendelkeznek központi vízművekkel. A jelenlegi ivóvízellátást 23 db törpe, 47 db lakótelepi, 22 db körzeti vízmű, továbbá 369 db fúrt közkút biztosítja. A napi víztermelés 7500 m3, ami egy belterületi lakosra vetítve 33 liter, egy ellátott főre vonatkoztatva pedig 54 И ter fajlagos ivóvíztermelést jelent. Törpevízmű a terület 13 településében létesült. Több településben egymástól független törpevízművek üzemelnek, melyek összes száma 23 db. 11 db törpevízmű 1954-ben, 9 db 1959-ben és 3 db 1960- ban épült. A 23 vízmű 40 787 fő igényeinek kielégítésével a TVK összlakosságának 13%-át látja el. E települések összes lélekszáma 114 803 fő, melyből 75 033 fő vízellátása biztosított. A települések ellátottsága tehát 66%-os, melyből 35%-ot a törpevízművek biztosítanak. A törpevízműves ellátás mellett 4 településben lakótelepi, 2 esetben körzeti vímű is települt. Ezek mellett mind a 13 településben közkutak szolgálják ki a lakosság egy részét. A 23 törpevízmű napi összes víztermelése jelenleg 2130 m3. A vízművek mindegyike a mély rétegek vizét megcsapoló fúrt kutakra van telepítve. A településenként egy kútból kitermelhető vízmennyiség átlagértéke 25-^75 lit/perc között változik. A feltárt vízadószintek 50—800 m mélységek között helyezkednek el. E mélységi határokon belül a lemélyített fúrások több víztartóréteget harán- tolnak. Ezekből a rétegekből jó kútkiképzéssel, megfelelő csőátmérővel, gépi úton a meglévő kutak jelenlegi vízhozamának többszöröse is kitermelhető néhány méteres depresszió előállításával. A kivehető vízmennyiség értéke 7—8 m-es depresszió melett az 500 lit/percet is elérheti. Kivételes esetben egy-egy mélyebben fekvő réteg túlfolyó vize is megközelítheti ezt a nagyságrendet. A kutak vizének vastartalma legtöbbször a 0,2—0,5 mg/lit határok közötti tartományba esik. Esetenként 1,0 mg/lit-t meghaladó vastartalom is előfordul. A kis- és közepes mélységekből származó vizek keménysége többnyire 8—12 nkf, ritkábban 18—20 nkf, a nagyobb mélységekből kiemelteké 2—5 nkf. A kutakból kiemelt víz szivattyú-nyomással, földbehelyezett nyomócsövön keresztül jut el a közterületeken elhelyezett közkifolyókhoz, illetve a fogyasztókhoz. A 23 törpevízműhöz kiépített nyomócsőhálózat jelenlegi hossza 64 km. Ezek zömét a vízművek egyéb létesítményeinek építésével egy- időben fektették. Az utóbbi 1—2 év alatti bővítési munkák összesen 17 km vezetékhosszat eredményeztek. A törpevízművek vezetékeiről az ipar számára átadott víz mennyisége napi 50 m3. A fogyasztásingadozások kiegyenlítését földbe- süllyesztett vasbetonmedenoék biztosítják. Az alacsony tárolók mellett egy esetben 70 m3-es víztorony is létesült. A tárolók száma településenként 1—9 db. Egy-egy medence hasznos térfogata 12—30 m3 között változik. A 23 vízmű 30 medencéje ösz- szesen 620 m3 tárolótérfogatú. A terület törpevízművei általában csak a települések központját és egyikét fő utcáját látják el. Az egy településen belüli törpevízművek között hiányzik az összehangolás. Sok a hasznosítatlanul elfolyó víz, a széttagoltság akadályozza a kielégítő irányítást és nehezíti a megfelelő közegészségügyi ellenőrzést. 1.211 Törpevízművek 180
